195323. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és/vagy területhasználat optimalizálásához szükséges kalibráló mérési eljárás, valamint mintavevő eszköz
195323 termesztés időszaka a szokásos üzemi körülményeknek megfelelően zajlik le, bár időközben célszerű megfigyeléseket (a növények fejlődésének vizsgálata) végezni. A betakarítás időszakában a betakarításkor meghatározzuk a 2 referenciaterületen, illetve annak 3, 4, 5 sávjainál a termésméréseket és célszerűen a találmány szerinti talajmintavevő eszköz egyidejű -alkalmazásával talajmintavételezést is végezhetünk, a talajmintákat a 42 előkezelőbe juttatva. A 2 referenciaterületek célszerű mérete kb. 200 m vetés irányban és 7—8-szoros kezelőgép-szélesség (12 m-es műtrágya szórási szélességnél ennek megfelelően kb 84—96 m.) A 2 referenciaterületet az S]—S2 szimmetriatengelyekkel hossz- és keresztirányban szétválasztjuk — az 1. ábrának megfelelően — és adott esetben a 6, 7, 8 mérőpályák mentén a talaj inhomogenitásoktól függő gyakorisággal talajmintákat veszünk egy, vagy több rétegben. Célszerűen az S, szimmetria-tengelyre szimmetrikusan, legalább 2—2 mintát. Adott esetben, ha nem cél a talajvizsgálat-hitelesítés ez elhagyható, mivel a fő paraméterek közvetlenül a termesztett növényekkel is meghatározhatók. (A talajmintákat a 42 előkezelőbe juttatjuk, ahol a szokásos módon tálcára rakjuk, a növényi magvaktól megszabadítjuk, daráljuk és ezáltal homogenizáljuk, majd megszárítjuk és ílymódon a méréshez előkészítve tároljuk.) Az 1 területet olyan növényfajtával vetjük be, amely alkalmas arra, hogy esetleg más növényfajtákra is kalibrálhatóak legyenek a mérési eredmények. (E fajták megegyeznek azokkal, amelyek szerepelnek a nagyüzemi, multifaktoriális antirandom elrendezésű mérésiek) ben is. A termesztési időszakot követő betakarítási időszak során a termésméréseket az 1. példának megfelelő módon végezzük el, a 2 referenciaterületen túl a 16, 17, 18 referenciaterületekről is elkülönítve határozzuk meg a terméseredményeket, hogy az esetlegesen szükséges hibaszámításokat elvégezhessük. Erre a célra szolgál az ábrán látható 47 egység, amely célszerűen egy számmítógép. A 47 egység segítségével kiszűrhetők az eltérő mérési eredményeket szolgáltató parcellák, s a kivezetéshez csatlakozó 48 eredmény közvetítő egység segítségével a 43 mintakiválasztó és szintetizáló egység az eltérő eredményeket hozó parcellák talajmintáit kivéve, összekeveri a 42 előkezelőben konzervált mintákat és az adott 15 1 területet jellemző átlagmintákat hoz létre (ugyanakkor megmérhetjük az eltérő pacellák mintáit is.) Ezáltal a költséges laboratóriumi mérések számát jelentősen lecsökkenthettük az információ növelése mellett. A 43 mintakiválasztó- és szintetizáló egységből az 50 laboratóriumba kerülnek a kiválasztott minták, ahol elvégzik a szükséges méréseket. (Az 50 laboratóriumból a 43 mintakiválasztó- és szintetizáló egységbe vezető szaggatott vonal az elővizsgálatot jelzi.) A laboratóriumi talajminta mérési adatok az 52 kalibráló egységbe jutnak, ugyancsak ezzel az egységgel áll összeköttetésben a 48 eredmény közvetítő egység is, amely a termésre vonatkozó adatokat szolgáltatja. Az 52 kalibráló egységbe további adatokat is juttathatunk, pl. az előző évek mérési eredményeit. Az ábrán szaggatott vonallal jeleztük, hogy az ismertetett „visszakalibráló" mérésekkel egyidőben folyó multifaktoriális antirandom mérések (amelyben azonos, ill. különböző növényfajtákkal mértünk) eredményeit is figyelembe vesszük olymódon, hogy ennek eredményét az 51 analizátor kiértékeli és a kezelési technológia-növényfajta összefüggéseket meghatározó kísérleti eredményeket ugyancsak az 52 kalibráló egységbe juttatja, ezáltal lehetővé válik a kezeletlen és különféle módon kezelt területrészek átfogó elemzése a műtrágya hasznosulások, termőképességek stb. részletesebb vizsgálata. Az 52 kalibráló egység 54 csatlakozó felülettel további 53 számítógépes szaktanácsadási hálózatokhoz kapcsolható. Az 52 kalibráló egységben, előnyösen meghatározásra kerül például az adott 1 terület talajának termékenységi értéke és műtrágya hasznosítása az adott konkrét növényfajta, vagy a kalibrációban résztvevő további növényfajták vonatkozásában. Az 1. példa kapcsán pl. bemutattuk, hogy az adott 1 területen 1,1 egység volt a műtrágyázás nélkül és 1,76 egység volt a műtrágyázott esetben a termés. A multifaktoriális kísérlet (2. példa) 31 mérőterületénél elképzelhető, hogy több olyan kezelési kombináció is adódott, amely azonos terméseredményt hozott — hiszen azonos terméseredmény eltérő tápanyag szintekkel is elérhető. (Szeretnénk azonban megjegyezni, hogy az optimális termésszint általában egy-, vagy kevés kombinációnál jelentkezik.) A mérések és számítások alapján a vizsgált területre nézve szaktanácsot adhatunk, amelynek döntésrendszerét az alábbi sémával szemléltetjük: 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 9
