195245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sejthalmazból meghatározott biológiai sejtek kiválasztására, a kiválasztott sejtek legalább egy tulajdonságának megfigyelésére
195245 vezetékekbe az 1 sejthordozókon keresztül, míg másik része a felső csatornán átfolyva kimossa onnan a sejteket. Meghatározott, például 20 perces várakozási idő elteltével kezdődik a letapogatás. Kívánt hullámhoszszokon minden egyes sejt polarizációját külön-külön megmérjük. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a stimuláló fény túlságosan hosszú ideig hat, mivel a letapogatás ideje igen rövid. A fényforrás hullámhossza előnyösen 470 nm. Az optikai információt először elektromos áramimpulzussá alakítjuk, majd így juttatjuk a számítógépbe, ahol feldolgozzuk és a szükséges adatokat tároljuk. Az egyedi sejteket a számítógép tárolóiban koordinátáik szerint, vagyis az 1 sejthordozókon kijelölhető címüknek megfelelően azonosítjuk. Ettől a szakasztól kezdve a sejtekről beszerezhető minden információt a számítógép a megfelelő címhez rendelve tárol. Az adatgyűjtés folyamatát a következőkben foglalhatjuk össze: mindazon páciensek mintáihoz, akiknek sejtjeit az első csatornában elhelyezett 1 sejthordozók tartalmazzák, ellenőrző értékeket kell meghatározni. Ezt követően a letapogatást végző fejet a következő csatornához illesztjül^. (például a 82 tábla lesüllyesztésével, oldalirányú elmozdításával és felemelésével), majd a második csatornában levő minden sejthordozóra a sejteket jellemző ellenőrző értékeket meghatározzuk. A második csatornában végzett adatgyűjtéssel egyidejűleg az első csatornába stimuláló anyagot tartalmazó oldatot juttatunk. Amikor a második csatornában az adatgyűjtés befejeződik, a letapogatást végző fejet a harmadik csatornához illesztjük,és a második csatornába egy másik stimuláló anyagot tartalmazó második oldatot juttatunk, stb. Miután az összes sejthordozóról a szükséges adatokat összegyűjtöttük, a letapogatást végző fejet kiindulási helyzetébe állítjuk vissza. Ezt követően a letapogatási műveleteket az egyes sejteken elvégezzük. Eközben az adatgyűjtés más szelektív módon zajlik, és csak azokat a sejteket vetjük vizsgálat alá, amelyek a leírt optikai kritériumnak megfelelnek, vagyis egy meghatározott tulajdonság alapján kiválasztott részcsoportba tartoznak. A kritériumnak eleget tevő sejtekről összegyűjtött információk a számítógépben a sejtek helyzete szerint gyűlnek össze és a következőket tartalmazhatják: vezérlő értékek, a polarizáció értékei PHA-val történő stimulálás után, a polarizáció értékei CaBP-vel történő stimulálás után, SCM-válaszarány (lásd L. Cerceck és tsai: Europ. J. Cancer, 17, 1981, 167...171. oldal), a polarizáció értékei specifikus tumorstimuláló anyagokkal végzett kezelés után, stb. A különböző betegekhez tartozó sejteket tartalmazó 1 sejthordozók megkülönböztetését mágneses vagy optikai kódolással le-25 14 hét biztosítani, és a kódokat például a dúrva elválasztás időszakában vihetjük fel. Ennek megfelelően az optikai leolvasást végző szervhez olyan mágneses vagy optikai olvasóceruza illeszthető, amely a megfelelő kódot kiolvassa, és így a számítógép számára a páciensek megkülönböztetését lehetővé teszi. A számítógép tárolóegységében egy adott páciensre vonatkozóan minden adatot egy előre meghatározott helyen lehet összegyűjteni. A leírt rendszer segítségével minden stimuláló közeg esetében meghatározható az aktivált lymphociták száma. A sejtvizsgálatok módszereiben járatos szakember a javasolt találmányt alkalmazva képes a rák igen korai szakaszában a diagnózis megállapítására. Bár a találmányt az előbbiekben mindenek előtt a rákdiagnosztizálás követelményeit tekintetbe véve írtuk le, nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárás és berendezés nem korlátozható csak erre az alkalmazási területre. Találmányunk általában olyan eljárást és berendezést javasol, amellyel gyorsan elvégezhető biológiai vizsgálatok válnak lehetővé, és így új klinikai diagnosztizálási módszer és kezelési eljárások hozhatók létre, de a találmány hasznos lehet a biotechnológia és a genetikai manipulációk minden területén. Mint a fentiekben említettük, az 1 sejthordozókon minden aktivált sejt pontos helyzete meghatározható és azonosítható. Éppen ezért lehetséges a sejthordozón olyan sejtcsoportok vagy részcsoportok kiválasztása, amelyek mellől a további sejteket eltávolítjuk, és így csak azok a sejtek maradnak az 1 sejthordozón, amelyek a további vizsgálatokhoz szükségesek. Természetesen elképzelhető a kívánt sejtek kiemelése az 1 sejthordozóból. Ebből a célból azt a jól ismert jelenséget lehet felhasználni, hogy a sejtek általában elektromosan nem semlegesek, hanem bizonyos felületi töltéssel rendelkeznek. Ez a tény a fentiekben leírt kiviteli alakokban lehetővé teszi, hogy a sejteket az 1 sejthordozókhoz kössük, vagy bármilyen más módon helyzetüket biztosítsuk. Ugyanezen jelenség alapján szelektív módon a sejteket eltávolíthatjuk, vagy megfoghatjuk. Ezt a célt az 1A. ábrán bemutatott 1 sejthordozó egy előnyös kiviteli alakjával érhetjük el, amelyet a 17. ábrára hivatkozással ismertetünk részletesen. A kiválasztott sejtek befogására a 100 sejthordozó szolgál, amelynek alakja megegyezik az 1A. ábra szerinti 1 sejthordozóval. A 100 sejthordozó azonban a 101 vezetékekkel van ellátva, amelyek a 102 nyílások oldalfalai mentén hálószerű konfigurációban vannak elrendezve oly módon, hogy közöttük galvanikus kapcsolat nincs. A 100 sejthordozó külső szélén a 101 vezetékeket ismert módon (például integrált áramkörös illesztőkkel) számítógépvezérelt kapcsolóberendezésbe csatlakoztatjuk, amely alkalmas min-26 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
