195474. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenil-benzamid-származékok előállítására

3 195 474 4 vérképzőrendszer, a bőr, a központi idegrendszer daga­natait) helyi és/vagy szisztémás kezelésére, és jóindula­tú proliferativ (sejtburjánzással járó) betegségek (pél­dául pikkelysömör) helyi és/vagy szisztémás kezelésé­re szolgáló hatóanyagok. Bizonyított citosztatikus (sejtoszlást gátló) hatásuk alapján vírusellenes hatásuk is felvehető. Az I általános képletű vegyületek az ismert citoszta­tikus és immunszuppresszív anyagoktól különösen a kémiai szerkezetükből adódó lipofiliájuk, továbbá ha­tásosságuk, helyi hatásuk, és speciális hatáskinetikájuk­nak köszönhetően aktivitásuk és mellékhatásaik ellenő­rizhetősége különbözteti meg. Ellentétben a legtöbb anyaggal, melyek hidrofil tulajdonságaik következtében nem tudnak áthatolni a vér-likvorgáton és így nem teszik lehetővé például a központi idegrendszer rosszindulatú daganatainak ki­elégítő gyógyászati befolyásolását, a találmány szerinti vegyületek kedvező megoszlási együtthatójuk követ­keztében (az 1. példához log = 2,2; n-oktanol/víz, pH 7,4/20 °C) elérik a központi idegrendszert. Ugyan­ez a helyzet gyomorbeli alkalmazásánál, amint ezt bi­zonyos gyógyszerhatások mutatják. A vér-likvorgát átlépése ezideig ismeretlen perspek­tívákat nyitott meg a központi idegrendszer prolifera­tiv és autoimmun folyamatainak terápiás befolyásolása előtt. Lipofil citosztatikus anyagok erősen zsírdús daganatokban fel is dúsúlhatnak, ami az ilyen dagana­tok hatásosabb orvosi kezelését engedi meg. A találmány szerinti anyagok és az azatíoprín im­munszuppresszív standard összehasonlító vizsgálatai a találmány szerinti vegyületek felsőbbrendűségét mutat­ják : patkányoknál allogén bőrtranszplantátumok körül­belül azonos túlélési idejének eléréséhez 300—700%-kal magasabb dózisok szükségesek azatioprin esetében, összehasonlítva az I általános képletű vegyületekkel. Szokványos citosztatikus szerek esetében helyi anti­­proliferatív hatást eddig nem írtak le, a találmány sze­rinti anyagokról azonban kimutattuk, hogy ilyen hatás­sal rendelkeznek. Ezen felül azt találtuk, hogy Rhesus-majmoknál a perifériás leukocitákra és limpfocitákra gyakorolt szuppresszív hatás gyorsan megfordítható, ha a talál­mány szerinti anyagok alkalmazását abbahagyjuk. A szokványos citosztatikumok és immunszuppresszív sze­rek (például ciklofoszfamid, metotrexát, azatioprin) esetében a normális hematológiai kép nem áll helyre hasonlóan rövid idő alatt. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az egyénileg változó reagálásból ere­dő túladagolások és a kialakuló mellékhatások jobban ellenőrizhetők, mint a szokványos citosztatikumoknál és immunszuppresszív anyagoknál. Immunszuppresszióhoz szteroidok, azatioprin, anti­­limfocita globulin (ALG), antitimocita globulin (ATG) és ciklosporin A használatos. E terápiák mellékhatásai jelentősek, és a komplikációk veszélyesek. A találmány szerinti vegyületek nem okoznak mellékhatásokat, és már egyedül ebből adódóan nagy gyógyászati előrelé­pést jelentenek. A pikkelysömör jelenlegi gyógykezelését rendkívül elégtelennek kell tartani. A kortikoidok (mellékvese­­kéreg-hormonok) a leghatásosabb pikkelysömör elleni szerek közé tartoznak. Szisztémikusan azonban olyan magas dózisokban kell őket alkalmazni, hogy gyakran fellép szteroid toxicitás. Alkalmazásuk abbahagyása után súlyos visszaesések, sőt krónikus gennyhólyagos formákba való átalakulások is előfordulhatnak. Súlyos­bodások és kortikoidok helyi alkalmazását követően is felléphetnek. A folsav-antagonista metotrexátot szintén hatásos pikkelysömör elleni szernek tekintik. A metotrexátot hatásos anyagnak tartják ízületi gyulladással járó pik­kelysömör közepestől súlyos eseteinél. A májat, csont­velőt és a gyomor-bélrendszert pusztító hatásának nagy veszélye miatt azonban a metotrexát kezelést csak a pikkelysömör generalizált súlyos formáinál, akut meg­betegedések kezelésére korlátozzák. A találmány sze­rinti vegyületek proliferációt gátló hatással rendelkez­nek helyi alkalmazás esetén is, és ebből kifolyólag az ízületi gyulladással járó pikkelysömör szisztémás keze­lésén kívül fontosak lehetnek a pikkelysömörös bőr rendellenességeinek helyi kezelésében. A forgalomban levő pikkelysömör elleni szerek soránál tapasztalható mellékhatások a találmány szerinti anyagoknál kémiai tulajdonságaik alapján nem várhatók. Nagy fontosságot kell tulajdonítani a lipofil cito­sztatikus szerek kifejlesztésének, mivel az ismert anya­gok a központi idegrendszerhez vagy egyáltalán nem, vagy csak gyógyászatilag hatástalan koncentrációkban jutnak el, és így a közponri idegrendszer rosszindulatú daganatainak kielégítő citosztatikus gyógykezelése je­lenleg nem lehetséges. Lipofil citosztatikus szerekkel való kezeléshez különösen tekintetbe jönnek a leuké­mia különböző típusai, mivel ezek gyakran szóródnak a központi idegrendszerbe, ahonnan a daganatos fo­lyamat tovább terjed. A lipofil tulajdonságokkal ren­delkező citosztatikus szerek másik potenciális előnyét a különösen zsírdús daganatokban való feldúsúlások jelenti, ami e daganatok előnyös befolyásolását teszi lehetővé. A következő összehasonlító próbák az 1 általános képletű vegyületek hatását igazolják. Összehasonlító próbák I. Immunszuppresszír hatás vizsgálata patkánynál bör­transzplantátum-túilélési próbában A találmány szerinti A anyag (4-amino-N-/2’-ami­­no-fenil/-benzamid) immunszuppresszív hatását patká­nyon és Rhesus-majmon vizsgáljuk bőrtranszplantációs modell segítségével; a patkányokon végzett kísérletek­ben a találmány szerinti vegyületet a nemzetközi stan­dard immunszuppresszív azatioprinnel, valamint a je­lenleg szervátültetéseknél általánosan használt nagy dó­­zisú azatioprin és kis dózisú metil-prednizolon kombi­­natív kezelésével hasonlítjuk össze. E próbákban az A anyag legalább annyira hatásos volt, mint az összeha­sonlításképpen használt gyógyszer, noha a találmány szerinti anyagból sokkal kisebb mennyiségeket kell használni. Az immunszuppresszív hatás Rhesus-maj­moknál is kifejezett volt. Mint e fajnál kimutattuk, allogén bőrtranszplantátumok normális túlélési idejé­nek az A anyag hatására történő meghosszabbodását a perifériás limfociták egyidejű határozott redukciója jellemzi. A) Technika Összehasonlító gyógykezelés: I. próba (azatoprin + me­til-prednizolon) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom