195918. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem-szteroid gyulladásgátló hatóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

195918 3 A találmány tárgya ú.i eljárás nem szte­­roid gyulladásgátló szerel; vízben való old­hatóvá tételére vagy vizes közegben való oldhatóságuk javítására, és ezáltal belőlük gyógyászati készítmények előállítására. Mack [J. Pharm. Sei. 52 f>94 (1903)], Swarbrick [J. Pharm. Sei. 5-1 132!) (1965)1 és N. E. Webb [Bull. Parenteral Drug Assoc. 30 180 (1976)] munkáikban kiemelt jelentőséget tulajdonítanak annak a farinakulógini problé­mának, amely hidrofób anyagok alkalmazása és az ezek vízben való oldhatóvá tételével járó nehézségek következtében jelentkezik. A fenti szerzők a hidrofób anyagok old­hatóvá tételére általában a micellaképzést al­kalmazzák, vagy olyan oldószer keverékeket alkalmaznak, amelyekben a hatóanyag oldó­dásra képes lehet. Ez a probléma akkor válik égető kér­déssé, ha a hidrofób anyag nem alakítható ionos formára, például valamely sav vagy bá­zis sójává. Ezen kívül egyes olyan vegyületek, amelyek ugyan ionos formára alaki! hatók, igen könnyen hidrolizálnak - például a gyenge savak vagy gyenge bázisok sói - vagy pH értékük nem összeférhető a parenterális adagoláshoz szükséges pH “’•■lékkel - például nagyon savas vagy nagyon lúgos oldatok. Ezért Swarbrick (lásd a fenti irodalmi helyen) általános eljárást ismertet hidrofób anyagok vizes rendszerben való oldására, amelynek lényege, hogy az aktív anyagot ionos vagy nemionos felületaktív szerek se­gítségével micellák formájában diszpergálja a vizes rendszerben. Ennek a megoldásnak két lényeges hátránya van. Egyrészt az aktív anyag gyorsabb változásra vagy hidrolízisre lehet hajlamos, mint abban a közegben, amelyben oldhatatlan. Másrészt az aktív anyag elveszíti biológiai aktivitásának egy részét. Ennek oka vagy a biológiai aktivitás megváltozása, vagy az, hogy a micella ré­szecskék elektromos töltéssel bírnak, aminek következtében receptor helyük kötőkapacitá­sa megváltozik. Ez az oka például annak, hogy a fenolos antibakteriális anyagok anio­­nos felületaktív szerekkel való kölcsönhatá­suk során elveszítik aktivitásukat. Ennek megfelelően még ha a micellakép­­ző módszer lehetővé teszi is egyes hidrofób anyagok vízben való oldhatóvá tételét, nem oldja meg azt a farmakológiai problémát, hogy az oldhatatlan vegyülethez képest azo­nos vagy megnövekedőit aktivitású, stabilitá­sú és felszívódási készségű oldott formában adagolható vegyületet nyerjenek. Webb közelmúltban végzett vizsgálatai mutatják, hogy mennyi nehézséggel jár a vizoldhatatlan Metiapinból vízoldható vegyü­­letet tartalmazó, injektálható vizes készít­ményt előállítani. Kristályok előfordulása a propilén-glikol, víz elegy ben vagy utanol, víz elegyben lévő készítményekben, és a ható­ar yag manriitta! izotóniássá tett ecetsavas ol­dj tának beinjektálásakor váratlanul fellépő Ir limbusok más közeg alkalmazását tették szükségessé ennek a nem ionizálható moleku­lának a víz oldhatóvá tételére. Ez a közeg telítetlen zsírsav, amelyben a hatóanyagot feloldják, majd ezt a lipidolda­­tot nemionos felületaktív szerrel vízben enulgeálják. A kapott oldat tiszta, pH értéke a fiziológiás értékeken belül beállítható, és szűréssel, sterilező szűrön sterilezhetö. Ezt az oldatot beinjektálva az injektálás helyén bevérzetl területek, elszineződött felületek keletkeznek. Ezeknek a felületeknek bonco­lást követő vizsgálata soránn fény derült ar­ra, hogy az izomsejtek egy része elhalt, és az óriássejtekben granulomák jöttek létre. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy ez az oldhatóvá tételi eljárás növeli az ir gerelhetőségi készséget annak folytán, hogy a felületaktív szer jelenlétében na­gyobbá válik az oldat diffúziós készsége az irjektálás helyén. Terfenadin hasonló vizsgálatai alapján jf lerilős mennyiségű nemionos felületaktív szer alkalmazása szükséges a tiszta oldat ké­si.ítéséhez. A vizsgálatok rámutattak a ható­an yagkoncent rációnak az ilyen oldatokban való limitált voltára is. A fentiek alapján látható, hogy ez az olaj, víz diszperziós rendszer nem oldja meg a vizes készítmények előállításának technikai p -oblérnájét. Az UH 4 022 894. számú szabadalmi le­írásban benztiazidnak vizes közegben való oldhatóvá tételére szolgáló eljárást ismertet­­n :k. Az eljárást úgy végzik, hogy először polipropilénglikol vagy bármely más polialki­­lénglikol és benzil-alkohol elegyében oldják a b onztiazidol, majd a pH-t savas oldattal 3 és 6 közé állítják. [Nem világos ugyan a polial­­k lénglikol megjelölés használatának alapja, mivel minden példa polipropilénglikol (átlagos molekulatömeg=300) alkalmazását mutatja be.] A fenti anterioritás és a találmány sze­rinti eljárás között az alapvető különbség abban áll, hogy az anterioritás szerint a ha­tóanyagot nagy mennyiségű polialkilénglikol­­bin (45-85%) oldják és kevés vizet adnak húzza. A találmány szerint kevés, legfeljebb 40% polietilénglikolt alkalmazunk. Az anterio­­r tás szerinti magas polialkilénglikol koncent­ráció a készítmény magas viszkozitása foly­tán nem teszi lehetővé annak injekció formá­jában való beadását, a polietilénglikol, illetve a polipropilénglikol kellemetlen íze folytén pádig orális adagolásra nem alkalmas a ké­szítmény. Ennek következtében az anteriori­tás szerinti készítmények csak állatgyógyá­szati célra (kutyák és kisállatok kezelésére) a kalmasak, humán gyógyászatban a helyi to­lt rancia és a készítmény ize folytén nem használhatók. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a hatóanyagot a minimálisan szükséges meny-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom