195822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirimido (5,4-b) (1,4) oxazim-származékok előállítására

11 195822 12 A vegyület (példa) sorszáma az MCF növe­kedése az alapérték %-óban A 0,2 pg/kg i.v. adott izo­proterenolhoz viszonyított hatáserősség 22. és 23. 70 1.2 11. 83 1.2 60. 51 1.2 56. 100 1.5 57. 45 1.3 27. 130 3.0 37. 55.5 1.2 29. 40 0.9 66. 58.3 0.82 67. 37 1.8 69. 66 0.87 A táblázat adataiból látható, hogy a vizsgált találmány szerinti vegyületek a fenti módszer szerint az izoproterenolhoz hasonló vagy annál erÓBebb MCF-fokozó hatást mu­tatnak. Az izoproterenol természetesen - mivel igen erélyes adrenerg béta-stimu­láns - intravénásán adagolva már 0,2 pg/kg mennyiségben mérhetó MCF-növekvést idéz elő. Az izoproterenolnak kísérletünk kezdetén való adagolásával a szivizomzat reakciókész­ségét (válaszkészségét) ellenőriztük; erre azért volt szükség, mert bármely pozitív ino­­tróp hatású anyag által előidézett MCF­­-csúcsválasz értéke az állat-egyed szerint is változhat. Továbbá, az izoproterenol a fenti mennyiségben adagolva csak igen rövid idő­tartamon át tartó, teljesen megfordítható MCF-választ idéz elő, és a keringési funkció­kat tartósan nem befolyásolja. Figyelemre méltó, hogy az 1. táblázatban felsorolt találmány szerinti vegyületek a pul­­zuBszámot alig vagy egyáltalán nem növelik; és minden esetben csekélyebb a pulzusszém­­-növelő hatásuk, mint az izoproterenolé. Egyes találmány szerinti vegyületek du­­odenális adagolás után mutatott hatását is megvizsgáltuk. A fentiekben leírt kísérleti körülmények között a 27. és 37. sorszámú vegyületek igen erős pozitív inotróp hatást mutattak mind 5 mg/kg, mind 20 mg/kg dó­zisban. A 22. (23., 26.) sorszámú vegyület esetén mór 1 mg/kg adagolása után is hoBz­­szan tartó, erős MCF-növekvést figyeltük meg. B) Vízsgálat altatott kutyákon Az állatokat 35 mg/kg intravénásán adott pentobarbitál-nátriummal elaltattuk, majd a mellkast és a pericardiumot megnyi­tottuk. A baloldali koszorúartéria alsó felme­nő ágát kipreparáltuk, és elektromágneses áramlásmérővel láttuk el a koszorúartéria véráramlásának mérése céljából. A koszorúar­téria ezen ágával táplált területre strain gauge ívet erősítettünk, 8 ennek segítségé­­vel mértük a BzívizomleljeBÍtményt. A szisztémás vérnyomás mérésére a combartériába illesztett kanült, a hatóanya­gok intravénás adagolásához a combvénába helyezett kunült alkalmaztunk. A halkamrába Millar-tipusú nyomásátvivőt vezettünk be, és a nyomáshulláin differenciálásával kapott dp/dt hányadost értékeltük. Az összes para­métert egy Beckman H 12 típusú 8-csatornÓB dinogrófon regisztráltuk. 0) Vizsgáiul éber macskákon: E vizsgálatot vagy Rabloczky módszere szerint (Gy. Rabloczky and. Mária R. Mader: „Measurement of Systemic and Pulmonary Ár­téried Pressure in Conscious Animale” IUPS Congr. Bpest, 1980.) vagy e módszer némi módosításával végeztük. Az aortát és a tüdőveróeret tartósan katétereztük mindkét vérköri nyomás mérése végeit. A módszer módosítása esetében a szisztémás verőeres kanülön a jobb kamrába íb kanült helyeztünk, s ennek segítségével meghatároztuk a dp/dtau értékel. A találmány szerinti vegyületek pozitív inotróp és koszorúértágitó hatását a 22. (23., 26.), a 27. és 37. példa szerinti vegyületek fenti módszerekkel végzett vizsgálata kúp­osán részletesen szemléltetjük. A 22. (23., 26.) sorszámú vegyület vizs­gák» te E vegyület pozitív inotróp hatását nyi­tott mellkasi), altatott kutyában már 0,025- -1,6 mg/kg intravénás dózis adagolása után ki lehetett mutatni. A vegyület MCF-növelő hatásának erőssége és időtartama dózisfüggő. E vegyület pozitív inotróp és koszorúértágitó hatását az amrinon megfelelő hatásaival úgy hasonlítottuk össze, hogy a találmány szerin­ti vegyületet intravénásán 0,2, 0,4 és 0,8 mg/kg mennyiségben, az amrinont pedig 0,5, 1,0 és 2,0 mg/kg mennyiségben adagol­tuk, Az amrinon 2 mg/kg dózisban adagolva sem volt erősebb hatású, mint a 22. sorszámú vegyület 0,4 mg/kg dózisban adva. A pozitív inotróp hatást mindkét vegyület esetében nyilvánvalóan elősegítette a koszorúér-vér­keringés fokozódása, azonban e két szívhalás egyidöben bontakozott ki, és az MCF-növelő hatás tartósabbnak mutatkozott, mint a ko­szorúér-véri:, ranges fokozódását, előidéző ha­tás. A 22. (23., 26.) sorszámú vegyülelnek a szívizonizatra gyakorolt kedvező hatását int­­rsduodenáliu adagolás során is igazoltuk. A vegyület 1 mg/kg dózisban intraduodenálisan adagolva mintegy 35-40%-kal növelte az MCF-t a koszorúér-vérkeringés változása nélkül. Intraduodenális adagolás során az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 C0 G5 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom