195480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil nonatetraénsav-származékok és azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

3 195 480 4 ml/100 g testtömeg dózisban. Az artritikus kontroli­­patkányok naponta a fenti dózisban teszt-vegyületet nem tartalmazó hordozót nem kapnak. A patkányokat a 23-25. napon leöljük, a plazmát össz.egyújtjük és a plazma fibrinogén szintjét Exncr és társai ammonium- 5 szulfátos turbidimetrikus módszerével meghatározzuk (Amer. J. Clin. Path. 71:521—527 /1979/). A teszt-vegyülctek gyulladásgátló hatásának megha­tározása céljából a teszt-vegyülettcl kezelt artritikus patkányok talp-duzzadását (a talp térfogata a meghatá- 10 rozott napon, azaz. a 4—25. napon, levonva a talp tér­fogatát a 0. napon) összehasonlítjuk a teszt-vegyületet nem tartalmazó hordozóval kezelt artritikus patkányok talpának duzzadásával. A gyulladásgátló hatás számsze­rűsítéséhez a plazma fibrinogén szintjének a teszt-vc­­gyület által előidézett csökkenését is felhasználjuk; a plazma-fibrinogén ugyanis akut fázis fehérje, amelynek szintje a patkányok plazmájában az. adjuváns által elő­idézett artritis hatására emelkedik. A kapott eredményeket az I. táblázatban tüntetjük fel és az. ismert indomctacin, valamint 13-cisz-A-víta­­min megfelelő értékeivel hasonlítjuk össze. / táblázat T esztvegyület Orális dózis Talptérfogat -os csökkenése Plazma-ribrogén Testtömeggyara­pmól/kg jobb bal %-os változása podás (g) (csökkenés) Hordozóanyag­­­-28-31 Indometancin 3-66-67-30 46 (LXXII) 60-33-49-18- 7 (LXXIII) 76-43-58-55 +27 (LXXIV) 75-27-24-21 +27 (LXXV) 75-53-53 +24 (LXXVI) 75-29-32 +35 (LXXVII) 95-37 49-35 +27 (LXXVI1I) 75-56-69-51 +46 Az I. táblázatból a talptérfogat %-os csökkenése alapján látható, hogy a találmányunk tárgyát képező el- 30 járással előállítható új vegyülctek az artritis adjuváns ál­tal előidézett duzzadást csökkenti. A táblázat azt is iga­zolja, hogy az. (I) általános képletű vegyülctek az adju­váns által okozott duzzadást hatékonyan csökkentik. Az. (I) általános képletű vegyületek továbbá a reuma- 35 tóid artritist általában kisérő plazma-fibrinogént is csökkentik. Az állatok tömeghozamgyarapodása továb­bá azt mutatja, hogy az (1) általános képletű vegyületek a vizsgált dózisokban tömegcsökkenést nem okoznak. Ez azt jelenti, hogy az (I) általános képletű vegyületek 40 nem toxikusak. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat a gyógyászatban különböző készítmények formájában al­kalmazhatjuk. A hatóanyagot orális adagolásra alkal­mas formában (pl. tabletta, drezsé, porkeverék, kap- 45 szula) vagy injekciós készítmények, oldatok, kúpok, emulziók, diszperziók stb. vagy bármely más gyógyá­­szatilag alkalmas formában kikészíthetjük. A gyógyá­szati készítmények az (1) általános képletű hatóanyag mellett nem-toxikus szervetlen vagy szerves gyógyásza- 50 ti hordozóanyagokat is tartalmaznak. Hordozóanyag­ként pl. vizet, zselatint, laktózt, keményítőt, magné­­zíum-sz.tearátot, talkumot, növényi olajokat, pli/alki­­lén-glikolokat/, vazelint vagy más szokásos gyógyászati hordozóanyagokat alkalmazhatunk. A készítmények 55 továbbá nem-toxikus segédanyagokat (pl. emulgeáló-, nedvesítő- vagy tartósítószereket, mint pl. szorbitán­­monolaurátot, trictanol-amin-oleátot, poli/oxi-etilén­­szorbitánt/, dioktil-nátrium-szulfoszukcinátot stb.) tar­talmazhatnak. A készítmények a gyógyszergyártás 60 ismert módszereivel állíthatók elő. A napi hatóanyag-dózis több tényezőtől függ (pl. az adott hatóanyag aktivitása, az adagolás módja, a re­­cipiens nagysága stb.). A dózis tekintetében megköté­seket nem adunk meg és ez általában a hatóanyag far- 65 makológiai aktivitásának függvénye. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat általában orálisan ada­golhatjuk. A napi orális hatóanyag-dózis általában kb. 0,5—100 mg/kg/nap. A hatóanyagot orálisan általában előnyösen 3—30 mg/kg testtömeg — különösen előnyö­sen 1-10 mg/kg testtömeg — mennyiségben adagol­hatjuk. Az X helyén -O- atomot tartalmazó (1) általános képletű vegyületeket a (111) általános képletű vegyti­­letekből (ahol Rí, R2 és R3 jelentése a fent megadott) az 1. reakció-sémán feltüntetett módon állíthatjuk elő. A képletekben n, Rj, R2, R3, R4, R7 és Rs jelentése a fent megadott; R9 jelentése kis szénatomszámú alkil­­csoport, Z jelentése kilépő csoport; Y jelentése aril­­ssoport, előnyösen fenilcsoport és Z halogénatomot képvisel. Egy (III) általános képletű vegyületet az a) lépés során egy (IV) általános képletű vegyületté alakítunk. A redukciót az aldehideknek alkoholokká történő át­alakítására ismert módszerekkel hajthatjuk végre. E célra bármely szokásos redukálószert felhasználatunk, előnyösen alkálifém-bór-hidrideket (pl. nátrium-bór­­-hidridet). A redukciót önmagában ismert módon vé­gezhetjük el. Amennyiben R2 hidroxilcsoportot kép­visel, a redukció és az (I) általános képletű vegyületté történő átalakítás alatt előnyösen megvédj ük. Az R2 helyén levő hidroxilcsoportot bármely szokásos, hid­rolízissel lehasítható védőcsoport segítségével megvéd­hetjük (pl. kis szénatomszámú alkanoilcsoporttal). Az észter-védőcsoportot a (XIII) és (XVI) általános kép­it tű Wittig-sók vagy a (X) általános képletű éterek kép­zése után szokásos módon észter-hidrolízissel lehasít­hatjuk. Egy (IV) általános képletű vegyületet a b) lépésben triaril-foszfin-hidrogén-halogeniddel történő kezeléssel egy (VI) általános képletű vegyületté alakítunk. Az el­járás során egy (VI) általános képletű foszfoniuntsó ke-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom