195494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antibiotikum-éterek előállítására

3 195 494 4 II. Táblázat folytatása Teszt-vegyület Plasmodium falciparum 13. törzs T9 klón 96 X-1486 8-A n-pentil-éter (nátriumsó) 1600-800 nem használt csibékből nyerjük. Összehasonlítás céljá- 10 bői a Monensin, Lasolocid és X-14868A antibiotiku­mot alkalmazzuk. A kísérlethez tenyésztőintézetből kereskedelmi úton beszerzett, kéthetes, dró talapzat tál ellátott elektromosan fűtött telepen tartott csibéket al­kalmazunk. Minden három azonos csoportban 10—10 15 db, testtömeg és nem (50% nőstény és 50% hím) sze­rint kiválasztott csibét használunk. A csibéket 2 nappal a fertőzés előtt gyógyszeresen kezeljük és a teszt befe­jezéséig — azaz 6 nappal a fertőzés utánig — antibioti­kummal való kezelés alatt tartjuk. Minden teszthez 20 nem fertőzött kezeletlen kontrollt és fertőzött kezelet­len kontrollt alkalmazunk. Indító csibetápként gyógyszermentes teljes alaptá­pot alkalmazunk. A teszt-vegyületet úgy juttatjuk a csi-25 Antibiotikum Hatóanyag cc. a takar­mányban ppm Tömeg­gyara­podás % UUC 0 100 1UC 0 50 X-14868A 15 71 1,3-propán-diol-12,5 81 éter 10 96 7,5 91 5 82 2,5 59 X-14868A 10 86 antibiotikum 7,5 100 5 83 Lasalocid 100 99 Monensin 100 80 bék szervezetébe, hogy az alaptáphoz a megfelelő arányban a teszt-vegyületet hozzákeverjük. Az egyenle­tes keveredés biztosítása céljából az egyes teszt-vegyü­­let mennyiségeket gondosan bekeverjük az alaptápba. A teszt-vegyületet tartalmazó tápot minden esetben két nappal a fertőzés előtt kezdjük adagolni és 8 egy­más utáni napon etetjük meg az állatokkal. Az állatokat orálisan fertőzzük meg; E. acervulina/E. mivati - 500 000; E. maxima - 100 000; E. tenella — 100 000 és E. brunetta — 50 000 sporulázó oociszta 1 ml desztillált vízzel képezett és alaposan összerázott szuszpenziójából 1 ml-t kalibrált injekciós fecskendővel ellátott tompa tű segítségével a csibék begyébe fecsken­dezünk. A kísérlet befejezése után a túlélő csibéket leöljük és a durva sérülések vizsgálata céljából felboncoljuk. A teszt során elpusztult csibéket is felboncoljuk. A diag­nózis a sérülések helyén és morfológiáján alapul. Az eredményeket, mint az átlagos fertőzöttségi fokot (ADI) az alábbi skála segítségével fejezzük ki: 0 = normál; 1 = enyhe; 2 = közepes; 3 - súlyos; 4 = halá­los. Az eredményeket a III. Táblázatban tüntetjük fel. A III. Táblázat a súlygyarapodást (%) is tartalmazza. III. Táblázat Felső Középső Cekális ADI 0,0 0,0 0,0 0,0 2,7 2,4 2,8 2,6 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,07 0,02 0,1 0,03 0,1 0,1 0,7 0,3 0,5 0,5 ,0 0,9 1,1 1,0 2,3 2,1 2,2 2,2 0,1 0,07 0,2 0,1 0,4 0,2 0,6 0,4 1,3 U 1,2 1,2 0,5 0,5 0,9 0,6 1,1 1,1 2,0 1,4 A leírás további részében az X-14868A antibiotikum (I) általános képletű étereit „antibiotikum ”-nak vagy „antibiotikus hatású vegyület”-nek nevezzük. Az anti­biotikumok a ketózist megelőzik és gyógyítják, vala­mint kérődzők vagy sertés takarmányhasznosítását ja­vítják. A ketózisért felelős mechanizmus lényege a pro­­pionát-vegyületek csökkentett termelése. A ketózis ke­zelésére javasolt módszer szerint az állatoknak propion­­savat,. vagy előnyösen propionátokat termelő takar­mányt adnak. Nyilvánvaló, hogy a szokásos takarmány propionát-termelésének elősegítése a ketózist gátolja. Azt találtuk, hogy az X-14868A éterei orális adago­lás mellett kérődzők takarmányhasznosítását fokozzák. Az antibiotikumok adagolásának legegyszerűbb módja az állattakarmányba való bekeverés. Az antibiotikumot más hasznos módszerekkel is az állatok szervezetébejuttathatjuk. így pl. az antibiotiku­mot tablettába, itatófolyadékba, boluszba vagy kapszu­lába bedolgozhatjuk és így adhatjuk be az állatoknak. Az antibiotikus hatású vegyületet tartalmazó dozirozá­­si formákat — készítményeket — az állatgyógyászatban szokásos módszerekkel állíthatjuk elő. A kapszulákat általában oly módon készíthetjük el, hogy bármely formájú zselatinkapszulát a kívánt anti­biotikummal megtöltünk. Az antibiotikumot kívánt esetben inert szilárd hígítóanyaggal (pl. valamely cukor -3

Next

/
Oldalképek
Tartalom