195587. lajstromszámú szabadalom • Osztott intelligenciájú elektronikus berendezés

95 58'7 A találmány tárgya osztott intelligenciájú elektro­nikus berendezés különösen mérési, adatfeldolgozási, ve­zérlési célokra, mely mikroszámítógép elemekből (például intelligens csatorna vezérlőkből, memóriákból) és az azok közötti rugalmas kommunikációt biztosító összekötteté- g sekből áll. A mikroprocesszoros technika elemeinek teljesít­mény növekedésével és ezzel párhuzamos árcsökkenésével rohamos fejlődés tapasztalható a multiprocesszoros rend­szerek terén. Az. új fejlesztések általában a 16-32 bites processzorokat helyezik előtérbe, amelyek már jelentős 1 segítséget nyújtanak a több processzoros rendszerekben fellépő problémák (busz»-arbitrálás, memória hozzáféré­sek) feloldására. Ugyanakkor várhatóan még hosszabb ide­ig (különösen például a műszeriparban) a legsikeresebb 8 ^ g bites rendszerek is alkalmazásra kerülnek. A mikroprocesszoros készülékek funkcionális ele­meinek összekapcsolására ma már döntően buszrendszert használunk. A buszrendszerek általában kétirányú infor­mációforgalmat biztosítanak jellemzően master-slave mű- 2q ködési módban: A buszra kapcsolódó master és slave egy­ségek működésének időbeli összehangolására szolgáló in­telligens elektronikus berendezést ismertet a 177.236 lajst­romszámú IIU szabadalmi leírás. A megoldás processzor­független rendszerben oldja meg a slave modulok címzé- ^ sét, biztosítja a master és slave modulok közötti szinkro^ nizációt. Egyidőben a buszra kapcsolódó elemek közül csak egyetlen master lehet. Ha egy rendszerben több olyan funkcionális egység is van, amely utastérként működik, akkor biztosítani kell a busznak mint erőforrásnak a utas­terek közötti iosztását, ezt nevezik busz-arbitrázsnak. Az arbitrálás célja az egyidőben jelentkező buszelvételi kérések esetén a versenyhelyzet feloldása és ily módon an­nak megakadályozása, hogy egyszerre két egység legyen 3g master. A versenyhelyzetet kétféleképpen oldhatjuk fel:- az aktuális master jelöli ki, hogy ki legyen a kö­vetkező master (például 1EC busz); — busz arbiter egység választja ki (prioritás alap­ján) a következő mastert. Az általában használatos második eset megvalósítá­sára a különféle buszok speciális jeleket (például BUSRQ, BUSaK a Z80 buszon) tartalmaznak. A második módszer legegyszerűbb megvalósítása egy daisy—chain lánc kialakítása. Ebben az esetben a más­­terek közötti prioritás a buszon elfoglalt pozíciójuktól függ. Ha ez a megoldás nem kielégítő, akkor vagy külön busz-arbiter egységet alkalmaznak (például VME busz) vagy a mastereket készítik fel a versenyhelyzetek feloldá­sára (például Futurebus, Fastbus, ETERNET). gg A két utóbbi megoldás bonyolult hardware-t igé­nyel. A daisy—chain segítségével történő megoldás hátrá­nya pedig, hogy ha a lánc valamelyik eleme meghibásodik, a rendszer üzemképtelenné válik. A találmány célja olyan intelligens elektronikus be- 5g rendezés létrehozása, amely egyszerű hardware segítségé­vel alkalmas az arbitrálásra, ugyanakkor bármelyik modul kiesése (meghibásodása) esetén továbbra is működőképes marad. További célszerű igény még, hogy a megoldás a már ismert és elterjedt buszokon előnyösen alkalmazható gg legyen, valamint az esetlegesen meglévő, nem közvetlenül a berendezéshez tartozó egyéb utasterek - például DMA vezérlők változatlanul felhasználhatók legyenek. Az ismert buszarbitrálási megoldások (például dai­sy-chain) közös jellemzője, hogy a buszelvételi kérések 55 aszinkron módon történnek, melynek következménye, hogy versenyhelyzet alakulhat ki. Megoldásunk egyik fel­ismerése, hogy az általunk javasolt osztott intelligenciájú elektronikus berendezésben a buszkéréseket szinkron üzemmódban biztosítjuk, méghozzá oly módon, hogy egy­időben csak egyetlen szinkron master kérheti a buszt. En­nek eléréséhez szükség van arra, hogy a berendezésben — legalább annyi állapotot különböztessünk meg, ahány szinkron master van összekapcsolva — a berendezés ezért állapotszámlálót tartalmaz; — minden összekapcsolt szinkron masternek saját, a többi utasterétől különböző azonosítója kell, hogy legyen, amely kijelöli, hogy a megkülön­böztetett állapotok közül melyikben enegdélye­­zett számára a busz elvétele (ha az egyéb felté­telek is ezt lehetővé teszik ) — a berendezésnek ezért szinkronizáló logikája és kártyakódgene­­ráló egysége van; — a buszkérés érvényrejutását meg tudjuk állapíta­ni — a berendezés buszkérés vonallal van ellát­va—. A találmány tárgya osztott intelligenciájú elektro­nikus berendezés, amelynek címbuszrendszere van és a címbuszrendszerre csatlakozó mastereket tartalmaz. A be­rendezés úgy van kialakítva, hogy állapotszámlálóval ren­delkezik, az állapotszámláló kimenetei a címbuszrendszer­­iel vannak összekötve, vezérlőáramkört tartalmaz, mely­nek kimenete állapotkódengedélycző vonalra csatlako­zik. A masterek közül legalább egy masternek szinkroni­záló logikája és kártyakódgeneráló egysége van, a kártya­­kódgcneráló egység kimenetei a szinkronizáló logika be­menetéire vannak kötve, a szinkronizáló logika további bemenetéi a címbuszrendszerre csatlakoznak. A szinkro­nizáló logika harmadik, negyedik és ötödik bemenetek­­kel rendelkezik, a harmadik bemenet az állapotkód-en­­gedélyező vonallal, a negyedik bemenet további buszké­rés vonallal, az ötödik bemenet pedig a master kimeneté­­’rel van összekötve. A szinkronizáló logika első kimenete a master bementére, második kimeneté pedig a buszké­rés vonalra van kötve. Célszerűen a berendezés állapotszámlálóját ön­magában ismert — előnyösen Z80 típusú — processzor refresh-számlálója képezi. Z80 típusú, vagy ahhoz ha­sonló felépítésű — memória frissítést végző processzorok­nál tehát nincs szükség külön állapotszámlálóra, a pro­cesszor refresh-számlálója egyben állapotszámlálóként is felhasználható. A berendezés előnyös kiviteli alakjának önmagá­ban ismert, daisy-chain szervezést elősegítő rendszerve­­zérlője van, amelynek buszelvételt engedélyező kimenete a szinkronizáló logika hatodik bemenetére csatlakozik, buszelvetel vonalat tartalmaz, amelyre a szinkronizáló logika harmadik kimenete, továbbá a rendszervezérlő buszelvételkérést jelző bemenete van kötve, a szinkroni­záló logika negyedik kimenete pedig további masterrel, vagy azok egy csoportjával van összekötve. A találmány szerinti berendezés lehetséges, pél­­lakénti kiviteli alakját a mellékelt rajzok alapján ismer­tetjük részletesén, ahol- az 1. ábra a kiviteli alak vázlatos felépítését,- a 2. ábra a daisy-chain rendszerbe történő integrálá­sát,- a 3. ábra pedig a szinkronizáló logika előnyös kiképzé­sét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom