195234. lajstromszámú szabadalom • Eljárás luteinizáló hormont felszabadító hormont antagonizáló hatású nonapeptid és dekapeptid hormonanalógok és e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
195234 2 A találmány tárgya eljárás a luteinizáló hormont felszabadító hormont (továbbiakban LHRH) antagonizáló hatású, új nonapeptid és dekapeptid hormonanalógok és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik előállítására. A luteinizáló hormon (LH) és a folliculus stimuláló hormon (FSH) a hipofízis elülső lebenyéből a felszabadító hormon (LHRH) által szabályozott módon szabadulnak fel, az utóbbi hormon a hipotalamuszban termelődik. Az LH és az FSH a gonádokra hatva stimulálja a szteroid hormonok szintézisét és a gamétaérést. Az LHRH lökésszerű felszabadulása, és ennek következtében az LH és FSH felszabadulása szabályozza az emlős állatokban és emberben egyaránt a szaporodási ciklust. Az LHRH a placentára és a gonádokra is hat közvetett módon, mivel kiváltja a közép1 (piro)Glu-His-Trp-Ser- 12 3 4 A fenti természetes hormonnak sok analógját tanulmányozták, de ezek többsége nem mutatott elég nagy biológiai hatást ahhoz, hogy a gyógyászatban is hasznosítható legyen. Néhány megfelelően megválasztott módosítás következtében azonban megnövekedett a biológiai hatékonyság. Ezidáig a legjelentősebb hatásnövekedést akkor kapták, ha a 6-os helyzetben lévő glicinmaradékot egy D-aminosav-maradékra cserélték. Az LHRH-agonista hatású analógok mellett olyan LHRH-analógokat is előállítottak, amelyek az LHRH-t kompetitiv módon antagonizálták. Az antagonista hatású analógoknál vagy hiányzik a 2-es helyzetben lévő hisztidin, vagy mással van helyettesítve [Vale, W. és munkatársai Science 176, 933 (1972)]. Általában azt tapasztalták, hogy a legnagyobb hatékonyság akkor kapható, ha a szekvenciában a fenti helyen egy D-aminosavat építenek be [Rees, R.W.A. és munkatársai J. Med. Chem. 17, 1016 (1974)]. Azt is sikerült megállapítani, hogy a 6-os helyzet olyan módosítása, amely a 2-es helyzet módosítása nélkül agonista hatást eredményez, a 2-es helyzetben módosított analógoknál antagonista hatás növekedést okóz [Beattie, C.W. és munkatársai J. Med. Chem. 18, 1247 (1975); Rivier, J. és munkatársai Peptides 1976, 427. oldal. Ed. l’Universite de Bruxelles, Belgium (1976)]. A fenti két fő változtatásra alapozva, amely egész sor hatásos LHRH-antagonista analógot eredményezett, az antagonista hatás újabb növelését lehetett elérni azáltal, hogy a már 6-os és 2-es helyzetben módosított analógokat tovább módosították az I-, 3- és/vagy 10-es helyzetben [Coy, D.H. és munkatársai: Peptides 1976, 462. oldal Ed. 2 ső magzatburok gonadotropin (hCG) hormon felszabadulását. Az LHRH antagonistái a termékenység szabályozására használhatók. Az antagonisták a nőnemű egyedeknél az ovulációt, míg a hímnemű egyedeknél a spermatogenezist gátolják. A fenti hatásokkal összefüggésben a gonádokból származó szexuális szteroidok rendes keringési szintje csökken, és a hím- és női járulékos szervek súlya is csökken. A háziállatoknál ez a hatás elősegíti a súlygyarapodást a hizlalás során, vemhes állatoknál elősegíti a vetélést és általában kémiai sterilizálószerként hat. A természetes LHRH egy természetes aminosavakból felépülő dekapeptid (az aminosavak mind L-konfigurációjüak, kivéve az optikailag inaktív glicint). A hormon aminosavszekvenciája az alábbi: Gly-Leu-Arg-Pro-Gly-NH2 5 7 8 9 10 de l’University de Bruxelles, Belgium, 1976; Rivier, J.E. és munkatársai, Life Sei. 23, 869 (1978); Dutta A.S. és munkatársai Biochem. Biophys. Res. Comm. 81 382 (1978); Humphries J. és munkatársai Biochem. Biophys. Rés. Comm. 85, 709 (1978)]. Azt is kimutatták, hogy az 1-es helyzetben lévő aminosav N-acilezése igen előnyös [Channabesavaia K. és munkatársai Biochem. Biophys. Rés. Comm. 81,382 (1978); Coy, D.H. és munkatársai Peptides — Structure and Biological Function, 775. oldal, Pierce Chemical Company (1979) ]. Ismertették az (N-Ac-D-p-Cl-Phe1, D-p-Cl-Phe2, D-Trp3, D-Arg6, D-Ala'°)-LHRH-t is [Coy D.H. Endocrinology 110, 1445 (1982)]. Más esetben úgy tapasztalták, hogy a D-Ala4 módosítás csökkenti az LHRH-antagonista hatást [Pedroza, E., Martinez J.A., Coy D.H., Arimura A. és Schal ly A.V. Int. J. Fért. 23, 294 (1978)]. Mivel az antagonista hatás azzal magyarázható, hogy ezek a vegyületek versengenek az LHRH-val a megfelelő receptor helyekért, a fenti vegyületeket nagy dózisban kell ahhoz adagolni, hogy a természetes pepiidet kiszoríthassák a kötőhelyről. Különösen előnyösek ebből a szempontból azok a vegyületek, amelyek nagy hatáserősséggel és hosszantartó hatással bírnak. Jelentősek a tartós hatású készítményekből lassú felszabadulásra képes vegyületek is. A jelenleg ismert analógok hátránya, hogy viszonylag magas dózisban kell azokat adagolni, amelynek következtében előtérbe kerülnek a toxicítási problémák és az egyéb mellékhatások. A találmány szerinti eljárással előállított új, nagy hatású nonapeptid és dekapeptid LHRH-analógok 2-es helyzetben lévő helyettesítőt tartalmaznak — tehát az antagonista 5 10 15 20 Tyr-< 5 30 35 40 45 50 55 60 65