195492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antitusszív és nyálkareguláló hatású 2-szubsztituált tiazolidin származékok és hatóanyagként a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
9 195 49: 10 tű tiazolidineket kívánt esetben rövidszén láncú, 1-4 szénatomos alkil-halogeniddcl, propargil-halogeniddel vagy allil-halogeniddel reagáltathatjuk. aprotonos oldószerben, például dimetil-formamidban, kálium-karbonát jelenlétében. A reakció termékeként R helyén 1 -4 szénatomos alkoxicsoportot, allil-oxi- vagy propargil-oxi-csoportot tartalmazó (I) általános képletéi vegyületckct kapunk. A terc-butoxi-karbonil-védőcsoportot kívánt esetben ezt követően trifluor-ecetsavas kezeléssel lehasítva olyan (1) általános képletéi tiazolidineket kapunk, amelyek képletében R jelentése 1 4 szénatomos alkoxi-, allil-oxi- vagy propargil-oxi-csoport és R, jelentése hidrogénatom. A (II) általános képletü vegyületek vagy ismertek, vagy ismert módon előállíthatok. Közelebbről, a 2-hidroxi-3,4-dihidro-benzopiránt és a 2-hidroxi-l,4-benzodioxánt úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő laktonokat — azaz a 3,4-dihidro-benzopirán-2-ont (dihidrokumarint) vagy az 1,4-benzodioxán-2-ont — DlBAH-del redukáljuk. A (III) általános képletű amino-alkántiolok, a (IV) általános képletű acilezőszerek és a (VI) és (V) általános képletű tiokarbonsavak és aldehidek is ismert vegyületek, vagy ismert módon előállíthatok. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek gyógyászatiig hatásosak, nem rendelkeznek akut, szubakut vagy krónikus toxikus hatással, így gyógyszerkészítmények hatóanyagaként mint antitusszív és nyálkareguláló hatású szerek használhatók. Az (I) általános képletű vegyületek egérben és patkányon egyetlen esetben sem mutatnak akut toxikus hatást. Az 1 g/kg felett LD50 értékeket általában mind orális, mind parenterális adagolás mellett meghatároztuk. A 4-etoxikarbonil-3-(a-acetiltio-acetil)-2-[(o-metoxi-fenoxi)-metil]-tiazolidin annyiban különbözik a többi (1) általános képletű vegyülettől, hogy LD50 értéke egérben orális alkalmazás esetén 0,76 g/kg, intraperitoneális alkalmazás esetén 0,67 g/kg. 30 mg/kg dózison felül szedatív hatás szintén megfigyelhető. Az (I) általános képletű vegyületek antitusszív hatását Charíier és munkatársai (Arch. Int. Pharmacodyn. 134, 306 /1961 /) és Stefko és munkatársai (J. Pharm. Exp. Therap. 108, 217 /1953/) kissé mó osított módszere szerint vizsgáltuk. Pozitív összehasonlító vegyületként kodein-foszfátot használtunk. Charíier és munkatársai módszere szerint a tengerimalacokat intraperitoneálisan kezeljük az antitusszív szerrel, majd 60 perccel a kezelés után 7,5%-os citromsav-aeroszol hatásának tesszük ki az állatokat, és feljegyezzük a köhögések számát. A kísérletben 300—400 g-os hím tcngerimalacokat használunk, melyeket az aeroszol-permetezővel összeköttetésben lévő 20x30x30 cm-es perspex-dobozba helyezünk; az állatokat 60 perccel a találmány szerinti eljárással előállított vegyület i.p. injektálását követően (0,1 és 0,3 mól/1 koncentrációjú oldatokból 1 ml/kg dózistérfogat) tesszük ki a citromsavval telített légtér hatásának. Az első 5 percben feljegyezzük az összes köhögési roham számát, valamint az első köhögési rohamig eltelt időt. Minden egyes dózisszintet 5 tengerimalacon vizsgáltunk. és az eredményeket a kontroll csoporttal (hordozóanyaggal kezelt) és a 0,07 mól/1 koncentrációjú kodein-foszfát-oldattal kezelt csoporttal (standard kezelés) kapott eredményekkel hasonlítottuk össze. Az ED50 értékeket és az első köhögési roham késleltetési idejét kiszámítottuk. Az i.p. adagolás mellett kapott eredményeket orális kezelés mellett megerősítettük. Stefko és munkatársai módszere szerint a vizsgálatot éber, 15±3 kg-os korcs kutyákon végezzük; és a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek azon képességét vizsgáljuk, hogy milyen mértékben gátolják az elektromos ingerrel kiváltott köhögést. Általános anesztézia mellett két szigetelt, 0,4 mm átmérőjű króm-nikkel drótot ültetünk be sebészetileg a légcső nyálkahártya alatti területébe. Két nap múlva az állatokat megfelelő kötéssel rögzítjük, és a két kivezetett elektródot egy elektromos stimuláló berendezéssel (például Grass S 48 Mód.) kötjük össze. A következő paraméterek mellett végezzük az elektromos ingerlést: késleltetési idő: 0,01 msec, időtartama: 1 msec, frekvencia: 30 Hz. A reprodukálható köhögési válaszok kiváltásához szükséges minimális feszültség meghatározására 5 másodpercenként tízszer adunk 1 másodperces elektromos stimulust. Ezután az állatokat orálisan kezeljük a találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel, majd 15, 30, 60, 90, 120, 150, 180, 240, 300 és 360 perc múlva megfigyeljük az elektromos stimulálásra adott közögési válaszokat. Az eredményeket az alábbi módon értékeljük: 1 nincs közögés 2 sóhaj vagy fokozott légzés 3 kifejezett köhögés 4 egy kifejezett köhögés és egy fokozott légzés 5 két kifejezett köhögés. Minden egyes meghatározáshoz 6 kutyát használtunk, és kiszámítottuk az átlagos aktivitást. A köhögési válaszok százalékos gátlását és a hatás időtartamát a kodeinnel kapott eredményekkel hasonlítottuk össze. A tengerímalaccal végzett köhögési tesztben a kodein-foszfát ED50 értéke 23 mg/kg, 1707/ késleltetéssel. A kutyán végzett köhögési tesztben a kodein-foszfát 8 mg/kg dózisban adatolva 52/f-os gátlást okozott és a hatás hosszantartó (kb. 2—4 óra) volt. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek nyálkareguláló hatását in vivo vizsgáljuk, a kísérleteket hím új-zélandi fehér nyulakon végezzük. Az állatokkal aeroszol formájában 5%-os vizes hidrogén-szulfit-oldatot lélegeztetünk be, naponta 3 órán át, 3 különböző napon, így krónikus hörgőgyulladást idézünk elő, ami a hörgő-rendszerben kóros köpet képződéséhez vezet. Célunk az volt, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel végzett kezelés következtében a köpet jellegzetes paramétereiben - így szárazsúlyában, viszkozitásában, protein-tartalmában, foszfolipid-tartalmában, galaktóz-tartalmában, sziálsav-tartalmában és fukóz-tartalmában — bekövetkezett változásokat meghatározzuk. A fenti célból a bronchus-rendszerben képződött köpetet naponta leszívattuk a légcsőbe illesztett T- alakú kanül segítségével, a találmány szerinti eljárással 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
