195812. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirido [2,3-d] pirimidin származékok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

0 195812 6 tonitril, a piridin vagy a hexamet il-foszfoi— sav-triamid vagy a jégecet. A reakcióhőmérséklet széles tartomány­ban változhat. Általában 20 °C és 150 °C, előnyösen 20 °C és 120 °C közötti hőmérsék­leten, különösen az alkalmazott oldószer for­ráspontján dolgozunk. A reakciót lefolytathatjuk normál nyo­máson, de dolgozhatunk megemelt nyomáson is. Általában normál nyomáson dolgozunk. A találmány szerinti eljárás végrehajtá­sa során 1 mól ilidén-vegyületre számítva 1 mól 6-amino-pirimidin-származékot alkalma­zunk megfelelő oldószerben. A találmány sze­rinti vegyültetek izolálását és tisztítását elő­nyösen úgy végezzük, hogy az oldószert vá­kuumban eltávolítjuk és a visszamaradó anyagot megfelelő oldószerből átkristályosít­juk vagy ismert tisztítási módszerrel, így például oszlopkromatográfiásan megfelelő hordozóanyagon tisztítjuk. B eljárás A B eljárás szerint a (IV) általános kép­­letű aldehidet az (V) általános képletű $-di­­karbonil-vegyüleltel és egy (III) általános képletű 6-amino-pirimidin-származékkal re­­agáltatjuk. A (IV), (V) és (III) általános képletek­ben az R>, R2, R3, R4, R5, R6 és R7 szubsz­­tituensek jelentése a már megadott. A kiindulási vegyületként alkalmazott (IV) általános képletű aldehidek az irodalom­ból ismertek és az irodalomból ismert eljárá­sokkal állíthatók elő. [Például Mosetting, Org. Reactions VIII, 218 (1954)]. Példaként megemlítjük a következő ve­­gyületeket: benzaldehid, vagy fi-naftil-alde­­hid, 2-, 3- vagy 4-metil-benzaldehid, 2-vagy 4-n-butil-benzaldehid, 2-, 3- vagy 4- -izopropil-benzaldehid, 2-, 3- vagy 4-metoxi­­-benzaldehid, 2-, 3- vagy 4-klór(bróm)-flu­­or-benzaldehid, 2-, 3- vagy 4-(trifluor-me­­til)-benzaldehid, 2-, 3- vagy 4-nitro-benzal­­dehid, 2-, 3- vagy 4-ciano-benzaldehid, 2,3-, 2,4- vagy 2,6-diklór-benzaldehid, 2-fluor-3- - klór-benzaldehid, 2,3,4,5,6-pentafluor- benz­aldehid, 2,4-dimetil-benzaldehid, 2,4- vagy 2,6-dinitro-benzaldehid, 2-klór-6-nitro-benz­­aldehid, 4-klór-2-nitro-benzaldehid, 2-nitro­­-4-metoxi-benzaldehid, 2-nitro-4-ciano-benz­­aldehid, 2-klór-4-ciano-benzaldehid, 4-ciano­­-2-metil-benzaldehid, 3-metil-4-( trifluor-me­­til)-benzaldehid, 3-klór-2-(trifluor~met,il)­­-benzaldehid, tiofén-2-aldehid, furán-2-alde­­hid. A találmány szerint alkalmazott (V) álta­lános képletű ß-dikarbonil-vegyületek az iro­dalomból ismertek vagy az irodalomból ismert módszerekkel állíthatók elő [például D. Borr­­mann, „Umsetzung von Diketen mit Alkoholen, Phenolen und Mercaptanen”, Houben-Weyl, Methoden der Organischen Chemie, Vol. Vll/e, 230 (1968); Y. Oikawa, K. Sugano és 0. Yone­­mitsu, J. Org. Chem. 43, 2087 (1978)]. Példaként megemlítjük a következő ve­­gyületeket: acetil-aceton, acetecetsav-'metil­­-észter, acetecetsav-[2-[N-benzil-N-(metil­­-ainino) ]-etil)-észter, acetecetsav-(2-acetoxi­­-etil)-észter. A kiindulási vegyületként alkalmazott (III) általános képletű 6-amino-pirimidin­­-származékokat az A eljárásnál már ismertet­tük. Hígitószerként előnyösen szerves oldó­szereket alkalmazunk. Ilyenek például az al­koholok - így a metanol, az etanol és az izo­­propanol-, az éterek - így a dioxán, a tetra­­hidrofurón, a glikol-monometil-éter és a gli­­kol-dimetil-éter-, a dimetil-formamid, a dime­­til-szulfoxid, az acetonitril, a piridin, a hexa­­metil-foszforsav-triBmid és a jégecet. A reakcióhőmérsékletek széles határokon belül változhatnak. Általában 20 °C és 150 “C, előnyösen 20 °C és 120 “C közötti hőmérsékleten, különösen az alkalmazott ol­dószer forráspontján dolgozunk. A reakciót lefolytathatjuk normál nyo­máson, de megemelt nyomáson is dolgozha­tunk. Általában normál nyomóson dolgozunk. A találmány szerinti eljárásban 1 mól al­dehidet 1 mól ß-dikarbonil-vegyülettel és 1 mól 6-amino-pirimidin-származékkal reagálha­tunk megfelelő oldószerben. A találmány sze­rinti vegyületek izolálását és tisztítását úgy végezzük, hogy az oldószert vákuumban le­desztilláljuk és a visszamaradó anyagot meg­felelő oldószerből átkristályosítjuk vagy más ismert tisztítási módszerrel, például megfelelő hordozóanyagon oszlopkromatográfiásan tisz­títjuk. Az előzőekben megadott előállítási eljá­rások csak a találmányunkat szemléltetik, a találmány szerinti (I) általános képletű ve­gyületek előállítását nem korlátozzuk ezekre az eljárásokra, hanem találmányunk magában foglalja ezeknek az előállítási eljárásoknak a különböző változtatásait is. A találmány szerinti vegyületek a kiin­dulási vegyülettöl függően sztereoizomer ala­kokban fordulhatnak elő, amelyek vagy mint kép és tükörkép (enantiomerek) vagy mint nem kép és tükörkép (diasztereomerek) vi­selkednek. Találmányunk magában foglalja mind az antipódokra, mind a racém alakokat és a diasztereomer elegyeket is. A racém ala­kokat ugyanúgy mint a diasztereomereket is­mert módon sztereoizomerikai szempontból egységes alkotórészekre lehet választani (például E. L. Eliel, Stereochemistry of Car­bon Compounds, McGraw Hill, 1962). Különösen előnyösek azok az (I) általá­nos képletű vegyületek, amelyeknek a képle­tében a szubsztituensek jelentése a követke­ző: R1 jelentése feni]- vagy naftil­csoport, vagy tienil-, furil-, piridil-, halogénezett piridil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom