195547. lajstromszámú szabadalom • Járósín-szakasz egysínű függőpályához

1 195 547 2 A találmány tárgya járósín-s/.akasz egysínű függőpályá­hoz, amely főként alagutakban és föld alatti bányaüze­mekben használható, és amelynek függőleges, I-kereszt­­metszetű tartógerince, valamint a tartógerinc végein vízszintes peremei vannak, amely peremek közül a két alsó perem belső oldalai a vontató, vagy szállító egységek tartógörgői számára egymással ellentétesen kifelé lejtő futófelületekként vannak kialakítva. Az I-keresztmetszetű járósínekkel kialakított egysínű függőpályákat alagutakban vagy föld alatti bányaüzemek­ben személyek vagy teher szállítására alkalmazzák. A járósínek mind a saját hajtással ellátott szállítópályáknál, mind a vontatóköteles hajtású szállítópályáknál lénye­gében oldhatóan egymás után elhelyezett sínszakaszok­ból állnak. Ezeknél a sínszakaszoknál mind a vízszintes hosszirányú középsík feletti rész a vízszintes hosszirányú középsík alatti részhez viszonyítva, mind pedig a függő­leges hosszirányú középsík két oldalán lévő rész egymás­hoz viszonyítva egyformán van kialakítva. Ez azt jelenti, hogy a felső perem kö/épvaslagsága megfelel az alsó perem középvastagságdiiak, továbbá a felső perem belső oldalainak is ugyanolyan ellenkező irányú hajlása van, mint az alsó perem belső oldalainak, A felső peremek felső oldalai, és az alsó peremek alsó oldalai síkként vannak kialakítva, és egymással párhuzamosak. A felső peremek és alsó peremek tartógerincbe való átmenetei le vannak kerekítve. A járósín-szakaszok egymáshoz, illetve egymás után kapcsolása céljából általában mind a járósín-szakaszok fölött, mind ezek alatt a járósín-szakaszok végeinél kötő­­lemezszerű, illetve csuklószerű összekötőelemek vannak a felső peremekre, illetve az alsó peremekre hegesztve. Ezenkívül szükség van arra, hogy a járósín-szakaszok végein lévő összekötőelemek közé vasalások legyenek a felső peremekre hegesztve, amelyek egyrészt a járósín­szakaszoknak közvetlenül a hegyre, vagy a hegyet alá­támasztó biztosításokra való függesztésére szolgálnak, másrészt azokat a görgős bakokat tartják, amelyekben vontatóköteles üzemű, egysínű függőpályáknál a von­tatókötél mintegy kényszerpályán van vezetve. Az ilyen, rendszerint bonyolult kialakítású vasalásokat nemcsak tartóképesség szempontjából kell a mindenkori kereszt­metszeti profilhoz illeszteni, hanem külön szerelvény­ként kell elkészíteni, és ezenkívül a szükséges mennyiség­ben kell készletezni, készenléti állapotban tartani, ami meglehetősen költséges. Hátrány az is, hogy hegesztési munkákra is szükség van, amit csak arra kiképzett szakmunkások gondos kézi munkával vagy különleges hegesztő berendezésekkel tudnak végrehajtani. Az ismert járósín-szakaszok elvileg lényegében meg­felelőek, azonban az idők folyamán a szállítani kívánt terhek súlya megnövekedett. Például ma már az alá­­dúcoláshoz nagymértékben összeépített biztosítóállvá­nyokat kell a beépítés helyére szállítani, amelyek igen nagy súlyúak, minek következtében a járósín-szakaszok igénybevétele is jelentősen megnőtt és egyre tovább nő. Lehetne azt gondolni, hogy a nagyobb szállított súlyok­hoz elegendő egyszerűen a járósín-szakaszok kereszt­metszetének megfelelő megnövelése. Ez a gyakorlati követelmények szempontjából logikusnak tűnő intéz­kedés, azonban azzal a hátrányos következménnyel járna, hogy a peremeket szélesebbé, a tartógerinceket pedig vastagabbá kellene