195140. lajstromszámú szabadalom • Szállítópálya, vezetőpályán váltakozó irányban mozgatott szállítókocsival

A találmány tárgya vezetőpályán váltako­zó irányban mozgatott szállítókocsijú szállí­tópálya. Ismertek szállítókocsiból, vezetőpályából, meghajtó szerkezetből álló szállítópályák, melyeknél a szállítókocsi a vezetőpálya végpontjai között váltakozó irányú mozgást végez. A szállítókocsit mozgató meghajtó szerkezet a vezetőpályára szerelt, hajtóművel mozgatott kötél, lánc — rövid szállítópályák­nál pneumatikus, hidraulikus henger, mene­tes orsó — vagy szállítókocsira szerelt hajtóműről működtetett fogaskerék-fogasléc hajtás. E hajtásmódok közös hátrányos jellem­zője, hogy a meghajtó szerkezet állandó kap­csolatban áll a szállítókocsival, minek követ­keztében a mozgatás során a teher, a szállító­­kocsi és a meghajtó szerkezet mozgó elemei­nek együttes tömegét kell gyorsítani, mozgat­ni, fékezni, és pozícionálni. A nagyobb tömeg mozgatása, fékezése nagyobb meghajtó és fékező teljesítményt igényel. A nagyobb teljesítmény kifejtéséhez, átviteléhez több anyagot felhasználó, erősebb meghajtó szerke­zet szükséges. További hátrány, hogy a na­gyobb tömegek mozgatásakor fellépő dinami­kus erőhatások csökkentése érdekében ala­csony szinten kell tartani a szállítási sebességet. A kis szállítási sebesség különö­sen felhevített kovácsdarabok műveletközi szállításánál kedvezőtlen, mivel a nagyobb szállítási idő alatt a kovácsdarab lehűl. Az ismert megoldásoknál kedvezőtlnen az is, hogy" egyes hajtásmódoknál — mint a pneumatikus, vagy a hidraulikus henger, me­netes orsó — erősen korlátozott a szállító­pálya hossza és csak egyenes vezetőpályák alkalmazhatók. A kötéllel, vagy lánccal moz­gatott szállítókocsikhoz hosszú vezetőpályák alkalmazhatók, melyek ívekkel, görbületekkel is kiképezhetők, de mindez csak terelő, vezetőkerekek alkalmazásával, nagyobb költségekkel valósítható meg. A szállítókocsira szerelt meghajtó szer­kezet alkalmazása esetén jelentősen megnő a szállítókocsi tömege, - nehézséget jelent az energia tápvezetékek mozgatása, ami egyrészt bonyolulttá teszi a szerkezeti felépítést, más­részt korlátozza a szállítási sebességet és a szállítási távolságot. íves, vagy görbe vezetőpályát csak jelentős többletköltségek­kel lehet kiépíteni, mivel gondoskodni kell az energia tápvezetékek megbízható vezeté­séről. Az ismertetett hátrányokat részben csök­kenti az EUMUCO D5090 Leverkusen l.NSZK cég által kifejlesztett, H.W.Haller: Praxis der Gesenkschmiedens (Carl Hanser Verlag Müchen, Wien 1982) forrásból ismert, süllyesz­­tékes kovácsdarabok szállítására alkalmas szállítópálya, melynél a vezetőpályán mozgó szállítókocsit hidraulikus hengerrel (út­többszöröző áttétellel meghajtott kötél moz­gatja. E szerkezeti megoldással némileg sikerült csökkenteni a mozgatott tömeget és 1 2 növelni a szállítási sebességet, de a többi hát'ány megmaradt. A találmánnyal célunk a fentiekben vá­zol. valamennyi nehézség egyidejű kiküszöbö­lése, olyan egyszerű felépítésű, olcsó, kis moz­gó tömegű, kis energia veszteséggel, nagyobb sebességgel mozgatható szállítókocsijú szál­lítópálya létrehozása, melynél a nagyobb 20--30 méter távolságra — egyenes, ívelt, vagy görbe vezetőpályán — történő szállítás is ovid idő alatt megvalósítható. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a szállításnál a lehetséges legkisebb tömeget — a terhet hordó szállító­­kocsit — mozgatjuk, oly módon, hogy a moz­gást, a vezetőpálya végpontjaiban történő indítást, leállítást pozicionálást és irányvál­tást a szállítókocsi mozgási útjának vég­pontjaiban elhelyezett gyorsító-impulzusadó, fékező, szervekkel, továbbá irányváltó szer­vekkel valósítjuk meg, melyek csak a rövid gyorsító-impulzusadási, illetve fékezési, pozí­­cicnálási folyamatok alatt vannak Kapcso­latban a szállítókocsival, e periódusokon kívül a kapcsolat megszűnik, a szállító­kocsi szabadon fut a vezetőpályán. További felismerés, hogy a célszerűen kialakított és vezérelt meghajtó szerkezet gyorsító-impul­­zisadója teljesítheti a fékezési, pozicioná­­lási és irányváltási funkciókat is. A találmány a kitűzött feladatot azáltal oldja meg, hogy váltakozó irányban mozga­tott szállítókocsiból, a szállítókocsit vezető egyenes-, vagy görbé vezetőpályából, a szállí­tókocsit mozgásba hozó meghajtó szerkezet­ből álló szállítópályája van, melyre jellem­ző, hogy a meghajtó szerkezetnek a szállító­­kocsi mozgási útjának végpontjainál elrende­zett vezérlőkörre csatlakozó gyorsító-impul­­z isadó- vagy fékezőszerve, továbbá a gyorsí­tó-impulzusadó- vagy fékező szervet a szállí­tókocsival a gyorsítás és fékezés alatt össze­kapcsoló, a szállítókocsi további szabadon futó mozgása a kapcsolatot megszakítva tar­­bj irányváltó szerve van. A meghajtó szerkezet több szerkezeti változatban kivitelezhető, így: A gyorsító-impulzusadó szervnek lehet pneumatikus hengerben lévő, a szállítóko­csit a véghelyzetéből kimozdító hengertere, \agy a fékező szervnek a hengertér és annak Háramló nyílását a külső atmoszférára f apcsoló fojtószelepe, mimellett a hengerte­ret az energia táp vezérlőkörre kapcsoló töltés­­vezérlő egysége van. A gyorsító-impulzusadó vagy fékező szerv­nek lehet rugós kitérítésű, pneumatikus, vagy hidraulikus visszatérítésű hengerben lévő dugattyúja mögött elrendezett rugója. A gyorsító-impulzusadó vagy fékező szerv­nek lehet hidraulikus hengerben lévő, a szállí­tókocsit véghelyzetéből kimozdító, fojtószele­pen és visszacsapószelepen keresztül hidrauli­kus akkumulátorra kapcsolt hengertere. A meghajtó szerkezetek közös jellemzője, hogy a dugattyúrudat befogadó hengertér 2 195140 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom