195492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antitusszív és nyálkareguláló hatású 2-szubsztituált tiazolidin származékok és hatóanyagként a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

9 195 49: 10 tű tiazolidineket kívánt esetben rövidszén láncú, 1-4 szénatomos alkil-halogeniddcl, propargil-halogeniddel vagy allil-halogeniddel reagáltathatjuk. aprotonos oldó­szerben, például dimetil-formamidban, kálium-karbo­nát jelenlétében. A reakció termékeként R helyén 1 -4 szénatomos alkoxicsoportot, allil-oxi- vagy propargil­­-oxi-csoportot tartalmazó (I) általános képletéi vegyü­­letckct kapunk. A terc-butoxi-karbonil-védőcsoportot kívánt esetben ezt követően trifluor-ecetsavas kezeléssel lehasítva olyan (1) általános képletéi tiazolidineket kapunk, ame­lyek képletében R jelentése 1 4 szénatomos alkoxi-, allil-oxi- vagy propargil-oxi-csoport és R, jelentése hidrogénatom. A (II) általános képletü vegyületek vagy ismertek, vagy ismert módon előállíthatok. Közelebbről, a 2-hidroxi-3,4-dihidro-benzopiránt és a 2-hidroxi-l,4-benzodioxánt úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő laktonokat — azaz a 3,4-dihidro-benzopi­­rán-2-ont (dihidrokumarint) vagy az 1,4-benzodioxán­­-2-ont — DlBAH-del redukáljuk. A (III) általános képletű amino-alkántiolok, a (IV) általános képletű acilezőszerek és a (VI) és (V) általá­nos képletű tiokarbonsavak és aldehidek is ismert ve­gyületek, vagy ismert módon előállíthatok. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű vegyületek gyógyászatiig hatásosak, nem rendelkeznek akut, szubakut vagy krónikus toxikus hatással, így gyógyszerkészítmények hatóanyagaként mint antitusszív és nyálkareguláló hatású szerek hasz­nálhatók. Az (I) általános képletű vegyületek egérben és pat­kányon egyetlen esetben sem mutatnak akut toxikus hatást. Az 1 g/kg felett LD50 értékeket általában mind orális, mind parenterális adagolás mellett meghatároz­tuk. A 4-etoxikarbonil-3-(a-acetiltio-acetil)-2-[(o-metoxi­­-fenoxi)-metil]-tiazolidin annyiban különbözik a többi (1) általános képletű vegyülettől, hogy LD50 értéke egérben orális alkalmazás esetén 0,76 g/kg, intraperi­­toneális alkalmazás esetén 0,67 g/kg. 30 mg/kg dózison felül szedatív hatás szintén megfigyelhető. Az (I) általános képletű vegyületek antitusszív ha­tását Charíier és munkatársai (Arch. Int. Pharmacodyn. 134, 306 /1961 /) és Stefko és munkatársai (J. Pharm. Exp. Therap. 108, 217 /1953/) kissé mó osított mód­szere szerint vizsgáltuk. Pozitív összehasonlító vegyü­­letként kodein-foszfátot használtunk. Charíier és munkatársai módszere szerint a tengeri­­malacokat intraperitoneálisan kezeljük az antitusszív szerrel, majd 60 perccel a kezelés után 7,5%-os citrom­­sav-aeroszol hatásának tesszük ki az állatokat, és felje­gyezzük a köhögések számát. A kísérletben 300—400 g-os hím tcngerimalacokat használunk, melyeket az aeroszol-permetezővel összeköttetésben lévő 20x30x30 cm-es perspex-dobozba helyezünk; az állatokat 60 perccel a találmány szerinti eljárással előállított vegyü­­let i.p. injektálását követően (0,1 és 0,3 mól/1 kon­centrációjú oldatokból 1 ml/kg dózistérfogat) tesszük ki a citromsavval telített légtér hatásának. Az első 5 percben feljegyezzük az összes köhögési roham számát, valamint az első köhögési rohamig el­telt időt. Minden egyes dózisszintet 5 tengerimalacon vizsgál­tunk. és az eredményeket a kontroll csoporttal (hordo­zóanyaggal kezelt) és a 0,07 mól/1 koncentrációjú ko­­dein-foszfát-oldattal kezelt csoporttal (standard keze­lés) kapott eredményekkel hasonlítottuk össze. Az ED50 értékeket és az első köhögési roham kés­leltetési idejét kiszámítottuk. Az i.p. adagolás mellett kapott eredményeket orá­lis kezelés mellett megerősítettük. Stefko és munkatársai módszere szerint a vizsgála­tot éber, 15±3 kg-os korcs kutyákon végezzük; és a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek azon képességét vizsgáljuk, hogy milyen mértékben gátol­ják az elektromos ingerrel kiváltott köhögést. Általános anesztézia mellett két szigetelt, 0,4 mm átmérőjű króm-nikkel drótot ültetünk be sebészetileg a légcső nyálkahártya alatti területébe. Két nap múlva az állatokat megfelelő kötéssel rög­zítjük, és a két kivezetett elektródot egy elektromos stimuláló berendezéssel (például Grass S 48 Mód.) köt­jük össze. A következő paraméterek mellett végezzük az elekt­romos ingerlést: késleltetési idő: 0,01 msec, időtarta­ma: 1 msec, frekvencia: 30 Hz. A reprodukálható köhögési válaszok kiváltásához szükséges minimális feszültség meghatározására 5 má­sodpercenként tízszer adunk 1 másodperces elektro­mos stimulust. Ezután az állatokat orálisan kezeljük a találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel, majd 15, 30, 60, 90, 120, 150, 180, 240, 300 és 360 perc múlva megfigyeljük az elektromos stimulálásra adott közögési válaszokat. Az eredményeket az alábbi módon értékeljük: 1 nincs közögés 2 sóhaj vagy fokozott légzés 3 kifejezett köhögés 4 egy kifejezett köhögés és egy fokozott légzés 5 két kifejezett köhögés. Minden egyes meghatározáshoz 6 kutyát használ­tunk, és kiszámítottuk az átlagos aktivitást. A köhögési válaszok százalékos gátlását és a hatás időtartamát a kodeinnel kapott eredményekkel ha­sonlítottuk össze. A tengerímalaccal végzett köhögési tesztben a ko­dein-foszfát ED50 értéke 23 mg/kg, 1707/ késleltetés­sel. A kutyán végzett köhögési tesztben a kodein-fosz­fát 8 mg/kg dózisban adatolva 52/f-os gátlást okozott és a hatás hosszantartó (kb. 2—4 óra) volt. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek nyálkareguláló hatását in vivo vizsgáljuk, a kísérleteket hím új-zélandi fehér nyulakon végezzük. Az állatokkal aeroszol formájában 5%-os vizes hidrogén-szulfit-olda­­tot lélegeztetünk be, naponta 3 órán át, 3 különböző napon, így krónikus hörgőgyulladást idézünk elő, ami a hörgő-rendszerben kóros köpet képződéséhez vezet. Célunk az volt, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel végzett kezelés következté­ben a köpet jellegzetes paramétereiben - így száraz­súlyában, viszkozitásában, protein-tartalmában, fosz­­folipid-tartalmában, galaktóz-tartalmában, sziálsav-tar­­talmában és fukóz-tartalmában — bekövetkezett válto­zásokat meghatározzuk. A fenti célból a bronchus-rendszerben képződött köpetet naponta leszívattuk a légcsőbe illesztett T- alakú kanül segítségével, a találmány szerinti eljárással 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom