195116. lajstromszámú szabadalom • Eljárás propolisz hideg úton történő feldolgozására, valamint propoliszos termékek előállítására

1 195116 A találmány tárgya: eljárás nyers pro­polisz hideg úton történő feldolgozására, valamint propoliszos termékek előállítására. A találmány szerinti eljárás úgy történik, hogy a nyers propoliszt 260—263, előnyösen 261°K-re hűtjük, majd egy rész propoliszt 1—2, előnyösen 1,4 rész 94 g/g%-os etanollal, 0,15 rész aktív szénnel összekeverve porcelán golyósmalomban, szobahőmérsékleten, öt órán át 3 s-ként 1 fordulat mellett, aprítással egy­bekötött extrahálásnak vetjük alá; ezt követő­en a kapott anyagot 263—265, előnyösen 264°K hőmérsékleten centrifugáljuk, majd a folyékony fázist a fahéjaldehid olvadáspont­ja alá, azaz 263—265, előnyösen 264°K hőmér­sékletre visszahűtjük és ezen a hőmérsékleten előszűrés után 0,22 pm pórusméretű szűrő­membránon szűrjük. Egy további előnyös foganatosítási mód szerint az előbbi folyamatot 63 g/g%-os eta­nollal végezzük, ahol a maradék rész 10 p,S vezetőképességű ioncserélt víz. Ez a folyamat többször elvégezhető, mini­málisan azonban kétszer, majd a kapott olda­tot a felhasználás céljának megfelelő kon­centrációra állítjuk be. így vákuumbepárlás­­sal soft-propolisz (lágy-propolisz) állítható elő, ahol a maximális hőigénybevétel a 313 K, 10—20000 Pa nyomás mellett. A propolisz és annak feldolgozása — frak­­cionálása — önmagában ismert. A mézelő háziméh évmilliók óta termeli a propoliszt: a fák rügyeiről összegyűjtött szurokszerű anyagot méhviasszal keverve, a méhek lakó­helyének megszilárdítására, a röpnyílás sza­bályozására, viasz nélkül pedig a sejtek be­vonására használja. A nyers propolisz gyan­taféléket, balzsamanyagot, méhviaszt, virág­port, illő olajokat és egyéb anyagokat tartal­maz. Ezek között legértékesebbek a különböző (19-20-féle) flavonoidok, s a különböző kal­­konok. A flavonoidok bioaktiv anyagok. Beavatkoznak a sejtek membránrendszereinek szerkezetébe és ott kedvező kiegyenlítő hatást fejtenek ki. A propolisz kedvező élettani hatása ma már világszerte ismert. Csernyák (1973.) színerge­­tikus antibakteriális hatást figyelt meg szta­­filokokkuszoknál, amikor propoliszt együtt alkalmazott penicillinnel, sztreptomicinnel, vagy furaginnal. Lung Agaard a következő betegségek ellen találta a propoliszt hatásos­nak: torokgyulladás, szemgyulladás, vészes vérszegénység, bőrbetegségek, sebgyógyulás, fertőzések okozta gyomorbajok, vesegyulla­dás, hólyaggyulladás. Berngard és Szekacká­­ja (1976.) a propoliszt antioxidánsként alkalmazta a haltartósító iparban. Ciuchi és társai (1976) fül-, orr-, gégebántalmak gyó­gyítására, Filippic és Likar (1976) pedig több­féle vírusfertőzés elkerülésére, Jucu és munka­társai (1976) az influenza vírus fertőzésé­nek elkerülésére alkalmazták sikerrel. Kern (1976.) a rendszeres röntgensugár­zás nyomán bekövetkező mucositis kivédésé­re és gyógyítására mézzel, méhpempővel és pollennel kevert propoliszt alkalmazott jó 2 hatásfokkal. Pahomov (1976.) égési sebek gyógyítására, Ialiteanu és munkatársai pe­dig trichomonas Candida és aspergilus fajok ellen használták sikerrel. Chauvin (1980.) a szénanátha ellen találta a keményítővel pasztillázott propoliszt hatásosnak. Havstein (1980.) kijelenti, hogy a propolisz megköze­líti az eszményi gyógyszer fogalmát. Ezen ismert széleskörű alkalmazással szemben hazánkban elsősorban a nyers propolisz rág­­csálása terjedt el. Később egyre többen kezd­tek propoliszos pálinkát használni belső szer­vek gyógyítására. A propolisz feldolgozása csak néhány év előtt indult el. A 182.800 lajstromszámú ma­gyar szabadalmi leírásból ismert például egy olyan eljárás, amely a propolisz biológiailag aktív anyagainak feltárására, frakcionálására és ilyen frakciókat tartalmazó készítmények előállítására alkalmas. Ugyancsak a propolisz összes, biológiailag aktív anyagainak kivo­nására, azok hatás szerinti elkülönítésére és az egyes frakciók hatékonyságának növelésé­re szolgáló eljárást dolgozott ki a Finom­­vegyszer Szövetkezet. A 182.800 számú sza­badalom szerinti eljárás abban áll, hogy alko­holos oldás révén két frakciót állítanak elő. E frakciók bevizsgálása során azonban kide­rült, hogy közöttük lényeges és standard kü­lönbség nincs. A töbszörös frakcionálás hát­rányos, mert egyrészt a propolisz alkalmazási köre beszűkül, másrészt az alkalmazás maga­sabb orvosi szakismereteket kíván. A találmány révén azt a célt tűztük ki, hogy a nyers propolisznak általunk javasolt feldolgozása útján szélesebb hatásspektrumot biztosítsunk, hogy a kapott termék fájdalom­­csillapító, antibiális, dermatogén és érprotek­­tív hatását együttesen tudja kifejteni, az an­­terioritások szerinti eljárások útján foganato­sított többszöri frakcionálássai nyert frakciók szimplex hatásával szemben. E cél elérése érdekében hosszadalmas és elemző kísérleteket folytattunk. Eközben derült ki, hogy a 3,210.272 sz. német közre­­bocsájtási iratban, egy olyan eljárás van ismertetve, mely szerint a nyers propolisz­­ból-poláros oldószerrel és vízzel extrahálják, — perkoláció útján, szerves oldószer és víz keverékének segítségével készítik a „tiszta" propoliszt, az oldószert vákuum-desztilláció­­val távolítják el magas organikus zsírsavat és többértékű alkoholt tartalmazó emulgeátor­nak, mint szolubilizátornak a jelenlétébe^. Az oldószer aceton, N-Metilpírolidin, glicerin­­észter, ricinolsav, sztearinsav, polietiléngli­cerin, stb. lehet. Világos, hogy a szintetikus anyaggal történő manipulálás nem’ eredmé­nyezhet természetes, tiszta propoliszt. Kísér­leteinket folytatva végülis a bevezetőben már említett eljárás segítségével sikerült a felada­tot megoldanunk Meglepő módon ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti hideg eljárás révén a fahéjaldehid oldékony­­sági határa alatti hőmérsékleten egy olyan csökkentett allergizáló tulajdonságú kiinduló-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom