195841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására és eljárás a polimerizáláshoz alkalmas katalizátor komponens előállítására
11 195841 12 szont. az elegyitési hőmérséklet túlságosan alacsony, akkor egyes esetekben nem következik be a szilárd termék leválása. Ilyen esetekben előnyösebb a 1‘eakciót magasabb, 50 °C és 90 °C közötti hőmérsékleten lefolytatni, vagy a két folyékony reagenst huzamosabb ideig egymással érintkeztetni, hogy szilárd terméket kapjunk. A kapott szilárd terméket azután célszerűen egy vagy több Ízben mossuk egy folyékony titánvegyülettel, előnyösen titán-tetrakloriddal, 50 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten. Ezután a terméket kívánt esetben például valamely szénhidrogén-jellegű oldószerrel mossuk tovább; a polimcrizálási eljárásban való felhasználásra szánt szénhidrogén oldószer előnyösen alkalmazható erre a célra. Ha a fenti módon járunk el, akkor nagy aktivitású szilárd, titántartalmú katalizátorkomponenst kapunk. A fenti eljárásmódok szerint kapott szilárd, titántartalmú katalizátorkomponenst a polimerizálási műveletben való felhasználás előtt alaposan mossuk valamely szénhidrogén oldószerrel. A polimerizációs katalizátor A) komponensét az alábbiakkal jellemezzük: A szilárd, titántartalmú katalizátorkomponensben a magnéziumvegyület és a titánvegyület mólaránya, vagyis az Mg/Ti atomarány 2,5-10 közötti. Emellett a szilárd, titántartalmú katalizátorkomponensben a halogénatomok és a titánatomok aránya 10-40 között lehet. A szilárd, utántartalmú katalizátorkoiuponensben az aktiv hidrogént nem tartalmazó elektrondonor mennyisége 0,4-6 mól között lehet, egy titánatomra számítva. A szilárd, titántartalmú katalizátorkomponenst a találmány szerinti eljárásban többnyire szemcsék vagy közel gömbalakú részecskék alakjában alkalmazzuk; a i-észecskék fajlagos felülete legalább 10 m2/g, előnyösen 100-1000 m2/g lehet. A katalizátor B komponense ismert, RlR2Al általános képletű alumínium-organikus vegyület, ahol R1 és R2 jelentése azonos vagy különböző, halogénatomot vagy 1-6 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot képvisel. A fentiekben említett aluminiumvegyületek konkrét példáiként trialkil-aluminium-vegyületek, Így a trietil-alumlnium és a tributil-aluminium, dialkil-aluminium-halogenidek, így a dietil-aluminium-klorid, dibutil-aluminium-klorid és a dietil-aluminium-bromid, alkil-aluminium-szeszkvihalogertidek, Így az etil-alumlnium-szeszkviklorid, butil-alumínium-szeszkviklorid és az etil-aluminium-szeszkvibromid, részlegesen halogénezett alkil-alumíniura-vegyületek, Így az alkil-aluminium-dihalogenidek, például etil-alumínium-diklorid és propil-aluminium-diklorid említhetők. A találmány szerinti polimerizációs eljárásban az olefineket legfeljebb 5 mól% mennyiségű diolefin jelenlétében a fent megadott követelményeket kielégítő szilárd-, titántartalmú A) katalizátor komponensből, és RXR2A1 általános képletű B szerves aluminiumvegyület katalizátor komponensből álló katalizátor jelenlétében polimerizáljuk. A találmány szerinti polimerizációs eljárásban 2-8 szénatomos olefinek előnyösen alkalmazhatók. Ezek példáiként az etilén, propilén, 1-butén, 4-metil-l-pentén és 1-oktén említhetők. Az adott esetben jelenlevő diolefinek példáiként nem konjugált diolefinek, Így a diciklopentndién, az 1,4-hexadién és az etilidén-norbornén említhetők. Az olefinek polimerizálása homopolimerizálással egyszerű kopolimerizálással vagy blokk-kopolimerizálással történhet. így például porpilén kopolimerizálása esetén eljárhatunk oly módon, hogy a propilént önmagában polimerizáljuk, míg a teljes termék 60- -90%-ának megfelelő mennyiségű homopolimert kapunk, majd etilént vagy propilén és etilén elegyét hozzáadva polimerizálunk tovább. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy propilén és etilén elegyét polimerizáljuk oly módon, hogy legfeljebb 5 tömeg% etilént tartalmazó kopolimert kapjunk. A polimerizálás folyadékfázisban vagy gázfázisban folytatható le. Folyadekfázisban végzett polimerizálás esetén inert szénhidrogént, például hexánt, heptánt vagy petróleumot alkalmazhatunk reakcióközegként, de szolgálhat reakcióközegül maga az olefin is. A folyadékfázisban lefolytatott polimerizáláshoz az (A) katalizátorkomponenst a folyadékfázis 1 literjében 0,001-1,0 mól mennyiségben alkalmazzuk [az (A) komponensben jelenlévő titán 1 atomnyi mennyiségére számítva], míg a (B) szerves alumíniumvegyület-komponens célszerű literenkénti mennyisége 1-2000 millimól, előnyösen 5-500 millimól, ugyancsak az (A) komponensben jelenlevő 1 g atom titánra számítva. A poliinerizáció során alkalmazhatunk molekulatömeg-szabályozó anyagot például hidrogént is. A legalább 3 szénatomot tartalmazó alfa-olefinek sztereospecifikusságánalc szabályozása céljából a polimerizációt elektrondonor jelenlétében folytathatjuk le. Előnyös elektrondonorok azok, amelyeket a szilárd (A) katalizátrokomponens előállítása során is alkalmazunk. Az elektrondonort a fentebb említett szerves fémvegyületekkel vagy más vegyületekkel, mint Lewis-savakkal, például alurainium-kloriddal képezett addukt alakjában alkalmazhatjuk. Az elektrondonor hatásos mennyisége rendszerint 0,0001-10 mól, előnyösen 0,1-2 mól, még előnyösebben 0,1-1 mól, a szerves fémvegyület 1 móljára számítva. A gázfázisban lefolytatott polimerizáció esetén fluidizált ágyat, kevert fluidizéit ágyat vagy hasonló berendezést alkalmazhatunk és az (A) katalizátorkomponenst szilárd 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