alakítani. Ez szükségessé tenné, I 2 hogy az. alagutakban, illetve a föld alatti bányaüzemek­ben a már meglevő szállítóberendezéseket, valamint az ezekhez illesztett biztosító szerkezeteket is a járósín­szakaszok megváltozott keresztmetszetéhez illesszük. A találmány feladata egysínű függőpályákhoz hasz­nálható, a leírásunk bevezető részében ismertetett járó­sín-szakasznak olyan módon való továbbfejlesztése, hogy az nagyobb szállított súlyokat is kifogástalanul tudjon hordozni, és ezenkívül a meglévő járósín-szakaszok profil­jaival problémamentesen kombinálható legyen anélkül, hogy az alagutakban, illetve a föld alatti bányaüzemek­ben meglévő szállítóberendezéseket, valamint az ezekhez alkalmazott biztosító berendezéseket meg kellene változ­tatni. A találmány értelmében a kitűzött feladatot olyan járósín-szakasz létrehozása révén oldjuk meg, amelynek jellemzői az 1. igényponl jellemző részében vannak meg­határozva, azaz a felső peremek felett a tartógerinccel közös függőleges síkban elhelyezkedő felső tartógerinc van. A felső peremek feleit egy felső tartógerinc elhelye­zésének fontos előnye, hogy az eddig ismert I-profilok­­nál elérhető keresztmetszeti tényezőknél legalább 50%­­kai nagyobb keresztmetszeti tényezőt biztosít. Ebből következik, hogy minden egyes járósín-szákasz jelentő­sen nagyobb mértékben vehető igénybe anélkül, hogy ez a szállítási üzemet, a szállítási feladatok végzését kor­látozná, károsan befolyásolná. Ezenkívül minden egyes járósín-szakasz sokkal hosszabbra alakítható ki, mint eddig. így például elképzelhető, hogy a hagyományos, rendszerint mintegy 3 m hosszú járósín-szakaszok hossza ilymódon már 5 m, vagy ennél is több lehet. Ennek az az előnye, hogy a járósín-pálya mentén csökken a sínillcsz­­tések száma. Ezáltal nemcsak a gyártási költségek, a raktározási, illetve készletezési költségek, valamint a járósín-szakaszok felett és alatt lévő összekötőelemek, és ezek felerősítési költségei csökkennek, hanem további előnyt jelent, hogy a szállítási üzem sokkal nyugodtabbá tehető és a kopások mértéke is csökken. A szállítási üzemnél tapasztalható nyugodtabb futás előnyei főként személyek szállításánál fontosak, mivel ezáltal az utazási kényelem is jelentősen nő. A felső perem és a felette lévő felső tartógerinc egybe­építésének előnyös eredménye, hogy ez a felső tartó­­gerinc közvetlenül felhasználható a járósín-szakaszoknak a hegyhez, vagy a biztosító szerkezethez való rögzítésére. Arra is van lehetőség, hogy a vontatóköteles üzemű, egysínű függőpályáknál szükséges görgőbakokat közvet­lenül a felső tartógerinchez erősíthessük és többé nincs szükség arra, hogy a járósín-szakaszok felső pereméhez járulékos tartórészeket hegesszünk. Ezenkívül a felső tartógerinc hosszirányában tetszőleges számú felfüggesz­tési pontot alkalmazhatunk a járósín-szakaszok felerősí­téséhez anélkül, hogy a járósín-szakaszok profil-kereszt­metszetét meg kellene növelni, illetve járulékos tartó­­szerkezeteket kellene alkalmazni. Elvileg az egész felső tartógerinc használható a mindenkori járósín-szakasz felfüggesztésére. Előnyös végül az is, hogy az új járósín­szakaszok a hagyományos l-profilú járósín-szakaszokkal is problémamentesen kombinálhatok. A találmány egy előnyös kiviteli alakját a 2. igény­pont jellemzői határozzák meg, ami szerint a felső perem középvastagságának az alsó perem középvastagságához 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom