195320. lajstromszámú szabadalom • Eljárás közvetlen irányzásu lőfegyverek célzási pontosságának fokozására csökkent látási viszonyok esetén például szürkületben és irányzék az eljárás foganatositására
195320 A találmány eljárás a közvetlen irányzású lőfegyverek csőként látási viszonyok esetén való alkalmazásánál a pontos célzási távolság megnövelésére az emberi szem szürkületi, éjjellátó képességének maximális kihasználásával, valamint az eljárás foganatosítására szolgáló irányzék. Az irodalomból és a gyakorlatból ismeretes, hogy a közvetlen irányzású fegyvereket a célzás megkönnyítésére célzógömbbel és (kivéve a sörétes vadászfegyvereket) nézőkével (irányzékkal) látják el. Ilyen fegyverek ismerhetők meg a „Gesamtjahres Katalog 84/85. Frankónía Jagd" 78—107 oldaláról. De ilyen megoldásúak a különböző fegyveres testületek kézi lőfegyverei is. Nappali megvilágításban e megoldás teljes értékű, sötétben viszont csak viszonylag kis távolságokra felel meg. Ez abból adódik, hogy a szokásos nappali megvilágítás (fénysűrűség, kb. 1-10 ck/m2) mellett az ember szeme a tárgyakat jól és megfelelő színekben látja, a spektrum sárgászöld részét (max 550nm) érzi legvilágosabbnak. Ha hirtelen sötét helyiségbe kerül, pupillája tágul és átmenetileg semmit sem lát. Lassan kezdi „megszokni" a sötétséget, egyre inkább előtűnnek a tárgyak körvonalai. Változatlan fénysürüség mellett kb. 30 perc múlva fog a legjobban látni. Ha a fénysűrűség kb. 10~2 cd/m2 alatt van, színeket egyáltalán nem lát. Ugyanakkor a spektrum színei közül a kékeszöldet (max kb. 507 nm) „érzi" a legvilágosabbnak. Az egyes hullámhosszakkal kapcsolatos érzékenység eltolódást a mindennapi életben is tapasztaljuk. Alkonyaikor a piros virágok egyre feketébbnek tűnnek, a kék virágok fehérnek, illetve szürkének látszanak. A jelenség, mely során a szem a megvilágítás (fénysűrűség) változásaihoz alkalmazkodik (sötét, illetve fényadaptáció) az első 5 percben gyorsan megy végbe, majd rövid ideig változatlan, kb. 7—8 perc múlva újra csökken és végleges szintjét 20-30 perc múlva éri el. Az „abszolút" értékek egyénenként különböznek. Mindazonáltal a sötéthez adaptált szem fényérzékenysége átlag tízezerszer nagyobb, mint a fényhez adaptálható. A szem alkalmazkodó képességéhez tartozik az a tény is, hogy a szem pupillája napos időben 1-2 mm átmérőjűre szűkül, s még borús időben sem tágul 3 mm fölé. Szürkületkor és éjjel az életkortól függően maximálisan 7—8 mm-ig tágul. A maximális pupillanyílás az életkor előrehaladásával fokozatosan csökken tízévenként átlag 1 mm-t. Húszéves korig 8 mm, 30 éves korig 7 mm, 40 éves korig 6 mm, 50 éves korig 5 mm, hatvanéves korig 4 mm a pupilla tágulási lehetősége. Tehát amíg 30 éves korban kb 7x7=49-es fényerő hasznosítására alkalmas a normális emberi szem, addig 60 éves korban már csak 4x4= 16-os fényerő hasznosítására képes. l 2 Fentiek miatt ismeretesek törekvések, melyek a cél sötétben való hatékony leküzdésére irányulnak. A Honvédségi szemle 1985. évi 7. számában E.Geraszimov: A támadás világítási biztosítása című cikkében, valamint a „Tüzelési fogások és szabályok lövészíegyverekkel" című HM Kiadvány 86. A tüzelés szabályai korlátozott látási viszonyok között és éjsza ka c. fejezetében a cél megvilágítása melletti célzás és tüzelés technikája ismerhető meg. A terep folyamatos megvilágítása esetén a célzást és tüzelést úgy hajtjuk végre mint nappal. Időszakos megvilágításkor ügyelni kell arra, hogy ne nézzünk a fényforrásba, mert ez vakít és utána percekig nem látunk semmit. A sötétben való látást azonban időszakos megvilágítás esetében a szem alkalmazkodóképessége nagymértékben befolyásolja. Mivel a szem egy megvilágítási szintre „rááll" az utána jelentkező sötétben a sötét adaptációhoz szintén tetemes idő szükséges. Az éjszakai lövészetek hatékonyságának emelésére a fegyveres testületeknél az úgynevezett foszforos módszert alkalmazzák. A sárga foszfort vízüveggel keverik össze, majd a keverékből egy-egy cseppet juttatnak a nézőké két és a célzógömb egy pontjára. Zseblámpával megvilágítva a világító foszfor vízszintes és függőleges síkban ősszerendezhetővé teszi az irányzó elemeket, s így jelentősen nő a találati valószínűség. E módszer hátránya, hogy a zseblámpával való megvilágítás utáni sötét adaptáció időszükséglete miatt a foszfor világítóképessége erősen lecsökken és nehezebb a célzás. Hadi viszo-' nyok között e módszer alkalmazása kizárt. Más technikai megoldás az, hogy a foszforral ellátott fegyvereket zárt ládában viszik az alkalmazás helyére, mely ládában megvilágítják, majd sötétben veszik ki a fegyvert. (Honvédségi Szemle 1984. évi 6. száma) így a szem éjjellátó képessége kihasználható. A foszforos megoldások közös hátránya, hogy a három foszforeszkáló pont összehozásakor a kontrasztszegénység miatt sötétben lehetetlen eldönteni, hogy az irányzás pontosan a célra történik-e. Ezért szükséges a cél kismérvű megvilágítása, illetve hosszú sorozatlövés előírása. Fentiek miatt a foszforos megoldás sötétben, egyes lövések leadására nem alkalmas. A sötétben való célzás megkönnyítésére szolgáló megoldás a célzógömb vörös fényű LED diódával való megvilágítása. Ez esetben a cél érzékelésekor a célratartást nagymértékben elősegíti az a tény, hogy a puskacső végén lévő célzógömb útját, illetve annak helyzetét követni tudjuk. E megoldás hátránya, hogy a pontos célzást nem teszi lehetővé, s így csak hosszú sorozatlövésnél nagy a találat valószínűsége. A nézőkén át nézve a célgömböt annak 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
