195795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diltiazem-hidroklorid előállítására

3 195795 4 A találmány tárgya új eljárás az (I) képletű diltiazem (kémiai nevén: (2S,3S)-3- -acetoxi-5-[2(N,N-dimetil-amino)-etil]-2-(4- -metoxi-fenil)-2,3-dihidro-l,5-benzotiazepin­­-4(5H)-on) hidrokloridjának előállítására. Az (I) képletű vegyület diltiazem néven ismert, kalcium-antagonista hatású szívgyógyszer. A diltiazem előállítására az irodalomból ismert eljárások egy részének közös vonása, hogy a 2-amino-tiofenol és a transz-3-(4-me­­toxi-fenil)-oxirón-2-karbonsav-metilészter re­akciójából több lépésben előállított (II) kép­letű (2S,3S)-3-(2-amino-fenil-tio)-2-hidroxi-3- -(4-metoxi-fenil)-propionsavat illetve a belőle készült (III) képletű (2S,3S)-3-hidroxi-2-(4- -metoxi-fenil)-2,3-dihidro-l,5-benzotiazepin­­-4(5H)-on-t alkalmazzák kiindulási anyagként. Az (I) képletű vegyület előállítására szolgáló eljárások egy része, így a 159.671 számú magyar szabadalmi leírásban és a Ya­­kugaku Zasshi, 93, 729 (1973) valamint a Hel. Chim. Acta 67, 916 (1984) közleményekben is­mertetett eljárások szerint a (III) képletű vegyület cisz, illetve treo racemátját illetve 2S,3S antipódját először alkálifém-hidriddel, előnyösen nátrium-hidriddel a megfelelő sóvá alakították, majd a kapott sót 2-(dimetil-ami­­no)-etil-halogeniddel, előnyösen -kloriddal alkilezték, és a kapott (IV) képletű 5-[2-(di­­metil-amino)-etil]-3-hidroxi-2-(4-metoxi-fenil)­­-2,3-dihidro-l,5-benzotiazepin-4(5H)-on-t - mely ebben az esetben szintén cisz, illetve treo racemét, illetve 2S,3S antipód - ecetsav­­-anhidriddel acetilezték. A példák szerint az alkilezési lépés kitermelése tág határok kö­zött (12,4-84%) változott, végrehajtása pedig több szempontból is komplikált volt. A (III) képletű vegyület anionjának kifejlesztéséhez illetve a klorid-ion megkötéséhez a nátrium­­-hidridből ekvimoláris mennyiség szükséges. A nátrium-hidridet - tűzveszélyessége miatt - ásványolaj (40-50%) alatt tárolják, amely a i reagensek összemérésekor vele együtt beke­rül a reakcióelegybe. Az olajnyomoktól cBak úgy lehet megszabadulni, hogy a feldolgozás során a kapott 2S,3S-5-[2-(dimetil-amino)­­etil]-3-hidroxi-2(4-metoxi-fenil)-2,3-dihidro­­-l,5-benzotiazepin-4(5H)-on-t illetve racemát­ját sóképzéssel vizeB fázisba viszik. A reak­ció további hátránya, hogy az alkilezési lé­pésben 2-(dimetil-amino)-etil-kloridot igényel, melyet a nátriumhidrid miatt vízmentes szer­ves oldószeres oldatban kell adagolni. E rea­gensről közismert, hogy fej-farok-reakció során önkvaternerezést szenved, ami na­gyobb mennyiségek esetén problémát jelent, mert az óteres vagy más inert oldószerrel készült oldatból a kvaternerezési reakció terméke kiválik, és ez elvonja a reagenst a reakcióból (a melléktermék keletkezése irá­nyába tolja el a reakciót). A (IV) képletű ve­gyület átalakítása a kívánt (I) képletű ter­mékké - mint már említettük - mindhárom idézett irodalmi hely szerint ecetsav-anhid­­riddel, 90-100 °C-on történik. Bár ez a lépés problémamentesnek tűnik, az elért, csupán 80-84%-os termelés, valamint a fölöslegben oldószerként is alkalmazott reagens regene­rálásával kapcsolatos problémák, melyek meg­oldását a reagens ecetsav-tartalma is nehezí­ti, azt mutatják, hogy ez a lépés sem elégíti ki teljesen a fejlett ipari eljárással szemben támasztott igényeket. Szintén a (III) képletű vegyületet alkal­mazták kiindulási anyagként a 81.234 számon közrebocsátott európai szabadalmi bejelentés szerzői. Első lépésben a (III) képletű vegyü­letet piridinben acetil-kloriddal reagáltatták. A reakcióidő hoBszú volt (egy éjszaka), és az (V) képletű 3-acetoxi-2-(4-metoxi-fenil)-2,3- -dihidro-l,5-benzotiazepin-4(5H)-on 71%-os hozammal keletkezett. A kívánt végtermékhez az utóbbi vegyület 2-(dimetil-amino)-etil-klo­­rid-hidrokloriddal kálium-karbonát jelenlété­ben, acetonban végrehajtott alkilezésével ju­tottak. Az eljárás hátránya, hogy az acile­­zésnél mérgező, kellemetlen tulajdonságú és drága piridint alkalmazza oldószerként, és hosszú a reakcióidő. . További hátrány a rendkívül higroszkópos 2-(dimetil-amino)­­-etil-klorid-hidroklorid használata, amely be­mérési pontatlanság forrása lehet. A (II) képletű propionsav-származékot, illetve piridinnel, tercier aminokkal, alkálifé­mekkel vagy alkáli-földfémekkel képzett sóit használták kiindulási anyagként a 185.725 számú magyar szabadalmi leírás szerzői. Kö­zelebbről, a fentemlitett sók valamelyikét di­­metil-formamidban ecetsav-anhidriddel aceti­­lezve az (V) képletű acetil-származékká ala­kították, melyet kromatográfis úton tisztítot­tak. Az (V) képletű intermedierből a végter­méket a már alapjaiban ismert, dimetil-szul­­foxidban, nátrium-hidrid és szilikagél jelen­létében 2-(dimetil-amino)-etil-klorid éteres oldatéval végzett reakcióval állították elő, 77%-os kitermeléssel. Az eljárás alapvető hát­ránya, a kromatográfiás tisztítási módon kí­vül, a veszélyes anyagok (piridin, dimetil­­-szulfoxid, nátrium-hidrid) és keverékoldó­szerek alkalmazása. Találmányunk célkitűzése olyan új eljá­rás kidolgozása, mellyel az (I) képletű (2S,3S)-3-acetoxi-5-(N,N-dimetil-amino-etil)-2-- (4-metoxi-fenil)-2,3-dihidro-l,5-benzotiaze­­pin-4(5H)-on sósavaB sója az idézett, iroda­lomból ismert eljárások hátrányaitól mente­sen, egyszerűen előállítható anyagok felhasz­nálósával, veszélytelenebb reagensek alkal­mazásával jó hozammal állítható elő. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a (III) képletű vegyület alkilezése egyszerűen, a korábban ismert alkilezési lépések hátrá­nyaitól mentesen, jó hozammal végrehajtható, ha 2-(dimetil-amino)-etanol-mezilát-hidro-klo­­ridot használunk alkilezőszerként. A vegyület a könnyen hozzáférhető 2-(dimetil-amino)­- etanolból metán-szulfonsav-kloriddal egy­szerűbben és biztonságosabban előállítható, mint a 2-(dimetil-amino)-etil-klorid-hidroklo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom