195862. lajstromszámú szabadalom • Sínleerősítés W-alakú hajlított rúdacélból lévő sínleszorító rugókkal
1 195 862 2 leesik és ezáltal a sín berakást megakadályozza. Az újtípusú sínleszorító rugó stabilabb helyzetét azzal érjük el, hogy a sínleszorító csavart merőlegesen az alátétlemez hornyában előszereléskor hátratoljuk. A találmány szerinti sínleszorító rugók szabad rugókaijainak különleges kialakítása megkönnyíti a talpfával szemben fekvő helyzetben a sínek bevezetését, minthogy a szabad rugókarok előszerelt állapotban az alátétlemez peremével egy vonalba esnek. Ezáltal a sínek bevezetése valamennyi eddig ismert eljáráshoz képest olyan mértékben leegyszerűsödik, hogy bizonyos munkafolyamatok, például a talpfák utóegyengetése egyáltalán nem szükséges. A találmány szerint a sínleszorító rugókat a sínleszorító csavarral együtt a sín felé irányuló egyetlen kalapácsütéssel működési helyzetbe lehet ütni,és ezután a megfeszítés könnyen megtörténhet. A továbbiakban nem szükséges semmilyen állítás, elfordítás vagy ismételt behelyezés. Az elfordulás ellen történő biztosítás a leszorító rugó hátsó nyúlványának az alaplapon történő felfekvéséből adódik, továbbá a leszorító rugó szabad végeinek a perem belső felületén történő felfekvéséből. Ezáltal válik lehetővé, hogy az előszerelt állapotból a szerelt állapotba történő átmenetkor, azaz a sínleszorító csavarhoz tartozó anya meghúzásakor a sínleszorító rugó már nem tud elfordulni és a leszorítás szempontjából kedvezőtlen pozíciót felvenni. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy sínleerősítés metszete, illetve nézete, ahol a jobb oldalon a sínleszorító rugó előszerelt állapotban, a bal oldalon szerelt állapotban van, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott sínleerősítés fölülnézete, ahol ugyancsak a bal oldalon a szerelt állapot és a jobb oldalon előszerelt állapot látható, a 3. ábra a találmány szerinti sínleszorító rugó fölülnézete, a 4. ábra a sínleszorító rugó oldalnézete , a 5. ábra a 4. ábrán bemutatott megoldás V—V metszete és a 6. ábra a találmány szerinti sínleszorító rugó távlati képe. Az 1. és 2. ábrán látható sínleerősítés bal oldalán a szerelt állapot látható, jobb oldalán pedig az előszerelt állapot, ahol a sínleszorító rugó még nem érintkezik a sín talprészével. A bemutatott megoldásnál az 1 sín rugalmas 2 alátéten fekszik, a 3 alátétlemez 3a és 3b tuskói között. A 3 alátétlemez hagyományos 4 talpfára van erősítve 5 síncsavarok segítségével. A 3 alátétlemezt négy 5 síncsavar szorítja le, előfeszített 6 rugós alátétek közbeiktatásával. Az egyes vasutak előírásai szerint az 1 sín 7 szimmetriatengelye a függőlegeshez képest döntött helyzetű. A bemutatott megoldásnál a dőlés 1:40 arányú és a 3 alátétlemeznek a 3a és 3b tuskók közötti részén kialakított ferde felülettel van megoldva. Annak érdekében, hogy a 3 alátétlemez a bal oldalon ne legyen túlságosan vastag és ezáltal túlzottan nagy súlyú, a külső oldalon 8 lépcső van kialakítva. Szerelési állapotban az 1 sín a 3 alátétlemez 3a és 3b tuskói között a 9 sínleszorító rugóval van leszorítva az la és lb talprészeken. Mint már mondottuk, a 9 sínleszorító rugó az ábrák bal oldalán szerelési állapotban látható, aholis a 9 sín leszorító rugó 9a szabad végei az la talprészre nyomódnak, míg a 9e középrész szerelt állapotban valamivel az la talprész fölött helyezkedik el. A 9 sínleszorító rugókat a 3a és 3b tuskók 10a és 10b kivágásaiban lehorgonyzóit 11 szorítócsavarok 12 anyák és 13 alátétek útján szorítják le. A szerelés egyszerűsítése és költségeinek csökkentése érdekében a 3 alátétlemezt a 9 sínleszorító rugókkal együtt a 9’ előszerelt állapotban szereljük a 4 lalpfákra. A 3 alátétlemezt a 4 talpfára 5 síncsavarok szorítják le, a 9 sínleszorító rugókat pedig a 9’ előszerelt állapotban all szorítócsavarokra illesztett 12 anyák és 13 alátétek fogják meg. Látható, hogy a 9’ előszerelt állapotban a 9 sínleszorító rugó olyan ferdén áll, hogy a 9a szabad végek a 3b tuskón fekszenek fel, a 9e középrész pedig előfeszítetlen állapotban ezek fölött és az 1 sín la talprészén kívül helyezkedik el. Ebben a helyzetben az 1 sínek a 3a és 3b tuskók közé történő bevezetése teljesen szabadon történhet. A 9 sínleszorító rugónak az 1 sínnel ellenkező oldalon lévő 9c összekötő rugókaijai kifelé hajlanak és a 3. ábrán különösen jól látható homorú alakban helyezkednek el, annak érdekében, hogy az 5 síncsavarok fejein feltámaszkodhassanak. A 9 sínleszorító rugónak a 11 szorítócsavart körülvevő része, azaz a 9e középrész, valamint mindkét 9d felső rugókar a 9’ előszerelési állapotban némileg ferdén helyezkedik el. A 9d felső rugókarok egyébként a 13 alátéttel érintkező helyen 14 lelapolásokkal vannak ellátva. A 9’ előszerelt állapotban a 11 szorítócsavarok oldalirányban eltoltan vannak behelyezve és csak annyira vannak meghúzva, hogy a 9 sínleszorító rugó a 9’ előszerelt állapotban rögzíthető legyen. -A 3. és 4. ábrán jól látható, hogy a 9 sínleszorító rugó 9e középrésze és 9b felső rugókarjai annyira vannak kihajlítva, hogy a 9d felső rugókarok egymástól meghatározott 15 távolságra legyenek, amely 15 távolság kisebb kell legyen, mint a 11 szorítócsavar névleges átmérője. Ezután a legkisebb 15 távolság elérése után az ágak a V—V vonalra szimmetrikusan ismét távolodnak egymástól, miközben lefelé hajlanak és 9c összekötő rugókarokat alkotnak. A 9c összekötő rugókarok az 1 sínnel párhuzamosan haladnak, majd az ágak ismét felfelé hajlanak és 9b külső rugókarokat alkotnak. Ezek a 9a szabad végekben folytatódnak, amelyek az 1 sínek la talprészeire hajlanak. A 9a szabad végek ezekkel az la talprészekkel, valamint a 9c összekötő rugókarokkal párhuzamosak. A találmány szerinti újtípusú 9 sínleszorító rugók viszonylag komplikált térbeli alakját a 3. és 4. ábrák együttesen szemléltetik. A 3. ábrából látható, hogy a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
