195853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-karbamid alapú rétegző- és kikészítőszer előállítására bőrök és bőrtápláló anyagok részére

4 195853 5 további oldószer hozáadása után az adott esetben oldott lánchosszabbítóval elegyítjük, vagy b) a makrodiol elegyből és poliizocianát­­ból prepolimert készítünk, amelynek olvadé­kához hozákeverjük a lánchosszabbilót és poliuretánt szilárd halmazállapotban kinyer­jük, vagy c) lánchosBzabbítókénl rövid szénléncú diói vagy triói alkalmazása esetén a lánc­­hoBSzabíló egy részét a makrodiol-elegy és a poliizocianátot reakcióelegyéhez keverjük, majd a további lánchosszabbitásl oldatban vagy olvadékban lévő poliaminnal végezzük. A találmány szerint előállított kikészítő­­éB/vagy rétegezŐBzer nagy molekulájú, de gyakorlatilag nem térhálósított termoplaszti­­kus poliuretán-karbamid, amely oldatban vagy olvadékban állítható elő. Ezekre egye­bek mellett az is jellemző, hogy dimetil-for­­mamid, Letrahidro-furán és más agresszív, erősen poláros oldószer alkalmazása nélkül felhasználhatók és könnyen elpárolgó oldószerekben, így aromás szénhidrogének és alifás alkoholok elegyében vagy tiszta oldószerekben, így ketonokban, így acetonban, roetil­-etil-ketonban, metil-izobutil-ketonban, aro­más szénhidrogénekben, így toluolban vagy xilolban, alkoholokban, így metanolban, eta­­nolban, n-propanolban, vagy izopropanolban vagy észterekben, így butil-acetátban vagy etil- acetátban feloldhatók és alkalmazhatók. A technika állása ismeretében meglepő­nek minősül az, hogy a találmány szerint előállított rétegezószerek annak ellenére, hogy jól oldódnak un. „soft solvents”-ben, kiváló dörzsölési szilárdsággal, puhító anya­gokkal szembeni magas ellenállóképességgel, jó tapadással és jó száraz és nedves dörzs­­átlósággal tűnnek ki. Meglepő módon a vizes alkoholnak is jól ellenállnak. A találmány szerint előállitott rótegezü- és kikészitöszcr alapját képező poliuretún alkotóelemeiként felhasználhatunk egy sor, lényegében már ismert poliuretán nyersanya­got. Az A/ makrodiol-elegy: Meghatározott szerkezetű poliuretán elő­állításához makrodiolkénl a találmány szerint legalább két nagy molekulájú polihidroxil-ve­­gyületet (A/l és A/2) használunk, amelyek móltómegc egymástól eltérő. Lényegében azok a makrodiolok, vagyis polihidroxil-vegyületek alkalmazhatók, amelyek átlagos hidroxil-funk­­cionalitása mintegy 1,8-2,2 között, előnyösen 1,95-2,05 között van. Szóba jöhetnek elsősor­ban poliészterek, poliéterek és polikarboná­­tok. Az eltérő móltömegű A/l és A/2 poli­­hidroxil-vegyületeket a poliuterán-karbamid előállításához 1:6-6:1, előnyösen 1:3-3:1 mól­arányban alkalmazzuk. Az A/2 makrodiol: Az 1200-3000 átlagos móltömegü A/2 makrodiol lehet tetszőleges poliéter, poliész­ter vagy polikarbonát a fent megadott átla­gos hidroxil-funkcionalitással. A találmány szerint felhasználható, hidr­­oxilcsoportokat laralmazó poliéterek önmagá­ban ismert módon előállíthatok, például cikli­kus éterek, így etilén-oxid, propilén-oxid, butilén-oxid, letrahidro-furán, sztirol-oxid vagy epiklór-hidrin önmagával végrehajtott polimerizálásával például BPs jelenlétében, vagy fenti gyűrűs vegyülelek, adott esetben keverék formájában vagy egymásután, reakcióképes hidrogénatommal rendelkező kiindulási anyagra, így alkoholra, aininra, például vízre, etilén-glikolra, propilén-glikol-1,2-re vagy —1,3-ra vagy 4,4’-dihidroxi­­difenil-propánra történő felvitelével. Hidroxilcsoporlokat tartalmazó polikarbo­­nátként olyan ismert vegyületek jöhetnek szóba, amelyek diolok, igy propándiol-1,3, butándiol-1,4 és/vagy hexándiol-1,6, di-, tri­­és/vagy tetraetilén-glikol és diaril-karboná­­tok, például difenil-karbonét vagy foszgén reakciójával előállíthatok. Előnyösen felhasz­nálhatók a hexéndiol-1,6 bázisú polikarboná­­tok, valamint adott esetben alárendelt meny­­nyiségben (mintegy a diói 5-35 mól%-a) mó­dosító hatású diolok, például butándiol-1,4 vagy dietilén-gikol. Alkalmazhatók a H0(­­-CHj)s.0.C0(CH2)5.OH bázisú polikar bonátok is. Hidroxilcsoporlokat tartalmazó poliész­terként több értékű, előnyösen kétértékű vagy adott esetben háromértékű alkoholok és többértékű, előnyösen kétértékű karbonsavak reakciólermékél használjuk. A szabad poli­­karbonsav helyett használhatunk megfelelő polikarbonBav-anhidridel vagy rövidszénlán­­cú alkoholokkal képzett megfelelő polikarbon­­savésztert vagy ezek keverékét is a poliész­ter elóálitásához. A polikarbonsavak lehetnek alifás, c.iklo­­alifás, aromás és/vagy heterociklusos vagy adott esetben szubsztiluáll, például halogén­­atouunal sszubsztituált és/vagy telítetlen po­­likarbonsavak. Példaként említhetők: a boros­­tyánkósav, apidinsav, szebacinBav, ftálsav, izoftálsav, trimellitsav, ftálsav-anhidrid, tel­­rahidro-ftálsav-anhidrid, hexahidro-ftálsav­­-anhidrid, glutársav-anhidrid, maleinsav, ma­­leinsav-anhidrid, furámsav, di- és trimer zsírsavak, Loi'eflátsav-dimeülészter, lereftál­­- sav-hisz-glikolészter. Többértékű alkoholként felhasználható például az etilén-glikol, propilén-glikol-1,2 és -1,3 butilén-glikol-1,4 és -2,3 hexándiol­­-1,6, oktándiol-1,8, neopentol-glikol, 1,4-bisz­­-hidroxi-metil-ciklohexán, 2-metil-l ,3-propán­­diol, glicerin, trimetilol-propán, hexántriol­­-1,2,6, butántriol-1,2,4, triinetilol-etári, penta­­eritril, kinit, marmit vagy szóróit, melil-glü­­kozid, továbbá di-, tri- és/vagy tetrn-etilán­­-glikol, -propilén-glikol vagy poli(elilén-gli­­kol) vagy poli(propilén-glikol), di-, tri­­vagy letra-butilén-glikol vagy poli(buti)én­­-glikol). A poliészter tartalmazhat láncvégi 5 10 15 20 25 30 35 10 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom