195638. lajstromszámú szabadalom • Eljárás leukotrién antagonista vegyületek és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
5 195 638 6 A találmány szerint előállított vcgyütclek savak, így gyógyászati célra alkalmas bázisokkal ismert módon sók képezhetők belőlük. Erre a célra mind szerves, mind szervetlen bázisok, például ammónia, szerves aminok, alkálifém-bázisok alkalmasak. Az (I) általános képlett] vegyiilclckel célszerűen a (VI) általános képleld — a képletben R és R'jelentése az előzőekben megadott — aldehidek, ketonok vagy ditio-acetál vagy ditio-ketál származékainak megfelelő merkapto-alkánsawal való reagáltatásával állítjuk elő. A (VI) általános képletű vegyületet két ekvivalens mennyiségű merkapto-alkánsawal reagáltatjuk alacsony vagy mérsékelt hőmérsékleten, enyhén savas közegben, közömbös oldószerben vagy a merkaptoalkánsav feleslegében. Alkalmas közömbös oldószerek például a klórozott szénhidrogének, mint a metilénklorid, a kloroform és a diklór-etán. A közeg megsavanyítására ásványi savakat, például hidrogén-kloridot vagy kénsavat, vagy Lewis savakat, például bórtrifluorid-éterátot alkalmazunk. A reakcióhőmérséklet —40 °C és szobahőmérséklet közötti lehet. A (III) és (IV) általános képletű vegyületeket 3- merkapto-propionsav és a megfelelő (VI) általános képletű aldehid reagáltatásával állítjuk elő. Hasonló reakcióval, merkapto-ecetsav alkalmazásával állítjuk elő azokat az (1) általános képletű vegyiilelcket, amelyekben mind m, mind n értéke 1. Azoknak az (1) általános képletű vegyüleíeknek az előállítására, amelyekben m és n értéke nem azonos, a megfelelő merkapto-alkánsavak elegyét használjuk, majd a kívánt vegyületeket szétválasztjuk és elkülönítjük. A (VI) általános képletű ketonok és aldehidek ismertek, és a következőkben ismertetésre kerülő általános eljárásokkal könnyen előállíthatok. Azoknak a (II) általános képletű vegyületeknek az aldehid prekurzorait, amelyekben R, jelentése például 8—13 szénatomos alkilcsoport, a megfelelő 2- metoxi-fenil-4,4-dimetil-oxazolinból állítjuk elő [lásd Meyers és mtsai: J. Org. Chem., 43 1372 (1978)]. Azoknak a (II) általános képletű vegyüleíeknek az aldehid prekurzorait, amelyekben R, vagy R2 például 7—12 szénatomos alkoxiesoport vagy 2(Z), 5(Z)undekadienií-oxiesoport, a megfelelő 2- vagy 3- hidroxi-bcnzaldeliid megfelelő alkilczőszcrrcl való O-alkilczésévcl állítjuk elő. Azoknak a (II) általános képletű vegyületeknek az aldehid prekurzorait, amelyekben R, vagy R2 jelentése 10—12 szénatomos 1-alkinil-csoport, a 2- vagy 3-helyettesített balogén-benzaldehidnek a megfelelő 1-alÍcinnel, réz(I)-jodid és (P03)2PdCl2 jelenlétében való reagáltatásával állítjuk elő [lásd Hagihara és mtsai: Synthesis, 627 (1980)]. Ezeknek az alkinilcsoportot tartalmazó prekurzoroknak standard körülmények között végrehajtott katalitikus hidrogénezésével nyerjük azoknak a (II) általános képletű vegyületeknek a prekurzorait, amelyekben R, vagy R2 jelentése alkil- vagy fcnil-alkilcsoport. Azoknak az (V) általános képletű vegyületeknek az aldehid prekurzorait, amelyekben Rj vagy R2 jelentése 8—13 szénatomos alkilcsoport, a megfelelő 3-alkil-tiofén foszforil-klorid és dimetil-formamid alkalmazásával történő karbonilezésével állítjuk elő. A (II) általános képletű vegyülctck tio-alkil-csoportot tartalmazó aldehid prekurzorait a megfelelő helyettesített halogén-tio-alkil-benzolnak magnéziummal és dimetil-formamiddal való reagáltatásával állítjuk elő. A találmány szerint előállító!! vegyülctck leukotrién antagonist hatását in vitro lengcrimalac Icgesőszöveteinek leukotrién állal kiváltott összehúzódásának gátlására való képességükkel, in vivo pedig tengerimalac leukotrién által kiváltott hörgőösszehűzódásának gátlására való képességükkel mérjük. A vizsgálómódszerek a következők: ln vitro: Felnőtt, hím, albino, Hartley törzsbe tartozó tengerimalac légcsövéből kivágott, körülbelül 2-3 mm keresztmetszetű és 3,5 cm hosszú spirális csíkot 95 %Oi és 5 % C02-tartalmú gázzal folyamatosan levegőztetett 10 ml módosított Krebs puffer szövetfürdőbe helyezzük. A szöveteket selyem sebvarrószállal kapcsoljuk össze, hogy az elmozdulástranszduktor az izometriás tenziót regisztrálja. A szöveteket egy órán át ekvilibráljuk, 15 percig 1 pmól/l-es meklofenaminsawal előkezeljük a belső prosztaglandin válasz meggátlására, majd még 30 percig a vizsgálandó vegyülettel vagy csak a hordozóanyag kontrollal előkezeljük. Három szövetmintán, az LTD,» koncentrációját a fürdőben növelve, kumulatív konccntráció-válasz görbét veszünk fel LTD4-re. A szövetek közötti eltérés minimalizálása érdekében az LTD4 által kiváltott összehúzódásokat a referencia agonistára, a 10 pmól/1 karbacholra adott maximális válasz százalékában fejezzük ki. Számítás: a három párhuzamos LTD4 koncentráció-hatás görbét - mindegyiket vizsgálandó vegyülettel és anélkül is — logaritmikus milliméterpapíron ábrázoljuk. Mérjük azt az LTD4 értéket, amely a karbachol által kiváltott összehúzódás 30 %-át váltja ki, ezt az értéket EC30-ként jelöljük. A vizsgált vegyület lugKt, értékét a következő egyenletekből határozzuk meg. EG,0 (a vizsgálandó vegyület jelenlétében) 1. ■ ^ — ------———— --------— = dozisarany = x ECj0 (nordozoanyag kontroll jelenlétében) 2. Kg = a vizsgálandó vegyület koncentrációjal(x-l) In vivo: Felnőtt, hím, albino, Hartley törzsbe tartozótengerimalacokon végezzük a vizsgálatot. A spontánul lélegző anesztetizált tengeri malacokat Buxco berendezésen, amely a tüdőműködést mechanikusan érzékelő, számítógéppel összekapcsolt berendezés, ellenőrizzük. A számítógép a légzések egymás után következése alapján, azonos térfogathoz tartozó pontokon kapott jelekből a légáramlás mérésével és differenciál nyomás-transzduktorok segítségével a tüdőnyomás mérése alapján kiszámítja a légúti ellenállás változását. (RL). Az állatoknak intravénásán, a nyaki vénába vizsgálandó vegyületet vagy hordozóanyag kontrollt adunk be. Az LTD4-et ezt követően injektáljuk a nyaki vénába. A kiváltott hörgőösszehúzódást a légúti ellenállás %-os változásaként adjuk meg. Vi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
