195310. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különféle anyagok szárítására
195310 A találmány tárgya berendezés különféle anyagok szárítására. Elsősorban mezőgazdasági termények, főleg dohány szárításánál előnyös a javasolt berendezés alkalmazása. Erre tekintettel a dohányszáríték szem előtt tartásával ismertetjük a találmányt. A dohányszárítók általában teremszerü szárítótérrel rendelkeznek. A szárítótérben helyezik el — különféle meggondolások szerint — a szárítandó dohányt. Szárítás közben meghatározott menetrend szerinti változó hőmérsékletű meleg levegőt hajtanak át a szárító téren. A dohány egy adott szárítási állapotában nemcsak a hőmérséklet tekintetében, hanem más légtechnikai jellemzők, például a szárítótéren belüli légáramlási sebesség iránt is érzékeny. Ezért kell a különféle fajtájú dohányok optimális szárítási menetrendjét — tulajdonképpen a légtechnikai jellemzőknek a szárítás idejére vonatkozó változását — meghatározni és betartani. Meg kell jegyezni, hogy szálas anyagok, például takarmány-félék, de más anyagok is, hasonlóan igényesek szárítás idején a légtechnikai paraméterek, illetve azok változása iránt. A szárító berendezések ismert változatainál tüzelőszerkezet révén állítják elő a szárításhoz szükséges meleg levegőt, esetleg le galább részben füstgázt is felhasználnak közvetlenül a szárításhoz. Az utóbbi időben olajtüzelésű szerkezetek terjedtek el. Ezeknél a füstgázokkal felületi hőcserélőben melegítik fel a levegőt, és ezt a meleg levegőt ventillátorral nyomják be a szárítótérbe. Ismeretesek gázzal fütött, és szilárd tüzelőanyag elégetését jelentő szerkezetek is. Az ismert szárító berendezések több változatát írja le dr.Benke János, Várkonyi János és dr. Vas Attila a „Mezőgazdasági termények szárítása" című könyvben. (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1985.) Az ismert szárító berendezések, illetve az azokban előforduló tüzelőszerkezetek több szempontból is hátrányosak. Talán a legkellemetlenebb az ismert berendezéseknél, hogy a tüzelő anyaguk drága. Mind az olaj, mind a gáz egyre nehezebben és egyre drágábban szerezhető be. A viszonylag olcsóbb és könynyebben beszerezhető szilárd tüzelőanyagokkal működő tüzelőszerkezetek viszont nehezen szabályozhatók. Ezért a kritikus szárítási menetrend nem biztosítható, emiatt a szárított áru minősége romlik, továbbá a tüzelőszerkezet — sőt az egész szárítási folyamat — rossz hatásfokú. A hatásfok tekintetében egyébként az olajtüzelésű szerkezetek sem kifogástalanok, bár ez nem mindig a tüzelőszerkezetek saját hibája. A helyzet ugyanis az, hogy a tüzelőszerkezet — a korábban már említett szárítási menetrend, szárítási program miatt — sokszor és tartósan kénytelen üzemelni a névleges teljesítménynél jóval kisebb teljesítménnyel. Ilyen üzemben pedig köztudottan rossz a hatásfok. l 2 Az ismert berendezéseknél a környezet szennyezése jelentős. A környezet szennyezése fokozott, a névlegesnél lényegesen kisebb teljesítménnyel üzemelő tüzelőszerkezeteknél, mert ezek több kormot és más, a környezetre ártalmas anyagot bocsátanak ki, mint a névlegeshez közeli teljesítménnyel járó tüzelőszerkezetek. A használatos szárító berendezéseknél sok a tulladékhő. A szárítóterek rossz hőszigetelése, a szárítóteret elhagyó levegő viszonylag magas fizikai hőtartalma nagy hőveszteséget jelent. Az ismert szárító berendezéseknél ritkán sikerül maradéktalanul biztosítani az igényelt kíméletes szárítási technológiát, ami lényegéber a szárítási programtól való eltérést jelent. Ez az eltérés pedig a szárított áru — pl. dohány — minőségét károsan befolyásolja. A találmány szerinti berendezés révén lehetséges az ismert, hasonló célú berendezések hibáit, hiányoságait lényegesen csökkenti. A találmány szerinti berendezés elé kitűzőt cél az volt, hogy a szárításhoz szükséges hőenergiából minél kisebb részt fedezzen fűtőszerkezet, ezáltal kisebb legyen a környezet szennyezése, továbbá, hogy csökkenjen a veszteséget jelentő hulladékhő, ezen kívül a lehető legjobban megközelíthető legyen az ideális szárítási menetrend, program a légtechnikai paraméterek révén, és mindezeken túl a szárítás fajlagos költségei csökkenjenek. A találmány szerinti berendezés a kitűzött célt azáltal éri el, mert kombinációban alkalma:: tüzelőszerkezetet, a szárítóteret elhagyó levegő hőtartalma egy részét hasznosító hőcserélőt és napkollektort, a szárításhoz szükséges hőenergia biztosítására. A találmány szerinti berendezésnél önmagában ismert tüzelőszerkezet használható, például olajtüzelésű szerkezet, amely meleg levegő biztosítására alkalmas. \ javasolt berendezésnél a szárítóteret elhagyó levegő — felmelegedett, magas nedvesség tartalmú levegő — útjában felületi hőcserélő van alkalmazva, amely egyrészről az em- 1 ítélt használt levegővel átjárt, másrészről a friss levegő áramlik rajta keresztül. Ily módon a friss levegő a használt levegő hőtartalma egy részét átveszi és felmelegszik. Az ismert szárító berendezéseknél általában vannak légkibocsátó szervek, például túlnyomásra működő zsaluszerkezetek, célszerű ezekhez csatlakoztatni az említett hőcserélőt. A találmány értelmében alkalmazott napkollektort célszerű a szárítátér fölött, ennektetőszerkezetéhez illesztve kialakítani. Ilyen esetben a szárítótér tetőszerkezetének hőszigetelése jelentősen megnő. Nincs azonban akadálya, hogy máshol legyen a napkollektor. Az ismert szárító berendezéseknél különösebb beruházás, átalakítás nélkül kialakítható napkollektor a berendezés tetején. Pél - dáu' igen egyszerűen létrehozható a napkollektor akként, hogy a szárítótér meglévő tetőszerkezetére fából, fémből, esetleg vegyes 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
