195201. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenil- 4-fenil-1-piperazin-karboxamidinek és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

lamely (I) általános képletéi vegyületet egy megfelelő karbonsavanhidriddel acilezünk, célszerűen bázikus katalizátor, például pi­­ridin jelenlétében, a szokásos reakció körül­mények mellett. Kívánt esetben a találmány szerinti bár­melyik vegyidet vagy intermedier bármilyen al­kalmas elkülönítő vagy tisztító módszernek alávethető, ilyenek pl. a szűrés, extrahálás, kristályosítás, oszlop-kromatografálás, vé­­konyréteg-kromatografálás, vagy ezeknek kombinációja. A példákban speciális elválasz­tó és elkülönítő eljárásokat mutatunk be, de természetesen más, egyenértékű eljárásokat is lehet alkalmazni. A sókat is a szokásos módokon lehet el­különíteni. Például a reakciókeverékeket szá­razra pároljuk és a továbbiakban a szoká­sos tisztítási eljárásokat alkalmazzuk. Az (I) általános képletéi vegyületek em­bernél és egyéb emlősöknél hatásos antiarit­­miás aktivitást mutatnak. Az antiaritmiás ak­tivitást valamennyi vegyületre vonatkozóan például a koronária artérián lekötéssel elő­idézett ventrikuláris aritmia vizsgálattal le­het meghatározni, melynek részleteit a 21. példában mutatjuk be. A leírásban ismertetett vegyületeket, só­kat és észtereket bármilyen, a szisztémásán aktív gyógyszerkészítményeknél elfogadott módon lehet alkalmazni, így orális, paren­­terális és egyéb szisztémás, aeroszol vagy helyi alkalmazási formában. A találhiány tárgyát képezik azok a gyógy­szerkészítmények is, amelyek az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazzák valamilyen gyógyászati szempontból elfogadható segéd­anyaggal való kombinációban. A kompozíciók a következőket tartalmazzák: valamilyen szo­kásos gyógyszerészeti hordozót vagy kötő­anyagot és (I) általános képletű aktív ve­gyületet vagy ennek gyógyászati szempont­ból elfogadható savaddíciós sóját vagy észte­rét, tartalmazhatnak továbbá egyéb gyógyha­tású anyagokat, hordozókat, segédanyagokat stb. Az alkalmazás módjától függően a kompo­zíciók szilárd, félig szilárd vagy folyékony for­­májúak lehetnek, pl. tabletták, kúpok, pirulák, kapszulák, porok, aeroszolok, szuszpenziók vagy hasonlók előnyösen egységadagokban, hogy egyszerű legyen a pontos adagolás. Szilárd kompozíciókhoz a szokásos, nem toxikus szilárd hordozók alkalmazhatók, pél­dául gyógyszerészeti tisztaságú mannit, ke­ményítő, magnézium-sztearát, nátrium-szacha­rin, talkum, cellulóz, glükóz, szacharóz, mag­nézium-karbonát és hasonlók. Az aktív anya­gok kúp készítménnyé is formálhatók, hor­dozóként például polialkilén-glikolt, közelebb­ről propilén-glikölt alkalmazva. A folyékony készítmények például úgy állíthatók elő, hogy a fentebb meghatározott aktív vegyületek va­lamelyikét és gyógyászati segédanyagokat va­lamilyen hordozóban, így például vízben, só­oldatban, cukoroldatban, glicerinben és ha­sonlókban oldjuk vagy diszpergáljuk. Kívánt 7 esetben a gyógyszerészeti kompozíció kisebb mennyiségben egyéb segédanyagokat is tar­talmazhat, mint nedvesítő vagy emulgáló anyagokat, puffereket és hasonlókat, pl. nát­­rium-acetátot, szorbitán-monolaurátot, trieta­­nol-amin-náírium-acetátot, trietanol-amin - -oleátot stb. Az ilyen készítmények előállí­tására szolgáló eljárások szakember- előtt ismertek vagy kézenfekvőek (1. pl. Reming­ton’s Pharmaceutical Sciences, Mack Pub­lishing Company, Easton, Pennsylvania, 15 th Edition, 1975). A beadásra szolgáló kompo­zíciók vagy készítményformák mindenesetre olyan mennyiségben tartalmazzák az aktív vegyülete(ke)t, ami elegendő a betegen mu­tatkozó tünetek kiküszöböléséhez. Az (I) általános képletű vegyületek pa­­renterális, orális vagy nazális (bronchiális) adagolásban egyaránt előnyösek és csak a kezelendő betegség természetétől függ az al­kalmazás formája. A parenterális alkalmazásra általában in­jekció formájában kerül sor szubkután, intra­vénás vagy intramuszkuláris beadással. Az injektálandó anyagokat a szokásos formában lehet előállítani, egyrészt folyékony oldatok vagy szuszpenziók alakjában, másrészt szi­lárd formában, melyből az injekció előtt le­het oldatot, illetve szuszpenziót készíteni; az anyagok emulzióban is adagolhatok. Hordo­zóanyagként például vizet, sóoldatot, dextrózt, glicerint, etil-alkoholt vagy hasonlókat lehet alkalmazni. Kívánt esetben a gyógyszerésze­ti kompozíció kisebb mennyiségben egyéb se­gédanyagokat is tartalmazhat, mint nedve­sítő vagy emulgeáló anyagokat, puffereket és hasonlókat, pl. nátrium-acetátot, trietanol­­-amin-oleátot, szorbitán-monolaurátot stb. A parenterális alkalmazás újabb lehe­tősége az a módszer, melynél lassan, illet­ve a hatóanyagot folyamatosan leadó rend­szert ültetnek be a szervezetbe, hogy ezzel ál­landó szintű adagolást biztosítsanak. (1. a 3 710 795 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást). Orális alkalmazás céljaira gyógyszerésze­ti szempontból elfogadható nem toxikus kom­pozíciók a szokásos kötőanyagokkal állítha­tók elő, ilyenek például a gyógyszerészeti tisztaságú mannit, laktóz, keményítő, magné­zium-sztearát, nátrium-szacharin, talkum, cel­lulóz, glükóz, szacharóz, magnézium-karbo­nát és hasonlók. Ezek a kompozíciók olda­tok, szuszpenziók, tabletták, drazsék, kapszu­lák, porok folyamatos hatóanyag-leadású rend­szerek és hasonlók formájában kerülnek fel­­használásra. A kompozíciók 1—95 t%, elő­nyösen 25—70 t% hatóanyagot tartalmaz­nak. A tüdő orális és nazális adagolási] ke­zeléséhez aeroszolok is alkalmazhatók. Az aeroszoloknál az aktív komponens előnyösen finom eloszlásban, felületaktív anyaggal és hajtóanyaggal együtt kerül feldolgozásra. A hatóanyag mennyisége általában 0,01—20 t%, előnyösen 0,04 — 1,0 t%. 8 195201 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom