195832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diszacharid származékok előállítására

4 195832 5 feltehetően molekulánként 4-6 szulfát-csopor­tot tartalmazhatnak. Azon 1 általános képletű vegyületek olő­­állitásárn - ahol A jelentése II általános kép­leté csoport, D jelentése III általános kópletü csoport, valamint X jelentése ammonium - először a 82-67595 sz. japán szabadalmi köz­rebocsátás) iratban ismertettek eljárást. E leírás szorint a szacharózt formánodban 8.3 mól klórszulfonsavval 15-20 °C-on azulfa­­lálták, majd a kapott ammóniumsot (a közölt kéntartalom oktaszulfát-ammóniumsónak felel meg) ioncserélő gyantán szabad savvá, végül alumi'nium-hidroxiddal alumíniumkomplexszé alakították. Reprodukálva a leírtakat, hetero­gén terméket (ammóniutnsól) kaptunk, amely­nek S tartalma az elmleti 22,21% helyett csak 13,62% volt. A 83-126898 sz. japán közrebocsátás! Irat szerzői szacharózt piridin-benzol elegyben 10 mól klórszulfonsavval szulfátéivá szachn­róz-poliszulfát-piridiniumsól készítettek, majd e termékei aluminium-izopropiláttal re­agálta Lva azachnróz-poliazulfát-aluminium­­komplexet állítottak elő. A leírtakat reprodu­kálva kiderült, hogy e módszer szerint eljár­va legfeljebb 4-6 kénBav-csoporlot lehel be­építeni a szacharóz molekulába. Ennek oka elsősorban az, hogy a keletkező szacharóz­­letrn (hexa)-szulfát-pjridiumsó, mint mézga kiválik a reokcióolcgyból. A 4,021,544 sz., a 4,021,545 sz. a 4,221,907 sz. és a 4,232,150 sz. amerikni egyesült államokbeli szabadalmi leírások szerzői diszacharidokal dimelil-formatnidbnn 9.4 mól kéntrioxid-trimelilamin oddukttol 60-70 °C-on, 12-20 órán át BZulfntállak. Az első két szabadalmi leírás szerint poliszulfá­­tok, a második két leírás szerint pedig - pontosan ugyanolyan reakciókörülmények kö­zölt - oktaszulfólok keletkeztek. A kapott vegyületekel mint színtelen vagy színes moz­gókat írták le, és semmiféle azonosítási ada­tot, még a kéntartalmat sem közölték. Repro­dukálva a leírtakat, a roakcióelogyből gumi­­szerű anyag vált ki, amelyet káliumsóvá ala­kítva és ótkristályositva egy 19,38% helyett 11,92% ként tartalmazó anyagot kaptunk. A Chem. Pharm. Bull. 28. 638-64 (1980) alatti közlemény szerzői szerint szacharózt 11 mól kénlrioxid-piridin addukttal dimetil­­-formamidban 60 °C-on, 10 órán át szulfátéi­vá, majd a keletkező piridiniumsót báriumsó­vá alakítva, 96%-os termeléssel lehet előállí­tani a szacharóz-oktaszulfál-bériumsót, amelyből ioncserélő gyanta segítségével amorf nátriumsó, ill. kristályos kálium-, rubi­dium-, cézium- és ammóniumsók állíthatók elő. A szerzők a beépült szulfát-csoportok számára - a bizonytalan víztartalom miatt - a kén és szénlarlalom arányából következtet­nek. Ily módon száinolvu, a közlemény szerint nátriumsó esetén 7,9 mól, káliumsó esetén 8,25 mól, míg rubidium- ób céziumsó esetén 8,46 mól kénsav épült be a molekulába az 4 elméletileg lehetséges 8 mól helyett. A leír­takat n káliumsó esetén reprodukálva megál­lapítottuk, hogy a fonti eredményeket nem lehet elérni e módszerrel, mivel a reakció­­elegy az addukt beadagolását kővető néhány percen belül heterogénné válik, s az elvált mézga, amely szacharóz-poliszulfát-piridi­­niumsóból áll, csak 6-7,3 szulfát-csoportot tartalmaz. A szerzők az izolált szacharóz-ok­­laszulfát-káliumsót dihidrát helyett tévesen telrohidrátnak tüntetik fel. (A szerzők ké­sőbbi publikációjukban mór dihidrálnak dek­larálják az anyagot.) így, a megadott kén és kálium tartalom mintegy 40% oktaszulfát tar­talmú heptaszulfátnak felel meg. A reakciót lúgos litrólással követve ugyanerre az ered­ményre jutottunk. A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy az irodalomban mindeddig egyetlen olyan módszer sem található, amellyel tiszta diszacharid-oklaszulfálsókat lehetne készíte­ni, jóllehet CBUpán e vegyületekból lohol a forgalmazó cégek által Bzachnróz-oklaszulfál­­nlumíniunikomplcxnek deklarált Sucralfale-ol tiszta állapotban előállítani. Megállapítható egyébként az is, hogy b forgalomban lévő készítmények a deklarált összetételtől eltérő­en, nem tisztán oktnszulfal-szármnzékok. Ezt támasztják alá saját analitikai vizsgálataink, valamint nz Arzneimillclforschung 29. 1668-76 (1979) alatti analitikai közlemény 1671. olda­lán található 3. táblázat adatni is. Mind a fenti irodalmi helyen ismertetett adatok, mind a ' saját analitikai vizsgálataink eredményei arra mutatnak, hogy a külföldön kereskedel­mi forgalomban lévő készítmények mintegy 35-40% szacharóz-hoptaszulfát-alumlnium­­koinplexet tartalmaznak a szachnróz-oktnszul­­fát-nlumíniumkomplox mellett. Saját farmakológia) vizsgálataink szerint a hétszeresen szulfátéit szacharóz alumínium­­komplexe csak mintegy fele Hkkora fekély­­gátló aktivitással rendelkezik, mint a tiszta Bzachöróz-oklnszulfát-nluminiuinkomplex. A fentiek alapján, a találmány célja olynn eljárás biztosítása, amellyel mind laboratóri­umi, mind ipari méretben tisztán és gazdasá­gosan lehet diszncharid-oklnazulfál szárma­zékokat előállítani. Ismeretes az irodalomból, hogy a szacha­róz molekulában n pirnnóz gyűrű 4-es hidroxil-csoporlja lényegesen lasnbbnn észl.e­­reződik, mint a többi bidroxil-csoport. (.I.Chem.Soc. Perkins Trans. 1. 419-27 (1984). Másrészt megfigyeltük, hogy ha a diszachari­­dok szulfntálását az irodalomban ismertetett módszerekkel valamely bázis jelenlétében vé­gezzük, akkor a reakció során keletkező di­­ezacharid-poliszulfátnak az illető bázissal al­kotott sója kiválik a rcakcióolegyből még mi­előtt mind u nyolc hidroxil-csoport szuIfnLá­­lódoll volnu. Sem a rckacióidő megnyújtása (10-30 óra), sem n reakcióhőfok változtatása (0-120 ®C) nem eredményezett magasabban szulfátéit terméket. Non sikerüli tiszta di-5 10 15 20 25 30 35 10 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom