195142. lajstromszámú szabadalom • Előrajzoló szerszám

195142 A találmány előrajzoló szerszám, ami el­sősorban különböző anyagból készült lapokra történő pontok feljelölésénél használható. Ilyen előrajzoló szerszámot ismerhetünk meg pl. a 2,289.877 sz. francia leírásból. Ennek két egymásra merőleges karja van. A két kar egyikén egy tolóka fut, amin viszont egy ide-oda tolható szán található, benne egy pontozóval. Az a kar, amelyiken a tolóka mozog, valamint maga a tolóka méretbeosz­tással van ellátva. Amikor az előrajzoló szer­számot karjaival egy lapra helyezzük, a méret­beosztások segítségével egy adott pontot pon­tosan beállíthatunk, és a pontozóval fel­jelölhetjük. Minden egyes ponthoz külön be kell állítani a tolókát és/vagy a szánt. A 616.035 sz. NSZK közzétételi irat olyan előrajzoló szerszámot ismertet, ami egy alaplapra szerelt két derékszögű vonalzót és két egyenes vonalzót tartalmaz. A derék­szögű vonalzókat felhelyezzük az alaplap­ra, amire a íeljelölendő munkadarabot is ráhelyezzük. A derékszögű vonalzókban szá­mos furatot találunk, amelyek segítségével bizonyos meghatározott, de nem tetszőleges helyen lévő pontokat lehet felrajzolni. Az egye­nes vonalzókat zárócsapok segítségével be lehet ültetni a derékszögű vonalzókba. Ezzel vonalozást lehet megvalósítani. Az egymást keresztező vonalok pontokat jelölnek meg. Amennyiben több pontot kell felrajzolni a derékszögű vonalzók által befogott terüle­ten, akkor minden egyes pontnál legalább az egyik egyenes vonalzót át kell helyezni. A találmány szerinti előrajzoló szerszám­ra az jellemző, hogy legalább egy első és legalább egy második karral rendelkezik, amelyek csuklósán vagy mereven csatlakoz­nak egymáshoz. Az egyik első karon fut egy el­ső tolóka, míg egy második karon lega­lább két tolóka található. A találmány szerinti előrajzoló szerszám azt a felismerést hasznosítja, hogy a felraj­zolandó pontok a legtöbb szokványos mun­kadarabnál a szélekkel párhuzamosan helyez­kednek el. Ha pl. két pontot kell előrajzol­ni, akkor az a szokásos előrajzoló szerszámok­kal úgy törént, hogy az előrajzoló szerszám egyik karját ahhoz az élhez helyeztük, amelyikhez képest a két pontot összekötő egye­nes párhuzamosan helyezkedik el. Utána egy vonalzót vagy egy tolókát beállítottunk úgy, hogy az a két feljelölendő pontot össze­kötő egyenes mentén halajdjon, majd egy má­sodik vonalzót vagy tolókát kellett előbb az egyik, majd utána a másik pontra beállítani. Nagyobb számú azonos munkada­rab előrajzolásánál az előbb említett lépé­sek mindegyikét újra el kellet végezni. A találmány szerinti szerszámnál azál­tal lehet mindkét pontot egyidejűleg beállí­tani, hogy legalább az egyik karon két tolóka található. Az első beállítás után az előrajzoló szerszámot további utánállítás nélkül tetszőle­ges számú azonosan előrajzolandó munka­darabra lehet felhelyezni. Amennyiben mind­1 2 két karra két vagy több tolókát helyezünk el, úgy ennek segítségével megfelelő számú pon­tot lehet előre beállítani. A háromszögalakú alkatrészeknél pl. gyak­ran az előrajzolandó pontokat összekötő egye­nesek a háromszög oldalaival párhuzamosan futnak. Ezért előnyös, ha az előrajzoló szer­szám úgy van kialakítva, hogy a tolókákat a háromszög oldalaival párhuzamosan lehessen eltolni. Ehhez azonban — az egyik előnyös kiviteli formának megfelelően — arra van szükség, hogy csuklós kapcsolat legyen egy­részt a karok között, másrészt a karok és a to­­lókák között. A találmány egy kiviteli példáját a követ­kezőkben 1. ábra segítségével részletesebben is ismertetjük. Az 1. ábra a találmány sze­rinti olyan előrajzoló szerszámot mutat axono­­metrikus ábrázolásban, aminek két karja és karonként két tolókája van. A további kivi­­te'i példákat ábrára való hivatkozás nél­kül ismertetjük. Az ábra szerinti 10 előrajzoló szerszám­nak van egy 11 első karja és egy 12 má­sodik karja, amelyek egymással derékszö­get zárnak be, és lapos fémdarabból készül­nek. A 11 első karon két darab 13.1 és 13.2 első tolóka fut, a 12 második karon ugyancsak két 14.1 és 14.2 második tolóka fut. Mindegyik tolóka az alábbi részekből tevődik össze: a 15 tolókavezetőből, aminek a segítségével a toló­ka a hozzátartozó karon eltolhatóan van rögzítve, és a 16 tolókavonalzóból, ami la­pos, vonalzószerű fémdarabból készül, benne a 17 hosszanti hasítékkal. A 13.1 és 13.2 első tclókákon lévő 16 tolóka vonalzók mereven csatlakoznak a hozzájuk tartozó 15 tolóka­­vezető felső széléhez, és a vezető fele magas­ságát teszik ki, míg a 14.1 és 14.2 második tc lókákon lévő 16 tolókavonalzók a hozzájuk tartozó 15 tolókavezetők alsó széléhez csatla­koznak mereven, és ugyancsak tolókaveze­­tök fele magasságát teszik ki. Ezáltal a 13.1 és a 13.2 első tolókákat könnyen el lehet tolni a 14.1 és 14.2 második tolókák fölött. Minden 15 tolókavezető részlegesen körül­fogja a hozzátartozó kart, ami a 13 és 14 toló­kák biztos megvezetését szolgálja a 11 és 12 karok mentén. A kiválasztott helyzetben történő rögzítéshez minden 15 tolókavezető­­ben két-két 18 rögzítő csavar található. Mindegyik 15 tolókavezetőben van egy-egy ablak, amin keresztül látni lehet a hozzá tar­tozó 11 és 12 karon lévő 19 milliméter­beosztást. összeállított helyzetben a 19 mil­liméterbeosztáshoz eső peremén a 20 noniusz­­beosztás található. A 19 milliméterbeosztás és a 20 noniuszbeosztás segítségével a 13 és 14 tolókákat tizedmilliméter pontossággal lehet beállítani. A beállított távolság a beállított tolóka 17 hosszanti hasítékának középvonalá­tól a vele párhuzamos kar párhuzamos kül­ső éléig terjed. A 13.1 és 13.2 első tolókák a velük pár­huzamos 12 karral azonos hosszúságúak, míg a 14.1 és a 14.2 második tolókák a velük 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom