195175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-diklór-etán előállítása során alkalmazott katalizátor visszanyerésére

195175 A találmány tárgya eljárás vízmentes vas(III)-kloridból és egy nitrogénbázisból, illetve annak sójából álló katalizátorkeverék visszanyerésére 1,2-diklór-etánnak etilén és klór reakciójával oldószerként 1,2-diklór-etán­­ban 30—70°C közötti hőmérsékleten és 1,1 — 1,6 bar közötti nyomáson történő előállítása során, az 1,2-diklór-etánra vonatkoztatva 0,001—0,5 tömeg% vas(III)-klorid-koncent­­ráció és a vas(III)-klorid koncentrációjával ekvivalens mennyiségű nitrogénbázis, illet­ve annak sójának hozzáadása mellett, adott esetben a melléktermékek képződését gátló inhibitor jelenlétében. Az 1,2-diklór-etán előállítása etilén és klór reakciójával oldószerként és reakcióközeg­ként 1,2-diklór-etán jelenlétében ismert. A klóraddíció gyorsítására katalizátorként a periódusos rendszer IV—VI. csoportjaiba tar­tozó elemek klóridjai mellett elsősorban víz­mentes vas(III)-kíoridot használnak, adott esetben oxigén jelenlétében, mivel a vas (III)­­-klorid könnyen hozzáférhető és olcsó. Ebben a reakcióban legfontosabb melléktermékként a diklór-etán szubsztitúciója következtében 1,1,2-triklór-etán keletkezik. A gyakorlat során az etilén klóraddíció­­ja során vagy 90°C körüli reakcióhőmérsék­letet alkalmaznak, amikoris a felszabaduló reakcióhőt kihasználva a reakciótermék ki­desztillál a reakcióelegyből, vagy alacsonyabb, mintegy 30—60°C közötti hőmérsékletet al­kalmaznak, mint ezt az Ullmann-féle Ency­­klopädie der technischen Chemie, 9. kötet (4. kiadás, 1975) a 427. oldalon ismerteti. Ez utób­bi esetben a reakcióhő nem használható ki a nyers diklór-etán rektifikálására, hanem, mint például a 19 05 517. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat ismerte­ti, a reakcióelegyet átvezetik egy hőcserélőn. Az alacsonyabb hőmérsékleten előállított nyers, katalizátortartalmú diklóretánt eddig általában elvezették a reakcióedényből, hogy a katalizátort és a nyerstermékben lévő hid­­rogénkloridot vízzel, illetve vizes alkálioldat­tal történő mosással elválasszák, majd a di­klóretánt a vizes rétegtől elválasztották és az ismert módon desztillációs úton feldolgoz­ták. A vas(III)-klorid katalizátorként törté­nő felhasználása az etilén addíciós klórozá­sa során bizonyos hátrányokkal jár. Így a vas(III)-klorid víz jelenlétében korrodeálja a reaktor, a kolonna vagy hőcserélő fém ré­szeit, amennyiben azok érintkeznek a katali­zátorral. A klórozáshoz általánosan használt technikai tisztaságú klór mindig tartalmaz nyomnyi nedvességet, ezen kívül a nem kívá­natos mellékreakciók során mindig keletke­zik hidrogénklorid. A 31 48 450 DE közrebocsátási irat sze­rint a vas(III)-klorid katalizátor által az 1,2- -diklór-etán előállítása során okozott korró­zió nem korrózióálló reaktorokban jelentő­sen csökkenthető, ha a vas(III)-klorid kata­lizátorhoz adalékanyagokat adnak. Ezen túl- 2 1 menően megállapították, hogy ezek az ada­lékanyagok kedvezően befolyásolják a mel­léktermékek képződését, minthogy csökken­tik azt. A 31 48 450 DE közrebocsátási irat egy olyan katalizátorkeveréket ismertet, amely vízmentes vas (III)-klorid mellett további komponenst tartalmaz, és amely alkalmas az 1,2-diklór-etánnak etilén és klór reakció­jával oldószerben normál nyomáson vagy túlnyomáson történő előállítására, aholis a további komponens a vas(III)-klorid meny­­nyiségével mintegy ekvivalens mennyiségű nitrogénbázis vagy annak sója. A nitrogénbázis lehet ammónia, egy pri­mer, szekunder vagy tercier alkil-, aralkil-, aril- vagy aliciklusos amin vagy poliamin. A nitrogénbázis sója előnyösen halogénsó, például ammónium-klorid. A 31 48 450 DE közrebocsátási iratban ismertetett katalizá­torkeverék különösen alkalmas az etilén ma­gasabb hőmérsékleten végzett klórozására, amikoris etilén klórozásának reakcióhője ki­használható oly módon, hogy a termelt 1,2- diklór-etánt a reakcióelegyből gőz formájá­ban kihajtsuk. A katalizátor ennek során a reakcióelegyben marad, így a mindenkori cse­kély katalizátorveszteséget időről időre pó­tolni kell. Ezzel ellentétben az 1,2-diklór-etán for­ráspontja alatt vezetett klórozási eljárások­nál a katalizátor a képződött nyers diklóretán­­ból például vízzel kimosható, miközben a ka­talizátor a mosóvízben oldódik, így a kelet­kező katalizátorveszteséget friss katalizátor adagolásával ki kell egyenlíteni. Mivel a 31 48 450 DE közreboszátási irat­ban ismertetett eljárás során a vízmentes vas(III)-klorid és a nitrogénbázis formájá­ban a klórozó elegyhez használt katalizátor komponensek kis mennyiségben is nagy ha­tékonyságú katalizátort képeznek, célszerű­nek tűnt, ha ezt a katalizátort a klórozó elegy feldolgozása során a klórozó elegyben mu­tatott koncentrációja függvényében vissza­nyerik, és az etilén és a klór reakciójához is­mételten felhasználják. A fenti katalizátort tarta'mazó klórozó elegy megfelelő feldolgo­zását ismerteti a találmány szerinti eljárás. A találmány tárgya tehát eljárás vízmen­tes vas(III)-kloridból és egy nitrogénbázis­ból, illetve annak sójából álló katalizátorke­verék visszanyerésére 1,2-diklór-etánnak eti­lén és klór reakciójával oldószerként 1,2-di­­klór-etánban 30—70°C közötti hőmérsékle­ten és 1,1 —1,6 bar közötti nyomáson törté­nő előállítása során, az 1,2-diklór-etánra vo­natkoztatva 0,001—0,5 tömeg% vas (III) - -klorid-koncentráció és a vas(Ill)-klorid kon­centrációjával ekvivalens mennyiségű nitro­génbázis, illetve annak sójának hozzáadása mellett, adott esetben a melléktermékek kép­ződését meggátló inhibitor jelenlétében, oly módon, hogy a) a klórozó elegyet egy desztilláló kolon­nára vezetjük, a keverékből az 1,2-diklór-etánt 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom