195653. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-piridil-benzotiofén- és tienopiridinszármazékok előállítására

1 195 653 2 nek természetesen elegyednie kell a vizes oldattal. A re­akciót általában 20 °C és a reakciókeverék refluxálódási hőmérséklete, például 80 °C között végezzük. Etanolos rcakciókeverék refluxálódó hőmérsékletén végezve elő­nyösen a reakciót, az 2-6 óra alatt lesz teljes. A (II) kép- Iclű vegyületet használhatjuk aldehidként vagy 3cetál­­-számiazék formájában is. Az előbbiektől eltérő módon, a b) eljárás szerint, a (II) képletű veg>ületet reagáltathatjuk egy egyenérték mennyiségű (111) képletű vegyülettel és egy egyenérték mennyiségű (IV) általános képletű vegyülettel is. Amennyiben ezt a reakciót részesítjük előnyben, a há­rom reaktáns ckvinroldris mennyiségét az előzőekben is­mertetett reakciókörülmények között reagáltatjuk egy­mással, és más amint nem alkalmazunk. Ettől eltérő mó­don, a c) eljárás szerint, a reakciót lejátszathatjuk úgy is, hogy két egyenértéksúlynyi (IV) képletű rektánst, vagy különböző (IV) képletű vegyületek egy-egy egyenérték­súlynyi mennyiségét használjuk, a (III) képletű vegyület elhagyásával. A (II), (III) és (IV) képletű vegyületek kereskedelmi forgalomból beszerezhetők, az irodalomból ismertek vagy az irodalomból ismert eljárásokkal előállíthatok, így például, a (II) általános képletű aldehidhez (Q = -CHO) különböző kémiai átalakítások révén hozzájutha­tunk. Ha a formilcsoportot a kénatommal szomszédos szénatomhoz kívánjuk kapcsolni, azt közvetlenül elvé­gezhetjük, ha dimetil-formamiddal és egy erős bázissal, például lítium-diizopropil-amiddal, vágj' n-butil-1 hiúm­mal reagáltatjuk az alapmulekulát. Ezt a reakciót rend­szerint —40 ° és 0°C közötti hőmérsékleten hajtjuk vég­re, nem-reaktív oldószerben, például die til-éterben vagy tetrahidrofuránban. Ha a formilcsoportot az öttagú gyű­rű más szénatomjára akarjuk felvinni, az előnyös reakció­folyamatot az 1. ábrán mutatjuk be. A brómozott (VI) képletű vegyületet megkapjuk, ha az (V) képletű szubsztituálatlan vegyületet brommal rea­gáltatjuk 0—40 °€ közötti hőmérsékleten, nem-reaktív oldószerben, például szén-tetrakloridban. Ezt a brómo­zott köztiterméket azután továbbalakítjuk a (VII) képle­tű aldehiddé, oly módon, hogy dimetil-formiddal és egy erős bázissal, például u-butil-líiidmmal reagáltatjuk nem­­-reaktív oldószerben, mint amilyen a dietil-éter vagy a tetrahidrofurán, hasonlóan ahhoz a fenti eljáráshoz, ahol a formilcsoportot a kénatommal szomszédos helyzetbe visszük fel Abban az esetben, ha a (II) képletű vegyüietben a Q szubsztituens kívánatosán a hattagú gyűrű valamelyik szénatomjához kapcsolódik, elsősorban olyan (II) képle­tű vegyületet állítunk elő, ahol a Q jelentése dibróm-me­­tilcsoport (CHBr2). Ezt a öibróm-metil vegyületet a megfelelő metil-származékból állíthatjuk elő, ha azt nem­­-reaktív oldószerben, például szén-tetrakloridban N- bróm-szukcinimid feleslegével reagáltatjuk. Hasonló mó­don előállíthatjuk a dildór-származékot is. A közti- és végtermékek más átalakításai a szakem­berek előtt nyilvávatóak. így pl. a nitro-származékokat [az (I) képletben R4 = nitmesoport] általában a megfe­lelő (II) képletű vegyületből - ahol R4 jelentése hidro­génatom — állíthatjuk elő a gyűrű nitrálásával. A szo­kásos nitrálási eljárások rendszerint a különféle nitro­­-izomerek keverékét eredményezik, amit a szokásos el­járásokkal, például folyadékkromatográfiás módszerrel vagy kristályosítással választhatunk szét. Ezeket a nit­­ró-származékokat azután átalakíthatjuk a megfelelő (I) általános képletű vegyületekké, ahol R4 jelentése nitro­­csoport. Az (I) általános képletű ainino-szánnazékokat legelőnyösebben a megfelelő nitro-vegyületek szokásos módon végzett hidrogénezésével állíthatjuk elő, például Raney-nikkel katalizátor jelenlétében. Az Rs szubsztituensek felvitelét ugyancsak az is-, mert módszerek szerint végezhetjük cl. így például az (V) képletű vegyületet átalakíthatjuk a (VI) képlctűvé, áltól Rs jelentése brómatom, oly módon, hogy nem-re­aktív oldószerben, például kloroformban két egyenérték­­súljnyi brómmal reagáltatjuk azt. Ezután bevihetünk más R5 szubsztituenst Például a (VI) képletű vegyüle­tet, ahol R5 jelentése brómatom, erős bázissal, például n­­-butil-lítiummal és egy 1-4 sze'natomszámú alkil-diszul­­fiidcal reagáltatva nem-reaktív oldószerben, mint ami­lyen a dietil-éter vagy a tetrahidrofurán, olyan (VI) kép­­letíí vegyülethez jutunk, ahol Rs jelentése 1-4 szén­­atomszánui alkil-tio-csoport. Ezt a köztitemiéket az elő­zőekben leírt reakcióval továbbalakíthatjuk a (VII) kép­lete vegyületté. Hasonló módon, a (VI) képletű vegyüle­tet, ahol R5 jelentése brómaton, először egy erős bázis­sal, például n-butil-lhiúmmal, majd dimctüszulfáttal re­­agáltathatjuk, olyan (VI) képletű vegyülethez jutva, ahol Rs jelentése metilcsoport. Ezt a köztiterméket ugyan­csak továbbalakíthatjuk a (VII) képletű aldehiddé. Az (I) általános képletű vegyületek kalcium-antago­­nisták (gátolják a kalcium bejutását a sejtbe), és különö­sen alkalmasak magas vérnyomás elleni szernek. Ert.igító hatásuk is van, úgy a környéki, mint az agyi vérhálózat­­bar, azért alkalmasak hűdés, angina és migrén kezelésére, megakadályozva az érgörcsöt. Ezen túlmenően a vegyüle­tek asztmaellenes szerként is alkalmzahatók. A talál­mány néhány vegyüietének farmakodinamikai hatásait például az alábbi vizsgálati .rendszer szerint tanulmányoz­hatjuk. Kutya koszorúartériás-vizsgálat: 15—30 kg súlyú, bármilyen nemű, korcs kutyákat 35 mg/kg pentobarbi­­tállal elaltatunk, a szívüket jobboldali mellkasi metszésen keresztül gyorsan eltávolítva, a következő összetételű Krebs-féle hidrokarbonátos oldatba helyezzük: literen­ként 118,2 mM nátrium-klorid, 4,6 mM kálium-klorid, 1,6 mM kalcium-klorid-2-víz, 1,2 mM ka'lium-dihidrogén­­-sz alfát, 1,2 nrM magnézium-szulfát-7-víz, 24,8 mM nát­­rium-hidrogén-karbonát és 10,0 nrM dextróz. A szervfür­dőt szobahőmérsékleten tartjuk, és 95% oxigén/5% szén­dioxid gázcleggycl telítjük. A baloldali leszálló artériái, és a szívkoszoniverőér hajlatát kipreparáljuk, és vágj' azonnal felhasználjuk, vagy 5 °C hőmérsékleten tartjuk egy éjszakán keresztül. Az artériákat 2-3 mm széles gyűrűkre szeleteljük, két L alakú horgot akasztunk belé­jük és 10 ml szervfürdőbe tesszük úgy, hogy az egyik horgot egy mozdulatlan üvegnidhoz, a másikat egy erő­ári iteli készülékhez rögzítjük. A szervfürdő hőmérsékle­tét 37 °C-ra állítjuk be, és 95% oxigén/5% széndioxid gázeiegyet buborékoltatunk át rajta. 1-2 órán át hagy­juk, hogy az artériagyűrűk 3 g nyugalmi feszültség alatt ekvilibrálódjanak, majd a szövetfürdői olyan, egj'ébkéni az előbbivel azonos Krcbs-féle nátrium-hidrogén-karbo­­nátos oldattal cseréljük ki, ami 30 mM kálium-kloridot és 72,8 mM nátrium-kloridot tartalmaz. Miután a szöve­tek egy állandósult, feszültsegi állapotba kerültek (12 óra), a vizsgálati anyagot hozzáadjuk az egyes szerv für­dőkhöz, és meghatározzuk a különböző koncentrációkra adott válaszok görbéjét. Az egj'cs koncentrációknál 20 perc alatt elérjük az állandósult relaxációs állapotot, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom