195587. lajstromszámú szabadalom • Osztott intelligenciájú elektronikus berendezés

- a 4. ábra kártyakódgcneráló egység lehetséges felépí­tését, — az 5. ábra az állapotszámláló és a vezérlő logika cél­szerű megoldását ábrázolja. Az 1. ábrán látható ASZ állapotszámláló kimene­tei BU címbuszrcndszerrel vannak összekötve, a berende­zés VE vezérlőáramkört tartalmaz, melynek kimenete ál­­lapotkód-cngedélyező A vonalra csatlakozik. A BU cím­buszrendszerrel Ml, M2, ...Mn masterek vannak összeköt­­ve. Az 1. ábrán csak a berendezés ismertetéséhez fel­­tételenül szükséges egységeket tüntetjük fel részletesen. Az Ml, M2, ... Mn masterek közül kegalább egy Ml mas­­ternek szinkronizáló SZL logikája és kártyákódgeneráló KK egysége van. A további M2, ... Mn masterek közül a szinkron masterek természetesen szintén rendelkeznek szinkronizáló SZL logikával és kártykódgeneráló KK egy­séggel A kártykódgeneráló KK-egység kimenetei a szink­ronizáló SZL logika 1 bemeneteire vannak kötve, a szink­ronizáló SZL logika további 2 bemenetei a BU címbusz­rendszerre csatlakoznak. A szinkronizáló SZL logika har­madik, negyedik és ötödik 3, 4, 5 bemenetekkel rendel­kezik. A harmadik 3 bemenet az állapotkód-engedélyező A vonallal, a negyedik 4 bemenet további buszkérés B vonallal, az ötödik 5 bemenet pedig az Ml master kime­netével van összekötve. A szinkronizáló SZL logika első I kimenete az Ml master bemenetére, második II kimene­te pedig a buszkérés B vonalra van kötve. Az ismert daisy-chain arbitrálási módszer és a gya­korlatban egyébként használt és elterjedt buszrendszerek­hez való egyszerű illeszthetőségét mutatja be a találmány szerinti berendezésnek a 2. ábra. Ebben az esetben a be­rendezésnek önmagában ismert, daisy -chain szervezést elősegítő RV renciszervczérlője van. Az RV rendszerve­zérlő buszelvétclt engedélyező kimenete a szinkronizáló SZL logika hatodik 6 bemenetére csatlakozik. A berende­zés további, buszelvétel C vonalat tartalmaz, amelyre a szinkronizáló SZL logika harmadik III kimenete, továbbá az RV rendszervezérlő buszelvétélkérést jelző bemenete van kötve. A szinkronizáló SZL logika negyedik IV kime­nete pedig további masterrel vagy azok egy csoportjával van összekötve. Amennyiben az Ml, M2, ... Mn masterek közül egynél több a szinkron masterek száma, abban az esetben masterként a kártykódgeneráló KK egységeknek különbö­ző kódot kell generálniuk, vagy külön-külön kell beállí­tani (például peremkerckes kapcsolókkal), ezeket a kódo­kat minden szinkron master esetén, Vagy pedig azok ge­nerálását más egyéb módon kell biztosítani. Erre ismertet egy lehetséges megoldást a 2. ábra, ahol a berendezés kü­lön pozíciókód D vonalat tartalmaz. Az egyes kártyakód­­generáló KK egységek ebben az esetben célszerűen azonos felépítésűek és bemeneteik a pozíciókód D vonalra csatla­koznak. A találmány szerinti berendezés az alábbiak szerint működik részletesen. Ha az Ml master kéri a buszt, akkor azt a szinkronizáló SZL logikának, annak ötödik 5 beme­netén keresztül, belső kérés BRER jellel jelzi. A szinkroni­záló SZL logika minden állapotkód-engedélyező A vona­lon megjelenő, órajelként funkcionáló, VE vezérlőáramkör által előállított AE jel hatására minden új ASZ állapot­számlálótól származó állapotkód AK jelet összehasonlít a kártykódgeneráló KK egységből jövő kártyakód K jellel. A szinkronizáló SZL logika ugyanakkor a buszkérés B vo­nallal összekötött negyedik 4 bemenetén lévő BK jel alap­ján megállapítja, hogy saját csoportjába tartozó egyéb szinkron üzemű master kérte-e a buszt. Ha a kártyakód K jel megegyezik az állapotkód AK jellel és egyéb szinkron üzemű master a buszt nem kérte, akkor a szinkronizáló SZL logika második II kimenetén jelzi a buszkérés B vo­nal felé a busz foglaltságát és első I kimenetén pedig az Ml master felé BE jellel engedélyezi az Ml masternek a busz elvitelét. Amikor az Ml master a buszra már nem tart igényt, akkor ezt a BR jellel közli a szinkronizáló SZL logikának, amely a második II kimenetén lévő BK jel meg­változtatásával jelzi, hogy a busz ismét szabad. Az 1. áb­rán csak egyetlen Ml mastert tüntettünk fel, amennyiben több ilyen szinkron üzemű mastert is tartalmaz a berende­zés, íkkor ezek az 1. ábrának megfelelő módon kapcsolód­nak a buszra és az eddigiekben ismertetettektől pusztán a kártyakódgeneráló KK egység által szolgáltatott kártya­kód K. jelben különböznek. Az ASZ állapotszámláló és a VE vezérlőáramkör fel­adata, hogy legalább a szinkron üzemű masterek számá­nak megfelelő számú állapotkód AK jelet és a kódválto­zást jelző AE jelet szolgáltassa. Ezek a jelek a BU címbusz­rendszeren, valamint az állapotkód-engedélyező A vona­lon minden szinkron üzemű masterhez eljutnak. Minden szinkron üzemű master továbbá figyeli és meghajtja a . buszkérés B vonalat. Az ASZ állapotszámláló felépítése (és így a BU címb iszrendszer vonalainak a száma) attól függ, hogy hány szinkron üzemű mastert kötünk a buszra. Az ASZ állapotszámláló ismert, minimálisan annyi állapotú szám­láló, ahány szinkron master van a csoportban. Az 5. ábrán látható ASZ állapotszámláló például max. 1 db master esetén alkalmazható. Az ASZ állapotszámláló előnyösen NG négyszögjel— generátor négy kimenettel rendelkezik, amely ek az állapotkód AK jelet szolgáltatják. Rájöttünk arra, hogy a Z80 processzor refresh— száinl tlója is használható ASZ állapot számlálóként. Ez egy bites számláló, így max 128 db master szinkronizá­lására alkalmas. Előnye, hogy a refresh—számláló kime­neteit nem kell külön vezetéken a BU címbuszrendsze­ren elvinni, megadott időpontokban az állapot az egyéb­ként amúgyis használt címvezetékeken megjelenik. A refresh-számláló léptetését a processzor egy, a találmány szempontjából lényegtelen egysége végzi. Minden utasí­tás ciklus után egyet lép a refresh—számláló és 128 lépés után innét 0-ról indul. A VE vezérlőáramkör célszerűen azonos lehet az NG négyszögjel—generátorral akkor, ha. a szinkronizáló SZL logika (2. ábra) és a ASZ állapotszámláló a négyszög­jel már—más (felfutó illetve lefutó) élét használja. Ezt feltételezi az 5. ábra. A Z80-as megoldást te­kintve a VE vezérlő áramkör feladatát az a processzorba beépített ismert logika látja el, amely az utasítás elérési ciklus 3. és 4. ütemében a refresh—számláló állapotát multiplexei! a címbusz megfelelő vonalaira és egyúttal előállítja az előbbi jeleket engedélyező REEF jelet is, amelyet AE jelként használunk. Arról van tehát szó, hogy felismertük, hogy az egyébként a dinamikus memóriák frissítésére használt refresh—számláló és RÉEF jel a meg­szokni ól eltérően, a találmány szerinti szinkron maste­rek szinkronizálására is felhasználható, függetlenül attól, hogy az eredeti funkciójában használjuk-e vagy sem. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 !3

Next

/
Oldalképek
Tartalom