195862. lajstromszámú szabadalom • Sínleerősítés W-alakú hajlított rúdacélból lévő sínleszorító rugókkal
1 195 862 2 A találmány tárgya sínleerősítés W-alakú hajlított rúdacélból lévő sínleszorító rugókkal, ahol a sínleszorító rugóknak alátétlemez tuskóinak kivágásaiban rögzített szorítócsavarokat körülvevő középrészei vannak és szerelt állapotban a sínleszorító rugók szabad végei a sín talprészére, a szabad végekkel szemközti összekötő szakaszok pedig az alátétlemez tuskóinak külső oldalain vannak megtámasztva. Ilyen típusú sínleerősítés leírása található például az 1261151 számú DE szabadalmi leírásban. Ennél a megoldásnál az alátétlemez oldalt a sínek mellett felhajlított vezetőbordáival fekszik fel a talpfára. A sínek rögzítése síncsavarokkal történik, amelyek fejrészükkel a rúdacélból készült síníeszorító rugókra fekszenek fel. A sínleszorító rugó behajlított végei a síntalpakon nyugszanak, míg a visszahajlítások az alátétlemez külső peremére támaszkodnak, elfordulás ellen biztosított módon. A síníeszorító rugók középső része a síncsavar fejrésze alatt felfelé hajlított és körbeveszi a csavar szárát. A síncsavarok meghúzásakor a síníeszorító rugók középső részét lenyomjuk, miáltal az alátétlap peremére felfekvő középső rész csak egy adott határig húzható meg. Ily módon a sínleszorító rugó túlzott igénybevétele megakadályozható és az alátétlemez kellően a talpfára csavarozható. A fent leírt konstrukcióval ellentétben a 1954008 számú DE szabadalmi leírásban olyan sínleerősítést ismertetnek, ahol a sínleszorító rugó túlfeszítésének megakadályozása nem az alátétlemez peremén, hanem a rugó középső részén történik oly módon, hogy a leszorító rugó középen egészen a síntalpig nyúlik, aholis szerelési helyzetben vagy magára a síntalpra, vagy a leszorító rugó szabad végeire fekszik fel, illetve azok fölött helyezkedik el. így a középső rész ott közvetlen vagy közvetett, kemény rugózásé határolással rendelkezik és megakadályozza a síntalp felfelé történő mozgását. Ezáltal elérhető, hogy az ívelt rugó szerelési helyzetben egyrészt a sínt hosszú rugózó mozgás után nyomja le, másfelől vagy a rugó részeinek a rugó másik részeivel produkált rugózó mozgással, vagy ezen részeknek a síntalpra történő felfekvésével fokozzák a sínt felemelő erők, illetve a billenő mozgás kompenzálását (lásd DE—PS 19 54 008, 1. oszlop, 45—56. sorok). A fent leírt sínleerősítések megfelelnek a modern vasúti üzemi körülményeknek, azaz szerelt állapotban alkalmasak arra, hogy nagyobb sebességek és megnövekedett tengelyterhelések mellett is a sínek talprészeit megfelelően a talpfákra szorítsák. A megnövekedett tengelyterhelések következtében a sínek ismert módon erősebben mozognak függőleges irányban, amikor is a síníeszorító rugók által a síntalpakra kifejtett erő ellenére azonban a síntalpak fel-fel emelkedhetnek. A sín kanyarokban is megnövekedett igénybevételek lépnek fel a vízszintes erőkomponensek következtében, amelyek a sínek kimozdulását eredményezhetik. Annak érdekében, hogy a sínleszorító rugók a síntalpakra még egyenletesebb nyomást fejtsenek ki, még viszonylag nagy rugózó távolság esetén is, olyan sínleerősítéseket is kialakítottak, amelyek sínleszorító rugója rúdacélból W-alakra van hajlítva, ahol a síntalptól elforduló ágak már nem az alátétlemezre támaszkodnak fel, hanem az alátétlemez peremének magasságában szabadon vannak. Ilyen sínleerősítést ismertet például a 33 34 119 számú DE szabadalmi leírás. A sínleszorító rugó ilyen jellegű kialakítása lehetővé teszi a sínfektetés szempontjából igen előnyös előszerelést is. Ugyanakkor azonban a szereléshez szükséges elfordulás ellen történő biztosítás nincs megoldva. A már említett 1261151 számú DE szabadalmi leírás szerinti megoldásnál az elfordulás elleni biztosítást a kihajlított részeknek az alátétlemezen lévő peremeken történő felütközése biztosítja. A jelen találmánnyal ezért olyan sínleerősítés kialakítása a célunk, amely előszerelhető és egyidejűleg elfordulás ellen biztosított sínleszorító rugókat tartalmaz, amelyek hátulsó része az alátétlemezen fekszik fel. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a W-alakú hajlított rúdacélból lévő sínleszorító rugók, amelyek alátétlemez tuskóinak kivágásaiban rögzített szorítócsavarokat körülvevő középrészekkel vannak ellátva, és szerelt állapotban szabad végeik a sín talprészén, a szabad végekkel szemközti összekötő szakaszok pedig az alátétlemez tuskóinak külső oldalain vannak megtámasztva, a találmány szerinti szabad végeik előszerelt állapotban az alátétlemez tuskóinak belső oldalain sínbevezetést alkotva vannak feltámasztva, szerelt állapotban pedig a szorítócsavarral vannak a talprészére szorítva, amikor is a sínleszorító rugóknak a talprésszel szemben fekvő összekötő rugókarjai a tüskök külső oldalain vannak felútköztetve és az alátétlemezen vannak megtámasztva. A szorítócsavarok előszerelt állapotban célszerűen a tuskók vezetékeiben hátratolt és függőleges helyzetben vannak. A sínleszorító rugók szabad végei és összekötő rugókarjai egymással párhuzamosak és távolságuk olyan, hogy szerelt állapotban az alátétlemez tuskóinak két oldalán fekszenek fel. A sínleszorító rugók felső karjai és külső rugó karjai célszerűen úgy vannak kialakítva, hogy szerelt állapotban az alaplemez tuskóit nem érintik. A találmány szerinti sínleerősítés egyik legnagyobb előnye, hogy a sínleszorító csavar és az előszerelt sínleszorító rugó közötti kötés lényegesen stabilabb, mint a korábbi megoldásoknál,és ez a kötés a korábbiaknál jobban ellenáll a síníeszorító csavarokra oldaliiányból ható erőknek, azaz a talpfa hossztengelyeinek irányából ható erőknek, amelyek például kirakodásnál vagy berakodásnál, a szerelvényeknek a futóműre történő felhelyezésénél vagy sínek behúzásánál gyakran fellépnek. Ezek a hatások például a 33 34 119 számú DE szabadalmi leírásban ismertetett megoldásnál sem kerülhetők el, hogy a síníeszorító csavar ferde állásából következően meghúzáskor függőleges helyzetbe visszaugrik, vagy a ferdén felhúzott sínleszorító rugó kis rázkódás hatására instabil állapotából 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
