195323. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és/vagy területhasználat optimalizálásához szükséges kalibráló mérési eljárás, valamint mintavevő eszköz
195323 A találmány tárgya mérési eljárás talaj-, ill. területhasználat optimalizálására, az optimális hasznosítás mértékének meghatározására, valamint talajmintavevő eszköz az eljárás foganatosítására. A talajhasználat optimalizálása azt jelenti, hogy adott növényfajták esetén meghatározzuk, milyen termelési technológia alkalmazása biztosítja optimálisan a talaj energiatartalmának legjobb kihasználását, vagyis a maximális terméshozamot olymódon, hogy a talajt nem zsaroljuk ki, de nem is adagoljuk túl a vegyszeres kezelést. A területhasznosítás optimalizálása szorosan összefügg a talajhasználat optimalizálásával, és annyiban jelent többet, hogy eredményeképpen arra nézve kapunk felvilágosítást, hogy az adott területen mely növényfajta, illetve növényfajták termeszthetők — egymáshoz viszonyítva — előnyösebben a gazdaságossági követelményeket is figyelembe véve. Korunkban kiemelkedő gazdasági jelentőségű feladat adott ország meglévő termőterületeinek optimális használata, a talajok termőképességének megőrzése, magasabb szintre emelése. E célból véletlen elrendezésű, ún. random kísérleteket, valószínűleg-számítások alapjául szolgáló, kis mennyiségű minták mérésével megoldott talajvizsgálatokat és talaj - -szelvények feltárásán alapuló, talajtérképezési vizsgálatokat alkalmaznak, amelyeknél az egyes mintavételi helyek adatát a nagyobb területekre — az eredmények alkalmazásához választott térkép léptékarányoknak megfelelően — kiterjesztik, s ez szolgál a talajjavítási, talajerőgazdálkodási beruházások alapjául. (Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Talajtani Jegyzet 1972. 12. old.) A mérések szerint a random kísérletek nagyüzemi terület esetén 20 változaton felül már nem adnak értékelhető eredményt. A néhány grammos talajminták elsősorban a mintavételi helyet jellemzik. A kis minták a nagyobb területekre véletlenszerű adatot szolgáltatnak. Annál nagyobb a tévedés lehetősége, minnél nagyobb területet jellemeznek az adott kisminta adataival. A kísérletek és mintavételek nagyszámú adatának kiértékelésére statisztikai módszereket és valószínűség számítási modelleket használnak. Az ezekkel kapott átlagok kevéssé jellemzőek a konkrét területre ahonnan az adatokat gyűjtötték és annak egyes (konkrét) részterületeire csak nagy hibával vonatkoztathatók. Ezenkívül fennáll a mintavételi hibák összegződésének veszélye is, mivel nem homogén a talaj, így a „minta" statisztikai értelemben nem értékelhető. Környezetvédelmi szempontból is jelentős probléma, hogy a gyakran változtatott és egyre intenzívebbé tett termesztési, termelési technológiák miatt egy-egy vegyszer, növényfajta,vetésforgó változtatása okozta károsodás csak túl későn vehető észre. Bár megvan a törekvés világszerte arra, hogy az intenzív fajták és technológiák miatt gyorsan változó 1 2 talajok termőképességét a laboratóriumi talajvizsgálatokból állapítsák meg, ez csak túl nagy pontatlanság mellett aknázható ki, mivel a parányi laboratóriumi talajminták a talaj óriási mennyiségű (tábla méretű) termő rétegét, a meglévő talaj-inhomogenitások (egyenetlenségek) mellett nem tudják kielégítő pontossággal jellemezni, és a méréseredmények kiterjesztése a lényegesen nagyobb termőrétegre véletlen reprezentációkhoz vezet. Emellett nem rendelkezünk a fajtákra specifikált pontos határértékekkel sem, ami miatt az eredmények csak általánosságban, a valóságban nem létező „átlagfaj” vonatkozásban értelmezhetők, „átlagos" talajokra, amelyek a valóságban szintén nem fordulnak konkrétan elő, mivel a termőföldek alapvető sajátossága szántóföldi viszonyoknál, hogy a rájuk ható egyenlőtlenségek, változó hatások nyomait tükrözve 10-100, vagy még nagyobb %ban változtatják egyes konkrét paramétereiket, milliméterről milliméterre, méterről méterre, kilométerről kilométerre egyaránt. Lényegében az anyag-, energia-, gép- é$ munkaerő használatot közvetlenül meghatároz zó tápanyag — és tágabb értelemben: vegyszer —- gazdálkodási tanácsadás többé-kevésbé fiktív alapokon nyugszik, ami egyre nyugtalanítóbb a fokozódó követelmények mellett, különösen környezetvédelmi szempontól. Emiatt nem tudjuk kellően kihasználni a talajban, növényfajtákban, gépekben, technológiákban rejlő lehetőségeket, és ennek az a következménye, hogy egyéni, nem kellően megalapozott próbálkozások alapján eltérnek a bevált, de még nem optimális tápanyaggazdálkodási normáktól — pozitív és negatív irányban egyaránt — és veszélybe kerül a termőföld termékenysége és a környezet, nem is beszélve az ésszerűtlen -anyag-, gép- és energia-használattal egyenes irányban növekvő károkról, amely szintén a „randomizálás" okozta zűrzavarra vezethető vissza. A gazdaságok jogosan keresik a műtrágya-, illetve tápanyag visszapótlás-, vegyszer használat, technológiai alkalmazás megalapozásának a lehetőségét. Ehhez nem sok tényleges segítséget nyújtanak a kialakított talaj-, növény-, ill. biológiai laboratóriumok, mert a bizonytalan minták adataival a tervezést ilymôdon nem lehet megfelelően biztonságossá, a követelményeket kielégítően pontossá tenni. A találmány célja olyan racionális mérési elrendezés és ezen alapuló kalibrálási eljárás kialakítása, amely az ismert módszereknél pontosabb, alkalmas a termelőtalajok termékenységi szintjének és a talajhasznosulás megállapítására, a műtrágya és egyéb technológiai tényezőknek megfelelő ún. hasznosulási faktorok megállapítására, és ennek eredményeképpen pontosabb szaktanácsadást tesz lehetővé az adott termőterület kihasználására vonatkozóan, technológiai, környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból egyaránt. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
