195402. lajstromszámú szabadalom • Eljárás önetetőből etethető, nagy nedvességtartalmú takarmánykeverék, különösen granulátum előállítására
1 195 402 O A találmány tárgya eljárás önetetőből etethető nagy nedvességtartalmú takarmánykeverék, különösen granulátum előállítására. A találmány különféle haszonállatok, különösen baromfifélék etetésére használható takarmány előállítási eljárására vonatkozik. Mint ismeretes, a tömegesen tartott gazdasági haszonállatokat vályús rendszerű etetőberendezés vagy önetetős rendszerű etetőberendezés alkalmazásával takarmányozzák. A vályús rendszerű etetőberendezések esetében az állatokat naponta többször kell etetni. A vályúba egyidejűleg csak annyi takarmány tölthető, amennyit az állatok egyszerre, rövid időn belül elfogyasztanak. Amennyiben ennél a mennyiségnél többet adagolnak, az állatok a takarmányt rövid időn belül „összepiszkolják”, benyálazzák, kötetlen tartás esetében (például sertéshizlaldákban, baromfitelepeken) a vályúba trágyáznak, a szennyezett takarmányt pedig a későbbiekben már nem fogyasztják el, a vályúból kitúrják, ami tetemes takarmányveszteséget eredményez. A nagyüzemi állattartásban vályút alkalmaznak a szarvasmarhák száraz vagy moslékos abraktakarmányának megctetésére (ahol naponta többször kis mennyiséget töltenek a vályúba) és a sertések moslékos etetésére. A moslékos etetésre kizárólag vályús rendszert alkalmaznak, ahová a 25—50% szárazanyagtartalmú, vízzel vagy más folyadékkal erősen felhgított takarmányelegyet felöntik. A moslékos etetés előnye a szárazdarás etetéssel szemben, hogy a takarmány nem porzik, így nem okoz légúti bántalmakat. A nedvesített takarmány izletesebb, mert a víz elősegíti az izanyagok kioldását. Az önetetős rendszerű etetőberendezések előnye a vályús etetőrendszerekkel szemben, hogy az állatok a berendezésből akkor vehetnek fel takarmányt, amikor az nekik tetszik, az etetésüket maguk végzik el, emberi munka csupán az önetetetők tartályainak napi egyszeri, vagy ennél is ritkább feltöltéséhez szükséges. Hátránya az önetetőknek, hogy (az eddigi ismeretek szerint) önetetőkbó'I kizárólag száraz takarmányokat lehet megetetni, így a nedvesítés előzőekben leírt előnyeit az önetetőn tartott állatok esetében nem lehetett hasznosítani. A fontosabb gazdasági állatcsoportok közül a baromfiféléket kizárólag, a sertéseket többnyire önetetó'ből takarmányozzák. A szarvasmarha etetésére általában vályút használnak. A vízzel vagy más folyadékkal hígított, folyóssá alakított moslék etetésekor a magas víztartalom is hozzájárul az állatok jóllakottság érzetének kialakításához, ezért a takarmányszárazanyagból nem vesznek fel annyit, amennyit a teljes termelőképességük kiaknázásához fel kellene venniök. (A nagymennyiségű víz kitölti a gyomrot.) Az önetetőből (vagy más módon) etetett száraz abraktakarmányokból sem fogyasztják el az állatok a termelőképességük teljes kifejtéséhez szükséges takarmánymennyiséget, mert az így, nedvesítés nélkül etetett abraktakarmányok kevésbé ízletesek, lenyelésükhöz sok nyál képzése szükséges, átnedvesedésük az emésztőrendszerben történik meg, ami fokozott emésztőnedv kiválasztást igényel. Az emésztés ily módon megnövekedett energia szükségletét a takarmányból biztosítja az állat, így romlik a takarmányok kihasználása. Állatetetési kísérletekben mérésekkel