195354. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendedzés mozgó tárgy haladásának felügyeletére, előnyösen a helyváltozást követő jellegű meghatározására
1 195 354 2 zékelés előnyei megtarthatók, hátránya pedig kiküszöbölhető, ha háromcsatornás kódlemezt és azzal együttműködő három darab érzékelőt alkalmazunk, a kódlemez első csatornájának elemi pozícióiban alakítjuk ki az azonosító kód elemi bitjeit, míg a második és a harmadik csatornában úgy alakítunk ki az azonosító kód bitszámával egyező bitszámú - váltakozó logikai értékű — bitkombinációt, hogy e két csatorna állapotváltó élei a haladási irányban egymáshoz képest eltoltan vannak elrendezve, továbbá az egyik (második vagy harmadik) csatorna bármelyik állapotváltó éle és a másik (harmadik vagy második) csatorna — haladási irányban vett — soronkövetkező állapotváltó éle közötti távolság előírt tűrésértékkel (pl. legalább 0,5 ^us-nak, legfeljebb 1,0 jus-nak megfelelő távolsággal) meghaladja az érzékelő rendszer haladás közbeni relatív hátramozdulására megengedett legnagyobb kitérést. A relatív hátramozdulás ügy értendő , hogy ha az érzékelő rendszer van a mozgó tárgyon elrendezve, a „visszabólintás” valóban annak hátramozdulásában áll, míg ha a kódlemez van a mozgó tárgyon elrendezve, a kódlemez hátramozdulása folytán következik be az érzékelő rendszer relatív „hátramozdulása”. Ha az így kialakított érzékelő rendszerben a második és a harmadik érzékelő jeleit az állapotváltó élekre sorrendhelyesen érzékeny adatfeldolgozó eszközre kapcsoljuk és - kódkiolvasó műveletként — akkor kapcsoljuk az első érzékelő pillanatnyi kimenőjelét adatfeldolgozó eszköz megfelelő bemenetére, ha a sorrendérzékeny eszköz jelzi, hogy a második és a harmadik csatornának a mindenkori kiolvasandó elemi bithez rendelt elemi pozícióiból az áUapotváltó élt reprezentáló impulzusok sorrendhelyesen érkeztek, akkor az adatfeldolgozó eszköz csak a jogosan észlelt biteket foga értékelni, a „visszabólintás” során fellépő zavarójeleket figyelmen kívül fogja hagyni. Sorrendérzékeny adatfeldolgozó eszközként alkalmazhatunk önmagában ismert módon kialakítható logikai hálózatot és azzal csatolt számláncot, de alkalmazhatunk mikroprocesszoros konfigurációt is, amelynek kitüntetett adattároló mezőiben — mint átmeneti tárakban — tároljuk az egymást követően érkező, állapotváltó éleket reprezentáló impulzusokat, s a mikroprocesszort olyan — a találmány ismeretében önmagában ismert módon szerkeszthető — programmal vezéreljük, amely az állapotváltó élt reprezentáló impulzusok sorrendhelyes érkezése esetén engedélyezi a mindenkor soronkövetkező kódelem kiolvasását és az előírt módon dolgozza fel az így kiolvasott elemi kódjeleket. A fentiekben általánosságban jellemzett találmány szerinti eljárás természetesen sokféleképpen foganatosítható és sokrétű az alkalmazható eszközkészlet választéka is. Egyirányú haladás követésekor a kódlemez egyszerűbb kialakítású, kétirányú haladásnál a haladási irányra is érzékeny kódlemezt alkalmazunk, amelyre a kódkombinációkat tiikörszimmetrikusan duplázva visszük fel. A variációk sokféleségére tekintettel a találmányt a továbbiakban különböző oldalakról megközelítve magyarázzuk részletesebben. A találmány szerinti kódlemez példakénti kiviteli alakját az 1. és 4. ábrákon mutatjuk, ábránként eltérően szemléltetve az egyébként egyező természetű kódkiolvasás menetét. Egy példaképpeni kódkombináció esetére a pozíciónkénti logikai értékeket szemlélteti a 2. ábra: az eredményt szolgáltathatta hagyományos logikai hálózat is, de pl. a 3. ábra szerinti mikroprocesszor-program is (a 3.a ábra a második érzékelő jeleit, a 3.b ábra a harmadik érzékelő jeleit feldolgozó szubrutint szemlélteti, a program természetesen további — elsősorban interrupt — szubrutinokat is tartalmaz, amelyek bemutatása szakember számára nem szükséges). A mikroprocesszoros konfiguráció tömb vázlatát az 5., egy hagyományos kiértékelő eszköz példakénti kapcsolási vázlatát a 6. ábra mutatja. Az 1. ábrán látható, hogy a kódlemez tükörszimmetrikus felépítésű. Ha a rajzlap bal szélétől a jobb széle fele halad a mozgó tárgy, akkor a kódlemeznek a bal szélétől az eredményvonalig terjedő része kerül kiolvasásra, ellenkező irányú haladás esetén a kódlemeznek a jobb szélétől az eredményvonalig terjedő szakasza A kódlemez első I csatornáját az első Él érzékelő söpri végig, második II csatornáját a második É2 érzékelő, harmadik III csatornáját pedig a harmadik É 3 érzékelő. Az Él, É2, É3 érzékelők haladás közben egymást követő tizenhét pozíción haladnak át, eközben eltérő logikai értékeket észlelve. Az első I csatornán látható a 6—8. pozíciók között elhelyezkedő alaphelyzetjel, a második II csatornán láthatók a 2-4., 6 -8., 10-12. és 14-16. pozíciók között elhelyezkedő élesítő jelek, a harmadik III csatornán láthatók a kc'delemjelek. Ha egybevetjük a 10—12. pozíciók kőzett elhelyezkedő élesítő jelet és a 13-15. pozíciók között elhelyezkedő kódelemjelet, azt látjuk, hogy az élesítő jel lefutó éle és a soronkövetkező kódelemjel 'efutó éle között egy előírt S távolság mérhető. Az S távolságot úgy választjuk meg, hogy előírt tűrésértékkel haladja meg az érzékelő rendszer haladás közbeni hátramozdulásaira megengedett legnagyobb kitérést; a tűrésmező lehet pl. a legalább 0,5 ^us-nak, legfeljebb 1,0 ,us-nak megfelelő távolság; így biztosítható, hogy a rendszerben megengedett hátramozdulások („visszabólintások”) ne hamisíthassák meg a kódkiolvasás eredményét. Természetesen a kódkiolvasás felfutó élre is realizálható, amely esetben az S távolságot megfelelően két felfutó él között mérjük. Az Él, É2, É3 érzékelők kimenőjeleiből a kiértékelő egység, illetve a mikroprocesszor aritmetikája meghatározza a folyamat mértékadó állapotait, az alaphelyzet AH állapotot, az olvasás előkészítés OE állapotot és az olvasás O állapotot. Az 1. ábrán a kódlemez alatt mutatjuk a példaként ábrázolt kódlemez végigsöprése során az É1, É2, É3 érzékelők által szolgáltatott kimenőjeleket, berajzolva a mértékadó AH, OE, O állapotokat és alatta mutatjuk a mértékadó AH, OE, O állapotok logikai függvényeit. Az aritmetikai feldolgozáshoz készíthető szokásos módon célkártya, ugyanakkor alkalmazható az ilyen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
