195822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirimido (5,4-b) (1,4) oxazim-származékok előállítására

7 195822 8 sóvá alakítunk éB/vagy kívánt esetben egy (I) általános vegyületek sóiból felszabadítjuk a szabad bázisokat. Az R10 és X „kilépő csoportokon" az irodalomban elfogadott meghatározáB értelmé­ben (lásd: T.A. Geissman: Principles of Orga­nic Chemistry, 3. kiad., Kiadó W.H. Freeman, London 1968) olyan csoportot értünk, amely nukleofil ágens hatáséra viszonylag könnyen kihasad. Ilyen csoportok a halogénatomok, elsősorban a klór-, bróm- és jódatom; vala­mint a szulfoniloxi-cBoportok, így a rövid szénláncú alkánszulfonil-oxi és az adott eset­ben Bzubsztituált benzolszulfonil-oxi-csoport; valamint a rövid szénláncú alkánszulfonil- és alkánszulfinil-CBoportok, például a metil-Bzul­­fonil-csoport. A találmány szerinti eljárások kivitele­zése során R10 csoportként különösen a klóratom vagy 4-toluolszulfonil oxi-csoport, X csoportként a klór- vagy brómatom előnyös. A találmány szerinti a.) eljárás egyik előnyős kiviteli módja szerint az NHRSR* ál­talános képletű aminnal egy olyan (II) általá­nos képletű vegyületet reagáltatunk, amely­ben az R10 kilépő csoport jelentés? klóratom. A reakciót szerves oldó- vagy hlgítószerben, savmegkótőszer jelenlétében, 50 #C. és 150 °C hőmérsékleten hajtjuk végre. Oldó- vagy hí­gítószerként célszerű rövid szénláncú alifás alkanolt, például n-butanolt vagy valamilyen aromás szénhidrogént, például benzolt hasz­nálni. Savmegkőtőszerként előnyösen alkal­mazhatjuk az amin feleslegét, használhatunk azonban szeves tercier amint - például tri­­etilamint - vagy valamilyen szervetlen bázist - például kálium-karbonátot - is. E reakciót 50 és 150 °C közötti hőmérsékleten, célszerű­en az oldó- vagy hígítószer forráspontján hajtjuk végre. A reakció lefolyását és befe­jeződését legegyszerűbben vékonyréteg-kro­matográfiás (VRK) vizsgálattal figyeljük meg. A találmány szerinti a.) eljárás egy má­sik előnyös kiviteli módja szerint a HNR5R6 általános képletű aminnal egy olyan (II) álta­lános képletű vegyületet reagáltatunk, ahol R10 jelentése valamilyen aril-szulfonil-oxi­­-csoport, például 4-toluol-BZulfonil-oxi-cso­­port. A komponenseket Bzintén szerves oldó­­vagy hígítószer és savmegkölŐBzer jelenlété­ben reagáltatjuk egymással. E reakcióhoz ol­dó- vagy hígítószerként előnyösen észter-tí­pusú oldószert, például etil-acetátot, savmeg­kötőszerként az amin feleslegét vagy valami­lyen szerveB tercier bázist, például trietil­­-amint vagy valamilyen szervetlen bázist, például kálium-karbonátot használhatunk. E reakciót célszerűen 10 eC és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten játszatjuk le. Olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R® jelentése 2,3-dihidroxi­­-1-propilcsoport, a találmány szerinti a.) vagy b.) eljárás értelmében úgy járunk el, hogy egy (I) általános képletű vegyületet -ahol Rc hidrogénatomot jeleni - oldószer és egy kvaterner aminóuiumsó mint katalizátor jelenlétében 2,3-epoxi-propanollal (glic.idollal) reagáltatunk. E reakcióhoz oldószerként elő­nyösen valamely aromás szénhidrogént, pél­dául benzolt, katalizátorként például tetrabu­­til-ammónium-l>roiuidot használunk, és a re­akciót célszerűen a reakcióelegy - például a benzol - forráspontján hajtjuk végre. Amennyiben olyan (I) általános képletű vegyületek előállítása a cél, amelyben R® je­lentése a hidrogénatom és a 2,3-dihidroxi-l­­-propilcsoport jelentést kivéve a bevezető­ben megadott, előnyösen úgy is eljárhatunk, hogy egy R® csoportként hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet oldószer és savmegkötőszer jelenlétében egy R®X általános képletű vegyülettel - ahol X jelentése előnyösen klór- vagy bróinatom vagy 4-toluol-szulfonil-oxi-csoport és R® je­lentése a hidrogénatom és a 2,3-dihidroxi-l­­-propilcsoporl jelentést kivéve a bevezető­ben megadotL - reagáltatunk. Oldószerként célszerűen valamely keton, például aceton, előnyösen melil-elil-keton; vagy valamely rö­­vidszénláneú alkanol, például etanol vagy izopropanol alkalmazható. Bázisos szerként használhatjuk az oldószerként alkalmazott al­­kanolból készült alkélifém-alkanolátot, például nátrium-alkanolátot; ha oldószerként ketont használunk, akkor savmegkötőszerként külö­nösen kálium-karbonát alkalmazása előnyös. E reakciót célszerűen a reakcióelegy forrás­pontján hajthatjuk végre. Amennyiben olyan (I) általános képletű vegyületek előállítása a cél, amelyekben H* jelentése hidrogénatom, továbbá R° jelentése a hidrogénatomtól eltérő, a találmány szerinti b.) eljárás értelmében úgy is eljárhatunk, hogy egy Rs csoportként klóratomot tartal­mazó (1) általános képletű vegyületről katali­tikus hidrogénezéBsel a klóratomot eltávolít­juk. A hidrogénezést előnyösen egy tercier bázis, mint például trietilamin jelenlétében csontszenes palládium-katalizátorral végez­hetjük szobahőfokon, légköri nyomáson. Ol­dószerként valamely rövidszénláncú alkanolt, előnyösen etilalkoholt használhatunk. A fen­tebb részletesebben kifejtett eljárások ered­ményeként kapott reakcióelegyet önmagában ismert módon dolgozhatjuk fel, például úgy, hogy - adott esetben a szervetlen sók vagy katalizátor kiszűrése után - vákuumban be­­péroljuk, a maradékot vízzel elkeverjük, majd meglúgositjuk, és az így kapott termé­ket például szűréssel vagy extrakcióval el­különítjük. kívánt esetben az így kapott (1) általános képletű bázist tisztíthatjuk és/vagy savaddiciós sóvá, alakíthatjuk, amelyet kívánt esetten átkristályositás útján tisztíthatunk. A témában járatos szakember számára nyilvánvaló, hogy az a.) eljárás végrehajtása során alkalma­zott vegyületeket - a mellékreakciók elkerü­lése céljából - adott esetben védőcsoporttal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom