195868. lajstromszámú szabadalom • Kéthengeres, csőváltós sűrűanyagszivattyú
1 195 868 2 gásátviteli szerkezet csatlakozási pontja közti távolságot a lengőcső elfordulása közben, az elfordulási út kezdetén és végén mérhető maximálisról az út közepén minimális méretűre változtatja. Következésképp a lengőcső sebessége elfordulási útjának kezdetén és végén sokkal kisebb, mint pályája középső szakaszán. A találmány szerint, a lengőcső elfordulási mozgásának sebességét, a munkahengerek hidraulika-közeggel való töltésétől függetlenül, egy csúszásmentes hajtómű tartja kényszerszerűen a kellő értéken. Ez a hajtómű legalább a (hajtó-)lengőkarból, a lengőcső munkahengerének hajtóeleméből és legalább egy további, a találmány szerinti lengőkarból vagy himbából áll. Ebben a hajtóműben folyamatosan változik az elfordulás sebessége, ahogy a távolságok aránya A/B-ről A’/B’-ön keresztül A/B-re változik. Az ismert lengőcsövekkel szemben a találmány szerinti sűrűanyagszivattyú lengőcsöve azonos átváltási összidő mellett, sokkal nagyobb sebességgel mozog az elfordulási út középszakaszán, mint pályája végszakaszaiban, ahol sebessége a közepes lengőcsősebesség tört részére csökken. A találmány előnye, hogy a lengőcső átkapcsolási ideje az összehasonlítható lengőcsövekéhez képest igen rövid lehet. Azáltal, hogy az elfordulási út különböző sebességű szakaszokra oszlik, a lengőcső szivatytyúhenger-felőli nyílása az eddig szokásos sebességnek pl. kétszeresével haladhat át a sűrűanyag visszaáramlás tekintetében kedvezőtlen pályaközép szakaszon, következésképp a szállítóvezetékből visszaáramló sűrűanyag mennyisége kb 1/4-ére csökken. Ez felel meg az út, illetve a tömeg és az időállandó gyorsítás melletti négyzetes összefüggésének. Másrészt az elfordulási út végein csökkenteni lehet a lengőcső forgósebességét, pl. a közepes lengőcsősebesség 1/3-ára. Ezáltal a lengőcső maradék-energiája véghelyzetbe lendüléskor kb. az 1/9-ére csökken, ami jelentős terhelés- és kopáscsökkenéshez vezet. Végül a lengőcsövön működő erők a sebességgel fordított arányban vannak. Ezért az ábrázolt viszonyok esetén a végpontokban a közepes erők háromszorosa hat. Ez megfelel a gyakorlati követelményeknek a biztosabb lengőcsőátváltás folytán, ami beton-szivattyúnál adott esetben kavicstörést követelhet meg. Előnyösen, a hajtóműtagok minimális számával valósítható meg a hajtómű, ha a beiktatott lengőkar a gépállványhoz rögzített forgáspont körül elforgatható és a munkahenger mozgatóeleme, azaz a dugattyúrúdja csuklósán kapcsolódik az említett lengőkarhoz, amelyet elforduló persely köt össze a lengő-hajtókarral úgy, hogy utóbbinak rúddá kiképzett vége az elforduló perselyben vezetve van. Nagyobb elfordulási szög bejárását is lehetővé teszi a hajtómű, ha a beiktatott lengőkar háromszög alakú csuklósemelőnek van kiképezve, amelyek alaktartó csatlórúd kapcsol össze a lengő hajtókarral és a csatlórúd mindkét csatlakozása csuklós kapcsolat. Nem szükséges kizárólag lengő tagokkal megvalósítani a hajtóművet. A lengőkar kiképezhető forgatytyúnak is, melynek tengelyét a ráékclt fogaskerék segítségével például hidraulikusan működtetett fogasléc mozgathatja. A forgattyúnak kiképzett lengőkart alaktartó csatlórúd köti össze a lengőhajtókarral. A csatlórúd mindkét végén csuklósán kapcsolódik az említett elemekhez. Az elforduló mozgás mindegyik irányához külön, saját munkahenger rendelhető. Mindkét irányban egy-egy csatlórúd köti össze a lengő-hajtókart a mindkét irányban külön beiktatott lengőkarra. A hidraulikus munkahengerek mindkét oldalon a lengőkarokat mozgatják és úgy vannak hidraulika oldalon összekötve, hogy felváltva végzik a hajtókar elforgatását egyik majd a másik irányba. A találmány részleteit ismerteti az itt következő leírás, amely több kiviteli példát mutat be a mellékelt rajzra hivatkozva, melynek ábráin az egyes kiviteli alakok szerepelnek. Az 1. ábra a találmány szerinti sűrűanyag-szivatytyúban levő lengőcső hajtóművének első kiviteli alakját ábrázolja vázlatosan, azaz a találmány lényegének megértéséhez nem szükséges részletek elhagyásával, a 2. ábra ugyancsak vázlatos ábrázolás a találmány egy változtatott kiviteli alakjáról, a 3. ábra a találmány egy további változatának a fentiek szerinti vázlatos ábrázolása, a 4. ábra a találmány ismét más kiviteli alakjának az 1. ábra kapcsán körülírtan vázlatos ábrázolása, az 5. ábra az előbbiek szerinti vázlatos ábrázolás a találmány egy másik kiviteli alakjáról; az ábra — részben — a működtető hidraulika köröket is feltünteti, míg a 6. ábra olyan diagram, amely az abszcisszán a t időt és az elfordulási utat, az ordinátán pedig az elfordulási mozgás V sebességét mutatja. A találmány szerinti és az eddig ismert sűrűanyag-szivatytyűk jelleggörbéi mellett a közepes s sebességek görbéjét is megadja. Az 1 lengő-hajtókar hajtja azt a tengelyt, amelynek a rajz síkjára merőleges középvonala a 2 forgásponton halad át. A forgástengelyen ülő 3’ lengőkar mozgatja ív alakú 6 elfordulási útján a 4 lengőcsövet, amely a jobboldali 5 végállásában van az 1 ábrán felrajzolva. Az 1 lengő-hajtókar csatlakozó elempárral kapcsolódik a 3 lengökarhoz. Az elempár a 7 perselyből és e perselyben vezetett 8 rúdból áll, amely rúd az 1 lengő-hajtókarral egy darabból van kialakítva. A 3 lengőkar közvetítő hajtómű-elemet képez és a 9 forgáspontban levő csuklója a 10 rögzítéssel a gépállványhoz van kötve. A 3 lengőkarou a 7 persely és a 9 forgáspont között a 11 csukló helyezkedik el. Ez a csukló a 13 hidraulikus inunkahenger 12 dugattyúrúdjának csatlakoztatására szolgál, a henger a 14 csuklójával a 15 kötéssel a gépállványhoz kapcsolódik. A 12 dugattyúrúd képezi a hajtást végző 13 munkahenger 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
