195354. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendedzés mozgó tárgy haladásának felügyeletére, előnyösen a helyváltozást követő jellegű meghatározására
1 195 354 2 A találmány tárgya olyan eljárás - és annak foganatosítására alkalmas kapcsolási elrendezés —, amely mozgó tárgy pályamenti pontokon való áthaladása során lehetővé teszi a ponton való áthaladásra utaló jel előállítását. Az ilyen jelek további feldolgozásával a tárgy pályamenti mozgása felügyelhető, szükség szerint nyomon, követhető, és a mozgás adatai nemcsak kijelezhetők és rögzíthetők, tárolhatók, hanem azokból szükség esetén beavatkozó, utasító jelek is leszármaztathatók, amelyekkel a tárgy további mozgását akár időazonosan is befolyásolhatjuk. Mozgó tárgyak pályamenti haladásának felügyeletére különböző okból és különböző módon lehet szükség. Áruszállítás során, vasúti gördülő anyag mozgatása során gyakran nyilvántartásba kell venni a mindenkori mozgó egyed (pl. vasúti kocsi) előírt ponton (pl. országhatáron) való áthaladását felügyelet, nyilvántartás és/vagy elszámolás céljából. Ilyenkor tehát a mindenkori felügyelt áthaladási pont adott, de az áthaladó tárgyakat kell azonositani. Az áthaladó tárgyat ellátják azonosító kódot reprezentáló jelzéssel, az áthaladási ponton pedig kódolvasót rendeznek el, amely az így azonosított tárgy áthaladásátjelző (villamos, mágneses, stb.) jelet ad. Ha pedig a mindenkori mozgó tárgy útját kell követni, pl. felrakógépi kas, futómacska, stb. mozgási pályáját kívánjuk felügyelni és irányítani, akkor a mindenkor követendő tárgy adott, s a haladás közben érintett áthaladási pontokat kell azonosítani. Ilyenkor az áthaladási pontokban rendezünk el azonosító kódot reprezentáló jelzést és a mozgó tárgyon rendezzük el a kódolvasót, amely a mindenkori azonosított ponton való áthaladást jelző (villamos, mágneses, stb.) jelet ad. Minden esetben az eljárás lényeges eleme az, hogy az áthaladáskor le kell olvasni egy azonosító kódot és azt a kódot is reprezentáló jellel kell jelezni az eseményt. A találmányunkat olyan feladat megoldása során dolgoztuk ki, amely szerint az áthaladási pontot kell azonosítani és annak azonosító kódját is reprezentáló villamos jelet kell előállítani. A továbbiakban ilyen alkalmazással kapcsolatban ismertetjük a találmányt. A szakember számára azonban nyilvánvaló, hogy a találmány alkalmazható az áthaladó tárgy azonosítására is, és úgy is, hogy a jel nem villamos jelként, hanem mágneses jelként, stb. hordozza az információt. Hasonlóképpen nem befolyásolja a találmány alkalmazhatóságát , hogy a jelzés észlelése érintéses vagy érintkezés nélküli módon történik-e, amíg a jelközvetítés módja lehetővé teszi a többcsatornás jelátvitelt. A továbbiakban tehát abból indulunk ki, hogy a példaként vizsgált esetben a pálya mentén minden olyan helyen, amelyen az áthaladást felügyelni kívánjuk, a hely azonosítására szolgáló passzív jelzőeszközt, a mozgó tárgyon pedig a passzív jelzőeszközre érzékeny vevőt rendezünk el. A technika állása szerinti ilyen eszközök egyik családjánál a passzív jelzőeszközlemez és a vevő a lemez jelenlétére érzékeny; amíg haladás közben a vevő nem észlel lemezt, nem ad értékes kimenőjelet, amikor lemezt észlel, értékes kimenőjelet ad, amelyet elektronika számlál, így a hely azonosítása a kimenőjel sorszámából adódik. A megoldás előnye, hogy nem kell sok érzékelő (mindössze egy vagy legfeljebb két darab), hátránya, hogy tévesztés esetén a hiba a következő észlelő pontban nem javítódik ki; az érzékelést súrolókefe végzi, amely a lemezre felcsúszáskor, illetve a lemezről lecsúszáskor bekövetkező prellre érzékeny, s a rendszer bekapcsoláskor csak alaphelyzetből indítható, hiszen különben nem azonosítható a hely a jel sorszáma alapján. Ennél fejlettebb az eszközök azon családja, amelynél a pályapontokban kódlemezek vannak elrendezve, s a mindenkori pályapontot az e pontban elrendezett lemezre felvitt kód azonosítja. Az elemi kódjeleket (biteket) érzékelhetjük párhuzamosan vagy sorosan. A párhuzamos érzékeléshez készítendő kódlemez mechanikai méretei nagyok, a kódlemezzel együttműködő érzékelőrendszert pedig a bitek számából adódó számú érzékelővel kell kialakítani, mégpedig az érzékelők száma kettővel meg kell, hogy haladja a kód bitjeinek számát. A kódlemez és az elemi érzékelők egymáshoz képesti pozicionálása kényes, szoros tűrésen belüli illesztés szükséges. A soros érzékelésnél az elemi érzékelők száma nem függ a kódbitek számától, a különböző megoldásoknál a szám eltérő, az elemi érzékelők legkisebb szükséges száma kettő. A soros kiolvasás hátránya, hogy érzékeny a haladó mozgás monoton irányának megtartására, a gyakorlatban fellépő „visszabólintások” meghamisíthatják az érzékelést, mert a kódot a bitek számlálásával állítjuk elő és a visszabólintás meghamis'tja a bitszámot. Akár párhuzamos, akár soros az érzékelés, a szokásosan alkalmazott kódlemeznél az egymást sorrendben követő — uniformis alakú — elemi pozíciókban anyaghiány reprezentálja az egyik logikai (pl. NEM) értéket és anyag jelenléte a másik logikai (pl. IGEN) értéket és az uniformis elemi pozíció kitüntetett határéle (az anyag és anyaghiány közötti átmenetet alkotó élek meghatározott egyike, pl. a mindenkori anyagéleji, felfutó impulzuséit kiváltó vagy a mindenkori anyagvégi, lefutó impulzuséit kiváltó él) reprezentálja a meghatározott irányú állapotváltást (továbbiakban: állapotváltó él). Az anyag hiánya, illetve jelenléte tágan értelmezendő. Legegyszerűbb esete, hogy az anyaghiányt a kódlemezben kialakított, uniformis alakú kispórolás (átmenő lyuk) valósítja meg, amely esetben mind az érintkezés, mind az ériutkczőmentes érzékelők észlelhetik az anyag hiányát, illetve jelenlétét egy-egy elemi pozícióban. De ha homogén alaplemez kitüntetett elenú pozícióira felviszünk más minőségű anyagot (pl. festéket, foszforeszkáló foltot, jelentős mértékben eltérő dielektromos vagy permeabilis tényezőjű anyagfoltot, stb.), akkor is fennáll, hogy a minősítésnél figyelembe vett anyag az egyik elemi pozícióban jelen van, egy másik elemi pozícióban hiányzik. A találmány alapja az a felismerés, hogy a soros ér5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
