195201. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenil- 4-fenil-1-piperazin-karboxamidinek és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
195201 20 15. példa Komponensek Mennyiség/tabletta, mg-ban Aktív hatóanyag 200 Kukorica keményítő 50 Laktóz 145 Magnézium-sztearát 5 A fenti anyagokat bensőleg elkeverjük és tablettázzuk. 19 16. példa Komponensek Mennyiség/tabletta, mg-ban Aktív hatóanyag 108 Laktóz 15 Kukorica-keményítő 25 Magnézium-sztearát . 5 A fenti anyagokat összekeverjük és kemény zselatin kapszulába visszük be. 17. példa Komponensek Mennyiség/tabletta, mg-ban Aktív hatóanyag 150 Laktóz 92 A fenti anyagokat összekeverjük és kemény zselatin kapszulába visszük be. 18. példa A következő összetételű, 7 pH-értékre pufferolt, injektálható készítményt állítjuk elő: Komponensek Aktív hatóanyag KH2P04 puffer (0,4 mólos oldat) KOH (I N) Desztillált víz (steril) Az 1,0%-os oldat nélkül emelhető 5-ről 0,2 g 2 ml pH 7 eléréséhez szükséges mennyiség 20 ml eléréséhez szükséges mennyiség pH értéke kicsapódás i-ra. 19. példa A következő összetételű, orális beadás cél -jaira szolgáló szuszpenziót állítjuk elő: Komponensek Aktív hatóanyag 0,1 g Fumársav 0,5 g Nátrium-klorid 2,0 g Metil-paraben 0,1 g Granulált cukor 25,5 g Szorbítol (70%-os oldat) 12,85 g Veegum K (Vanderbilt Co.) ízesítő anyag Színező anyag 5 Desztillált víz LO g 0,035 ml 0,5 mg 100 ml eléréséhez szükséges mennyiség 10 15 20 20. példa Helyi alkalmazásra szolgáló készítmény Komponensek g Aktív hatóanyag 0,2—2 Span 60 2 Tween 60 2 Ásványolaj 5 Petrolatum 10 Metil-paraben 0,15 Propil-paraben 0,05 BHA (butilezett hidroxi-anizol) 0,01 Víz 100 g-hoz szükséges mennyiség A fenti komponenseket — a víz kivételével — összekeverjük és keverés közben 60°C- 25 ra melegítjük. Ezután komponensek emulgeálásához szükséges mennyiségben vizet adagolunk be alapos keverés közben, 60°C-on, végül a kompozíciót vízzel 100 g-ra egészítjük k:. 30 21. példa Szívkoszorúéren lekötéssel előidézett kamrai aritmia vizsgálata Keverék kutyákat (kb. 10 kg-os) pento- 35 barbonnal altattunk intravénásán, 35 mg. .kg'1 adagolással. A bal szívkoszorúér elülső leszálló ágát a bal pitvar fülese területén szabaddá tettük. Kétlépcsős lekötést alkalmaztunk a Harris-módszert követve (Circu- 40 lation 1, 13/8, 1950). 24 órával később EKG-méréseket rögzítettünk. Csak olyan kutyákat használtunk, amelyek több mint 90%-ban ventrikuláris eredetű szívdobogást mutattak. Ezután teszt-vegyületeket adtunk be orálisan 45 vagy intravénásán és az EKG-kat 6 óra hoszszat jegyeztük. A teszt-vegyületeknek a szívkoszorúéren lekötéssel előidézett aritmiára gyakorolt hatását a beadás után 2 és 4 órával történt elemzésből fejeztük ki, az abnor- 50 malis EKG-khoz viszonyított gátlás %-ában. Ezzel a módszerrel orális adagolású hatóanyagok aritmia elleni védelemre szolgáló viszonylagos hatását hasonlítottuk össze: Teszt vegyület Gátlás %-a Gátlá (60 mg/kg) 2 óra után 4 óra N- (3,4-diklôr-fenil)-N’‘-(izobutil-4-(2-metoxi-fenil)-1-piperazin-karboxamidin 34 62 N-(3,4-diklor-fenil)-4- -(2-metoxi-fenil)-1-33 51 11
