195323. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és/vagy területhasználat optimalizálásához szükséges kalibráló mérési eljárás, valamint mintavevő eszköz
195323 A találmány tárgya ennek megfelelően eljárás a talajok és termőterületek optimális kihasználásának megállapítására, továbbá egy mintavevő berendezés, amely célszerűen alkalmazható az eljárás foganatosításakor. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a termőtalajok termékenységi szintje és tápanyag hasznosítása legpontosabban magukkal a termeszteni kívánt növényfajtákkal határozható meg, megfelelő differenciális mérésekkel. Ennek értelmében a talaj-, ill. területhasznosulás mértékének megállapítását alapvetően termésmérésekkel végezzük. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a vizsgált területen táblaméretü, sajátos, ún. „antirandom" elrendezésű multifaktoriális kezeléseket hajtunk végre, amellyel biztosítjuk, hogy a vizsgált technológia minden lehetséges — és értelmes — kombinációját üzemi méretű területen a lehető legkisebb zavaró parcella-parcella áthatási hibával valósítjuk meg. A multifaktoriális kísérlettel egyidőben további üzemi táblán vagy táblákon — bizonyos kezeletlen sávok kihagyásával — a szokásos (vagy javasolt) ismert technológiának megfelelően folytatjuk a termesztést. A betakarításkor a teljes termesztő területen, de a különféle kezeléseknek megfelelően parcellázva, egymástól elkülönítetten meghatározzuk a terméshozamokat, ill. átlagterméseket. Az eljáráshoz tartozik az is, hogy ezen terméseredményekből egy új, ún. „viszszakalibrációs” számítási módszer alkalmazásával, a teljes termőterület mérési adatait vonatkoztatjuk a kisebb kísérleti területek mérési adataira a további üzemi táblák esetében, s így határozzuk meg a várható terméseredményeket a különböző — a multifaktoriális kísérletben beállított — technológiák alkalmazása esetén is, majd ezen eredményekből megkeressük a termesztőterület egyes helyeire a megfelelő optimumot vagy optimumokat és ílymódon valósítjuk meg nagyobb területeken a talajhasználat optimalizálását. Amennyiben az üzemi táblákon eltérő növényfajtákat termesztettük — akár úgy, hogy egyazon helyen az egymást követő években termesztettünk más és más növényt —, a különböző növényekre vonatkozó terméseredmények is hasonlóan összevethetők: mely növényfajta vagy növényfajták termesztése az optimális adott időszakban és az adott gazdasági körülmények között, vagyis mi az optimális területhasználat. A találmány szerinti eljárás lényegéhez tartozik, hogy az egyes termőtalajok tápanyag szolgáltató képességét, valamint a hozzáadagolt vegyianyagok (növényvédőszerek, szerves- és műtrágyák) hasznosulását nem önmagukban, általánosságokat tükröző elvekhez (modellekhez) képest vizsgálja. Míg az ismert módszereknél a „növényfajta" kategória nem is szerepel a korrekciós tényezők között (pl. a 3 Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Központja által kiadott műtrágya számítási módszerfüzetekben), addig éppen a találmány szerinti eljárás során végzett mérésekkel igazoltuk, hogy egy adott növényfajon belül, a rekord hibrid fajták (méréseinknél hibrid kukoricák) tápanyagfelvétele adott esetben 100%-kal is eltérő lehet azonos területen, azonos időjárás és csapadék stb. viszonyok mellett. A termesztett növényfajta fajtatutajdonságainak meghatározó jellegét igazolták azok az EUF (elektro ultra filtrációs) talajvizsgálati mérési eredményeink is, amelyek során három, különböző cukorrépa fajtával (a Monopoly, Ultramona és Kawemaja) végeztünk kísérleteket, az ún. antirandom multifaktoriális mérőterületekkel. Ennek során pl. kimutattuk, hogy a nitrogén műtrágya kiadagolásának időpontjától, ill. dózisaitól függően igen eltérő mértékben jelentkezik az ún. „bór hatás" a különböző növényfajtáknál. (A talajvizsgálati módszerek közvetlenül nem voltak alkalmasak arra, hogy a bór - nitrogén kölcsönhatásokat pusztán ezek alapján határozzuk meg.) A találmány szerinti eljárás alkalmazásakor az adott termőterület hasznosítását alapvetően a termeszteni kívánt növényfajták segítségével határozzuk meg. Jellemző sajátossága az eljárásnak továbbá, hogy teljes termőfelületi termésméréseket alkalmazunk. A találmány tárgya továbbá egy mintavevő eszköz, amely egyidejű talaj- és termésmérést tesz lehetővé a betakarítási művelet során. A találmány szerinti eljárás során esetenként az egyes — mérésbe bevont — területeken részletes — ismert — talajvizsgálati mérésekkel is feltérképezzük a talaj-inhomogenitásokat, majd ismert (laboratóriumi) mérési módszerek segítségével kiválasztjuk azokat a területrészeket, amelyeken az átlagos (talajtani) tulajdonságok a legjobb közelítéssel valósulnak meg. E területeken, mint referenciaterületeken az eljárást a következőképpen valósítjuk meg: A referenciaterületeken kialakítunk három, egymással párhuzamos, a középső sávra szimmetrikus elrendezésű sávot. A sávok geometriai méretei célszerűen megegyeznek egymással és szélességük legalább a betakarító gép vágási szélességének felel meg. A középső sáv, valamint az ezt határoló biztonsági sávok kihagyásával az egész termőterületet az optimálisnak tekintett módon kezeljük (pl. műtrágyázzuk), majd bevetjük és felneveljük a termesztendő növényfajtákat. A betakarításkor a referenciahely, ill. referenciahelyek ismeretében meghatározzuk a terméshozamot (átlagtermést) a teljes termőterületen, valamint elkülönítve a referenciahelyeken és ezen belül is a középső kezeletlen sávról, valamint az ezt körülvevő kezelt sávokét. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