úgy találtuk, hogy az állatok abraktakarmány felvétele abban az esetben a legnagyobb, ha a takarmány nedvességtartalma 23 és 38% között van. Megfigyelésünk szerint ez a nedvességtartalom már biztosítja a takarmányok ízanyagainak kioldását, elmaradnak a porzásból eredő légúti bántalmak, a takarmányok könnyebben, jelentős nyál és emésztőnedv többlet képzés nélkül emésztődnek meg. ugyanakkor a nedvességtartalom még nem kelti az állatokban (az emésztőrendszer terhelésével) az áljóllakottság érzetét, mint az a moslékos takarmányoknál tapasztalható. Az eddig ismert és alkalmazott takarmánykeverési módszerek nem alkalmasak olyan homogén, egyenletesen átnedvesedett, de mégis a száraz takarmánykeverékekhez hasonlóan viselkedő keverék előállítására, melynek víztartalma az állatok élettani optimumához igazodva 23-38% közötti. Az eddig ismert és alkalmazott takarmánykeverési módszerek azon a megoldáson alapulnak, hogy egy meghatározott térfogatú tartályba bemérik az egyes komponenseket, és ezeket meghatározott időn keresztül különböző módon mozgatva, keverve, szakaszos üzemmódban állítják elő a keveréket. Ha az ilyen megoldású keverésnél a komponensek egyike folyadék, akkor homogén keverék csak úgy készülhet, ha a folyadék legalább olyan mennyiségű, mint a beadagolt száraz keverék. Ebben az esetben az egész takarmánykeverék folyós (moslékszerű) lesz, víztartalma feltétlenül több, mint 50%. Ha ennél kevesebb folyadékot adagolunk a berendezésbe, a kevés folyadék a száraz takarmányok egy részével kisebb-nagyobb golyókat, csomókat képez, mely csomók nedvességtartalma 50% körüli, míg a száraz takarmányok nagyrésze továbbra is száraz állapotban marad, a keverék így rendkívül inhomogénné válik, kevésbé alkalmas az önetetőből való etetéshez és az állatok élettani optimumát sem elégíti ki. A találmány célja, hogy olyan megoldást szolgáltasson, amely lehetővé teszi az abraktakarmányok kellő mértékű nedvesítését és megfelelő nedvességtartalmú, ugyanakkor azonban önetetőből is etethető takarmánykészítmény előállítását, biztosítva ezzel mind a nedves etetés, mind az önetetős etetés előnyeinek kihasználását. A találmány feladata, hogy az említett cél érdekében új eljárást biztosítson nagy nedvességtartalmú takarmánykeverék, különösen granulátum előállítására. Azt találtuk, hogy a kitűzött célt elérhetjük, ha oly módon járunk el, hogy 5 mm-nél kisebb, előnyösen 0,1—3 mnr-es méretűre aprított, 2—15% nedvességtartalmú száraz takarmányt folyamatos előretovábbítás és forgatás közben vékony rétegűvé alakítunk és vékony rétegben továbbítva és forgatva egy folyékony takarmánykomponenssel keverünk össze, miközben a száraz komponens tömegáramát és a hozzávezetett folyékony komponens tömegáramát a 23% és 38% közötti végső nedvességtartalomnak megfelelő keverési arányhatárok között tartjuk, és kívánt esetben a kapott keveréket 2—8 tömegbe. ásványi segédanyaggal — amely 30—60 tömeg% atoxikus agyagásványt, 10—30 íömeg% mono-, di- és/ vagy trikalcium-foszfátot, 10—30 tömeg% kalcium- és/ vagy magnézium-vegyüleíet, előnyösen kalcium-karbonátot vagy dolomitot és adott esetben 5 — 15 tömeg% takarmányzsírt vagy -olajat és 0,1— 0,5 tömeg% antioxidáns premixet tartalmaz — összekeverve környezeti hőmérsékleten granulátummá préseljük. 5 •o 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 o
