195323. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és/vagy területhasználat optimalizálásához szükséges kalibráló mérési eljárás, valamint mintavevő eszköz

195323 A találmány tárgya ennek megfelelően el­járás a talajok és termőterületek optimális kihasználásának megállapítására, továbbá egy mintavevő berendezés, amely célszerűen alkalmazható az eljárás foganatosításakor. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a termőtalajok termékenységi szintje és tápanyag hasznosítása legpontosabban magukkal a termeszteni kívánt növényfajták­kal határozható meg, megfelelő differenciális mérésekkel. Ennek értelmében a talaj-, ill. területhasz­nosulás mértékének megállapítását alapve­tően termésmérésekkel végezzük. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a vizsgált területen táblaméretü, sajátos, ún. „antirandom" elrendezésű multifaktoriális ke­zeléseket hajtunk végre, amellyel biztosítjuk, hogy a vizsgált technológia minden lehetsé­ges — és értelmes — kombinációját üzemi mé­retű területen a lehető legkisebb zavaró parcel­la-parcella áthatási hibával valósítjuk meg. A multifaktoriális kísérlettel egyidőben to­vábbi üzemi táblán vagy táblákon — bizonyos kezeletlen sávok kihagyásával — a szokásos (vagy javasolt) ismert technológiának meg­felelően folytatjuk a termesztést. A betakarításkor a teljes termesztő terü­leten, de a különféle kezeléseknek megfelelően parcellázva, egymástól elkülönítetten meg­határozzuk a terméshozamokat, ill. átlagter­méseket. Az eljáráshoz tartozik az is, hogy ezen terméseredményekből egy új, ún. „visz­­szakalibrációs” számítási módszer alkalma­zásával, a teljes termőterület mérési adatait vonatkoztatjuk a kisebb kísérleti területek mérési adataira a további üzemi táblák ese­tében, s így határozzuk meg a várható termés­­eredményeket a különböző — a multifaktori­ális kísérletben beállított — technológiák al­kalmazása esetén is, majd ezen eredmények­ből megkeressük a termesztőterület egyes helyeire a megfelelő optimumot vagy optimu­mokat és ílymódon valósítjuk meg nagyobb területeken a talajhasználat optimalizálását. Amennyiben az üzemi táblákon eltérő nö­vényfajtákat termesztettük — akár úgy, hogy egyazon helyen az egymást követő években termesztettünk más és más növényt —, a kü­lönböző növényekre vonatkozó terméseredmé­nyek is hasonlóan összevethetők: mely növény­fajta vagy növényfajták termesztése az opti­mális adott időszakban és az adott gazdasá­gi körülmények között, vagyis mi az optimális területhasználat. A találmány szerinti eljárás lényegéhez tartozik, hogy az egyes termőtalajok tápanyag szolgáltató képességét, valamint a hozzáada­golt vegyianyagok (növényvédőszerek, szer­ves- és műtrágyák) hasznosulását nem önma­gukban, általánosságokat tükröző elvekhez (modellekhez) képest vizsgálja. Míg az ismert módszereknél a „növényfajta" kategória nem is szerepel a korrekciós tényezők között (pl. a 3 Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um Növényvédelmi és Agrokémiai Központja által kiadott műtrágya számítási módszerfüze­tekben), addig éppen a találmány szerinti eljá­rás során végzett mérésekkel igazoltuk, hogy egy adott növényfajon belül, a rekord hibrid fajták (méréseinknél hibrid kukoricák) táp­anyagfelvétele adott esetben 100%-kal is elté­rő lehet azonos területen, azonos időjárás és csapadék stb. viszonyok mellett. A termesztett növényfajta fajtatutajdonsá­­gainak meghatározó jellegét igazolták azok az EUF (elektro ultra filtrációs) talajvizsgá­lati mérési eredményeink is, amelyek során három, különböző cukorrépa fajtával (a Mo­nopoly, Ultramona és Kawemaja) végeztünk kísérleteket, az ún. antirandom multifaktori­ális mérőterületekkel. Ennek során pl. kimu­tattuk, hogy a nitrogén műtrágya kiadagolá­sának időpontjától, ill. dózisaitól függően igen eltérő mértékben jelentkezik az ún. „bór hatás" a különböző növényfajtáknál. (A talajvizs­gálati módszerek közvetlenül nem voltak al­kalmasak arra, hogy a bór - nitrogén kölcsön­hatásokat pusztán ezek alapján határozzuk meg.) A találmány szerinti eljárás alkalmazása­kor az adott termőterület hasznosítását alap­vetően a termeszteni kívánt növényfajták se­gítségével határozzuk meg. Jellemző sajátos­sága az eljárásnak továbbá, hogy teljes ter­mőfelületi termésméréseket alkalmazunk. A találmány tárgya továbbá egy mintavevő eszköz, amely egyidejű talaj- és termésmé­rést tesz lehetővé a betakarítási művelet során. A találmány szerinti eljárás során eseten­ként az egyes — mérésbe bevont — területeken részletes — ismert — talajvizsgálati mérések­kel is feltérképezzük a talaj-inhomogenitáso­­kat, majd ismert (laboratóriumi) mérési mód­szerek segítségével kiválasztjuk azokat a te­rületrészeket, amelyeken az átlagos (talajta­ni) tulajdonságok a legjobb közelítéssel va­lósulnak meg. E területeken, mint referenciaterületeken az eljárást a következőképpen valósítjuk meg: A referenciaterületeken kialakítunk három, egymással párhuzamos, a középső sávra szim­metrikus elrendezésű sávot. A sávok geomet­riai méretei célszerűen megegyeznek egymás­sal és szélességük legalább a betakarító gép vágási szélességének felel meg. A középső sáv, valamint az ezt határoló biztonsági sávok kihagyásával az egész ter­mőterületet az optimálisnak tekintett módon kezeljük (pl. műtrágyázzuk), majd bevetjük és felneveljük a termesztendő növényfajtá­kat. A betakarításkor a referenciahely, ill. re­ferenciahelyek ismeretében meghatározzuk a terméshozamot (átlagtermést) a teljes ter­mőterületen, valamint elkülönítve a referen­ciahelyeken és ezen belül is a középső keze­letlen sávról, valamint az ezt körülvevő ke­zelt sávokét. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom