195734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás herpes simplex vírus elleni védőanyagok előállítására
9 195734 10 nek a típusra vonatkozóan általános, közömbösítő hatékonysága igen magas volt. A CP-1 elleni szérum immunológiai mintaként való alkalmazásával kimutatták, hogy a gD-1 és a HSV-2 glikoproteidje (a továbbiakban: gD-2) alacsonyabb molekulasúlyéi prekurzorokból (előanyagokból) a magasabb molekulasúlyú formákká a fertőzött sejtekben oligoszaccharidok addiciójával alakulnak ki. A triptikus peplid-elemzés segítségével iiiegállapították, hogy a gD-1 és gD-2 között a szerkezeti hasonlóság jelentős. Ezenkívül kimutatták, hogy a fertőzött emberi sejtekből (KB) vagy fertőzött hörcsögsejtekből (B11K21) elkülönített gD-1 szerkezete azonos. Jelentős érdeklődést x áltoltak ki azok a fentebb idézett közlések, hogy a kromatográfiásan tisztított gD-1 képes kiváltani in vivo olyan, a szérumot közömbösítő antitestek képződését, amelyek teljes mértékben megvédtek a tenyészet sejtjeit mind a HSV-1, mind a 1ISV-2 fertőzésekkel szemben; ezenfelül a gD-1 képes volt meggátolni a HSV-1 és 11SV-2 vírusok által előidézett fertőzések védőszérumokkal való kivédését is. Végül új vizsgálatok számos, monoklón antitest sajátságait Írták le, amelyek a HSV gD glikoproteiddel és más HSV glikoproteidekkel szemben antitest-sajátsággal bírnak. Egy ilyen vizsgálatról szóló beszámolóban Dix és munkatársai [Infection and Immunity, 31 192 (1981)] kö2lik, hogy egyes monoklón, a gD-1 és gC-1 elleni antitestek képesek paszsziv immunológiai védelem biztosítására halálos HSV-1 fertőzéssel szemben; gD-1 elleni, monoklón antitestted (a tovóbbialban: HD-1) végzett passzív immunizálás is védelmet biztosított halálos HSV-2 fertőzéssel szemben. Egyidőben a fentebb emlitett, olyan vakcinakészitmények iránti igénnyel, amelyek a HSV okozta kóros állapotok megelőzésére és kezelésére alkalmazhatók, továbbra is fennáll az igény olyan, gyors és specifikus diagnosztikai vizsgálatokra a HSV betegségek vonatkozásában, és közelebbről fennáll az igény olyan antigén anyagokra, amelyek felhasználhatók fluoreszcenciás, immun-peroxidáz jelölési, radioimmun és enzimmegkötő im~ munadszorbens mérése során. Ilyen vizsgálatokat általánosan használnak például HSV antitestek kimutatására testfolyudék, így például olyan gerincvelő folyadékok vizsgálata során, amelyet HSV eredetű agyvelögyulladásra gyanús betegektől vesznek [Sever: .HSV gyors és specifikus vizsgálatának igénye" a következő hc-lyen: Nahmias és munkatársai: .The Human Herpesviruses, An Interdisciplinary Perspective*, kiadó: Elsevier North Holland, Inc. New York, N. Y. 379-380 old. (1981)]. 1982. február 18. után - amikor a szorzók benyújtották a folyamatban lévő 350 021 sorszámú egyesült államok-beli szabadalmi bejelentést - Watson és munkatársai vizsgálták a HSV-1 (Patton törzs) azon genomja fe-G hévjekódoló területének nukleinsavszekvenciáját, amely a gD-l-nek megfelel. E munka eredményei megjelentek iScience 218, 381 (1982)]. E vizsgálatok során igazolt nukleinsavszekvencia alapján Watson és munkatársai egy valószínű, 394 aminosavból álló szekvenciát állítottak fel a gD-l-re, és megjelölték a glikozilezés valószínű helyeit, kijelölték az amirio-terminális első 20 aminosav-egységéL, mint valószínű .szignál* peptidet, és megállapították, valószínű, hogy a karboxil-termiriálison elhelyezkedő 25 aminosavból álló sorozat játszik szerepet a glíkoproteidnek a többi membránkomponenshez való kapcsolásában. Vektor-DNS-akat hoztak létre - melyek egyike sem foglalta magában a közölt DNS-szekvencia első 52 kodonját (156 bázist) - egy .gD-vel kapcsolatos* polipeptid és egy B-galaktozidáz/gD-1-vel kapcsolatos, fúziós polipejjtid mikrobiális kapcsolatának érvényesülése céljából. Watson és munkatársai közölték továbbá, hogy olyan nyulak, amelyekbe a fúziós gén E. coliban való érvényesülésének fúziós fehérje termékét fecskendezték be, olyan antitesteket fejlesztettek lei magukban, amelyek mind a HSV-l-et, mind a HSV-2-t közömbösítették. A közvetlenül érvényre jutó (experimált) polipeptidet in vivo nem vizsgálták, azonban immunkicsapásos módszerrel megvizsgálták azon 17 monoklón antitestek közül néhánnyal szemben, amelyeket e szabadalmi bejelentés szerzői és munkatársaik tanulmányozták közömbösitő és radioimrounkicsapási (a következőkben: RIP) hatékonyságuk szempontjából [Eisenberg és munkatársai: J. Virol. -Il, 478 ( 1982)J. Megállapítottak, hogy a közvetlenül érvényesülő, gD-vel kapcsolatos polipeptid az I, IV és V csoportok monoklón antitestjeivel (a típusra vonatkozóan közös 4S, az 1. típusra specifikus IS és az 1. típusra specifikus 55S és 57S), továbbá a poliklón HSV-1 elleni nyúl-ellenszérummal immunlcicsapási reakcióba vihető. E polipeptid a közlés szerint a II és III csoportok monoklónjaival (a RIP típusra vonatkozóan közös 12S és a típusra vonatkozóan közös 11S) vagy a csoportjelölés nélküli 50S monoklón antitesttel immunlcicsapási reakcióba nem vihető. E találmány első ízben ír le a HSV-2 burkából származó gD-2 glikopi'oteidet tartalmazó, immunológiailag aktiv készítményt. A találmány szerinti glikoprotein készítményt többele között jellemzi, hogy mentes egyéb, a HSV burkában lévő glikoproteidektöl, mentes vírusból vagy sejtből származó DNS és RNS bármely kapcsolatától, és egyedülálló immunológgiai sajátságokkal rendelkezik. Jóllehet kromatográfiás eljárások is alkalmazhatók, a gD-2 elkülönítésének előnyös eljárása abban áll, hogy szelektíven és reverzibilisen egy monoklón, gD elleni antitestet tartalmazó immunadszorbenshez kötjük. A találmány szerinti gD-2 előnyös forrása HSV-2 vírussal fertőzött sejtekből származó citoplazmakivo-5 10 15 20 25 20 35 40 45 50 55 60 65
