195841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására és eljárás a polimerizáláshoz alkalmas katalizátor komponens előállítására
13 195841 14 alakban vagy hexánnal, olefinnel hígított állapotban, a (B) komponenst pedig önmagában vagy szintén hexánnal, olefinnel stb. hígított állapotban tápláljuk be a polimerizációs reaktoredénybe; kívánt esetben gézalakú hidrogént is bevezetünk a reaktorba a polimerizéció lefolytatáséra. A gázfázisú polimerizáláshoz az (A) katalizátoi'-komponenst 0,001-1,0 mól mennyiségben alkalmazzuk az (A) komponensben lévő titán 1 g atomnyi mennyiségére számítva a gézfázis 1 literjében, míg a (B) katalizátor-komponenst 1- -2000, előnyösen 5-500 millimól mennyiségben alkalmazzuk, ugyancsak az (A) komponensben jelenlevő titán 1 g atomnyi mennyiségére számítva. Az olefinek polimerizálását előnyösen 50- -100 °C, hőmérsékleten, előnyösen 2-50 bar nyomáson folytatjuk le. A polimerizéció lefolytatható szakaszos üzemben, félfolyamatos vagy folyamatos üzemben is. Lefolytatható továbbá a polimerizálés két vagy több fokozatban is, amely fokozatok az alkalmazott reakciókörülmények tekintetében különbözhetnek egymástól. A legalább 3 szénatomot tartalmazó alfa-olefinek sztereospecifikus polimerizéció jára való alkalmazás esetén a találmány .szerinti eljárással nagy sztereospecifítás-iridexű polimereket állíthatunk elő, nagy katalizátor-hatásfokkal. Olefinek polimerzálására olyan szilárd katalizátorkomponenst alkalmazunk, amilyent az előzőekben ismertettünk. Ha magas olvadáspont-indexű polimer előállítása céljából hidrogént alkalmazunk a polimerizáláshoz, ez gyakran azt eredményezi, hogy a kapott polimer sztereospecifitás-indexe el nem hanyagolható mértékben csökken, míg^a találmány szerinti eljárás alkalmazása esetén ez a nemkívánatos jelenség csökken. Minthogy a találmány szerinti katalizátorkomponens igen nagy aktivitású, a találmány szerinti eljárással kapott polimernek az (A) katalizátorkomponens tömegegységére számított mennyisége nagyobb, mint az eddig ismert eljárások esetében, ha ugyanolyan szterospecifitás-indexű polimert állítunk elő. Ennek következtében csökkenthető a polimerben visszamaradó katalizátornak á menynyisége, különösen a visszamaradó katalizátor halogéntartalma, és igy mellőzhető a visszamaradó katalizátor eltávolításéra alkalmazandó külön művelet. További előnye a találmány szerinti eljárásnak, hogy 'számottevően csökken a présformák korrózióra való hajlama. Előállítható a találmány szerinti eljárással szemcsés vagy közel gömbalakú részecskékből álló polimer vagy finom részecskék halmazéból álló polimer zagy-poíimerizáció vagy gázfázisú polimerizéció útján. Az ilyen szemcsés vagy gömbalakú részecskékből álló polimerek jól ömleszthetők és bizonyos alkalmazási területeken pelletizélás nélkül is használhatók. A polimer-szemcsék átmérője könnyen szabályozható, ha a polimerizációhoz a találmány szerinti eljárással előállított A) katalizátorkomponens előállítási körülményeit megfelelően megváltoztatjuk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. A példákban az .ra'X" törneg%-ot jelent. 1. példa Az (A) katalizátorkomponens előállítása 4,76 g vízmentes magnézium-klorid, 15 ml dekán és 18,1 ml 2-etil-hexil-alkohol elegyét 2 óra hosszat reagáltatjuk 120 °C hőmérsékleten, igy homogén oldatot kapunk, majd 0,84 ml etil-benzoátot adunk a reakcióelegyhez. Az elegyet 1 óra hosszat keverjük 120 °C hőmérsékleten, majd lehűtjük szobahőmérsékletre. Az Így kapott oldatot 200 ml (0 °C hőmérsékleten tartott) titán-teti*akloridhoz adjuk, majd ezt az elegyet 0 °C hőmérsékleten 1 óra hosszat állni hagyjuk. Ezután az elegy hőmérsékletét lassan, 1 óra alatt 20 °C-ig hagyjuk emelkedni, majd 30 perc alatt 80 °C-ra melegítjük az elegyet. A 80 °C hőmérséklet elérésekor 2,33 ml etil-benzoátot adunk az elegyhez, majd az oldatot 2 óra hosszal; keverjük 80 °C-on. A kapott szuszpenzic szilárd részét szűréssel elkülönítjük, és ismét szuszpendáljulc 100 ml titán-tetrakloridban. A szuszpenzióhoz 2,23 ml etil-benzoátot adunk, majd 90 °C hőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük az elegyet. A szilárd részt ismét elkülönítjük szűréssel, és jel tisztított hexánnal addig mossuk, míg a mosófolyadékban szabad titánvegyület már nem mutatható ki. A szilárd terméket azután megszáritjuk; az igy kapott (A) katalizátorkomponens 3,3 mX titánt, 57,0 mX klórt, 16,0 mX magnéziumot és 14,4 mX etil-benzoátot tartalmaz. Polimerizáláa: Egy kétliteres autoklávba bemérünk 750 ml hexánt, majd 1,67 millimól triizobutil-aluminiumot, 0,833 millimól etil-alumlnium-szeszkvikloridot és 0,5 millimól xilolt adunk hozzá propilén-atmoszférában, szobahőmérsékleten. 5 perc múlva 0,015 millimól (A) katalizátorkomponenst (titán-atomra számítva) adagolunk az autoklávba. Ezután 400 ml hidrogént vezetünk be az autoklávba és az elegy hőmérsékletét 70 °C-ra melegítjük. A propilént ezen a hőmérsékleten 2 óra hosszat polimerizáljuk; a polimerizálás folyamán 7 lcg/cm2 nyomást tartunk fenn. A polimerizélás befejeztével a kapott polimert tartalmazó zagyot leszűrjük, és igy fehér poralakú polimert és egy folyadékot kapunk. A polimer szárítás után 315,0 g. Ezt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
