195213. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izoindolinil-alkil-piperazin származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

195213

A hatóanyagokat 0,25%-os methocel sóoldatban (0,9% NaCl) szuszpendáltuk és orálisan, fenti gyomor intubálással adagoltuk. Az orális terhelő folyadék-térfogatot, amely a megfelelő hatóanyagot tartalmazta, egyenle- 5 tesen 25 ml/kg értéken tartottuk; a kontroll állatok csak methoce!-sóoldat hordozóanyagot kaptak. A metabolit ketrecben elhelyezett patkányok (2/ketrec) vizeletét 5 óránként gyűjtöttük; egy-egy minta az egyes ketrecekből 10 gyűjtött folyadékot tartalmazta. A patkánypárok által kiválasztott vizelet térfogatát mértük és AA1I Autoanalyser (Technicon) segítségével, ismert módszerek alkalmazásával meghatároztuk az elektrolit (Na, K, Cl, Ca, 15 P) koncentrációkat. Az akut (1 napos) fázis után minden patkánypárt külön ketrecbe helyeztünk és enni, valamint vizet adtunk nekik.

Az ezt követő három napon át minden állat megkapta a saját methocel-sóoldat terhelé- 20 sét gyomor intubáláson keresztül. Az ötödik napon (18 órás éheztetés után) valamennyi patkányt ismét hatóanyaggal kezeltük és metabolit ketrecekbe (2 állat/ketrec) helyeztük.

5 órás vizeletgyűjtést végeztünk (krónikus ^5 hatás: 5 nap).

A MJ 15037-1A (3,0 mg/kg, szájon át történő adagolás) az akut kezelés esetén (1 nap) nem fejt ki nátriuretikus/diuretikus hatást; krónikus adagolás esetén (5 nap) nátriurézis 30 és klórurézis tapasztalható (32 és 31%-os növekedés a kontrollra vonatkoztatva). A prazosin antidiuretikus hatású (jelentős csökke31

nést okoz a kontrolihoz képest a vizelet térfogat, Na+és Cl kiválasztás értékében 0,3 mg/kg orális dózis adagolás esetében.)

XVIII. példa

Az I—XI. pldákban előállított anyagokat in vitro a, és a2 kötődés vizsgálatnak vetettük alá. Az I. példában előállított anyagot monoklorid 2-propanolát-hidrátként, azaz C.22H27C1N404S.HC1.0.2(CH3)2CH0H.0x xl5H20-ként vizsgáltuk.

A vizsgálathoz kötőhelyként alkalmazható speciális agyszövet mintákat készítettünk. A mosott részek alikvot részét alacsony koncentrációjú vizsgált vegyülettel inkubáltuk. A megfelelő hőmérsékleten végrehajtott ínkubálás után a reakcióelegyet olyan kezelésnek vetettük alá, hogy a membránhoz kötött radioaktív ligandumot elválasszuk. A radioaktivitást mértük. A különböző vizsgált vegyület koncentrációk mellett mért kötődési százalék lineáris regresszió analízissel kapott értékeit a vegyület alkalmazott koncentrációinak függvényében ábrázolva meghatározhatjuk azt a koncentrációt, amely a specifikus kötőhelyek 50%-át inhibiálja. Ez az IC50 érték. A kísérletben 50 millimólos Hepe, KOH, pH7,4 puffert alkalmaztunk. A ligandum 3H/WB-4101 (New England Nuclear) az a,, és /^/Clonidin (New England Nuclear) az <jc2 centrumokra. Az eredményeket a jó a-kötővhatásnak tartott referenciaként használt phentolamine-methanesulfonate adataival összehasonlítva vizsgáltuk.

32

IV. táblázat

Teszt **1 Kötés **2 Kötés Referencia vegyület

szám syv IC50(nm) IC50(raa) IC50(nm)

1.

I. példa

1,48

1,11

2.

I. példa

555

8,6

5-II.példa

7,62

3,68

4.

II.példa

694

5,45

5.

III.példa

23,4

3,68

6-III.példa

806

5,45

7.

IV.példa

4,16

6,03

8 .

IV.példa

1434

6,71

9.

V. példa

953

3,47

10 .

V. példa

1784

5,39

11.

VI.példa

305

4,76

12.

VI.példa

3331

6,14

1?.

VII.példa

152,321

3,47

14.

VII.példa

>1000

3,12

15 •

VIII.példa

144,463

3,47

16.

VIII.példa

>1000

3,12

17.

IX.példa

108

4,76

18.

ÏX.példa

>1000

3,12

19-X. példa

16

4,53

17