195113. lajstromszámú szabadalom • Javított eljáás a propolisz összes biológiailag aktív anyagainak kivonatolására, azok hatás szerinti elkülönítésére és az egyes frakciók hatékonyságának növelésére
1 A találmány tárgya javított eljárás a propolisz összes biológiailag aktív anyagának kivonatolására, azok hatás szerinti elkülönítésére és az egyes frakciók hatékonyságának növelésére szerves oldószerekkel, nyers vagy kivonatolt propoliszból vagy betöményített propolisz-kivonatból. Ismeretes, hogy a propolisz (méhszurok) gyulladáscsökkentő, helyi érzéstelenítő, baktérium- és gombaellenes hatású, és különösen a Gram-pozitív baktériumok által okozott krónikus fertőzéseknél mutat kedvező hatást, aminek különös jelentőséget ad az a tény, hogy a különböző Gram-pozitív baktériumok által okozott krónikus bakteriális fertőzések antibiotikumokkal végzett kezelése során gyakran rezisztens' törz&ek alakulnak ki, és allergiás , túlérzékenység, gombás fertőzések és egyéb melfékhatások-is jelentkezhetnek. A'própolisz biológiai hatékonysága összefügg a kivonatolási módszerrel. A propoliszban található anyagok nagy része oldódik alkoholban, ezért általában alkoholos vagy vizes alkoholos kivonást alkalmaznak. A kivonatolás egyik ismert módja szerint a propoliszt 96%-os etanollal vonják ki. A kivonat száraz maradéka 50%. Az így kapott kivonatból szesszel készített 10%-os kivonat viszonylag jó antifungális hatást mutat, de hatása nem éri el a nisztatinét, antibakteriális hatása pedig az oxitetracikliné mögött marad. A kivonatolás nem biztosítja a propolisz összes biológiailag aktív anyagának kinyerését Bekemeier H. és mtsai: Derm.Msch. 159, 443-449 (1973). Egy másik ismert módszer szerint a propoliszt 70%-os etanollal kimerítően extrahálják 40%-os kinyeréssel. A kivonatolás nem biztosítja az összes biológiailag aktív, anyag kinyerését, és a kinyerési százalék is viszonylag alacsony Popescu és mtsai: Dermato-Venerologia XII. (1), 57-65 (1967). Egy további ismert módszer szerint a propoliszt 70%-os metanollal kivonatolják, majd a betöményített kivonatot éterben oldják, és ezután 5%-os sósavval, majd telített nátrium-hidrogén-karbonát, ezt követően 10%-os nátrium-karbonát oldattal és végül 5%-os nátronlúggal rázzák ki. Leghatásosabb baktériumellenes frakciónak a nátrium-hidroxidos frakciót tartják, de ennek kinyerési százaléka csak 7,5% Ghisalberti E. L. és mtsai: Experientia 34, 157-158 (1977). Ez a kivonatolási mód szintén nem biztosítja a propolisz összes biológiailag aktív anyagának kinyerését, és az antibakteriális hatású frakciók kinyerési százaléka is igen alacsony. A savas és lúgos kirázás miatt a propolisz tartalomanyagaiban bomlás vagy változás is bekövetkezhet, és a színanyagok is elbarnulnak. A 395 087 sz. szovjet szabadalmi leírás szerint a propoliszt petroléterrel, kloroformmal és alkohollal kivonatolják, majd a kapott egyesített kivonatból állítják elő a fungicid hatású polifenolos anyagokat. Ez az 2 2 eljárás sem teszi lehetővé a propolisz összes biológiailag aktív anyagának kinyerését, és nem alkalmas a propolisz hatóanyagainak hatás szerinti elkülönítésére sem. A 167 862 sz. osztrák szabadalmi leírás szerint a propoliszt etanollal, majd terpentinolajjal kivonatolják. Az így kapott egyesített kivonatot igen jó antiszeptikus hatásúnak tartják, azonban a terpentin káros mellékhatása miatt gyógyászati célra csak korlátozottan alkalmazható. A 2935/80 a.sz., 182800 lsz. magyar szabadalmi leírás szerint a propoliszt két ízben etanollal extrahálják, majd vízzel vagy vizes etanollal keverik és egyidejűleg aprítják, a kapott emulziót megtisztítják a mechanikai szennyeződésektől, és szedimentációs úton több frakcióra bontják. Ez az eljárás nem alkalmas a propolisz hatóanyagainak hatás szerinti elkülönítésére, ill. nagy hatékonyságú speciális frakciók előállítására. A találmány célja javított eljárás kidolgozása a propolisz összes biológiailag aktív anyagának kivonatolására, az egyes frakciók hatékonyságának növelésére, és speciális hatékonyságú propolisz frakciók előállítására. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fenti cél elérhető, ha a propolisz szerves oldószeres kivonatolását adszorbens közbeiktatásával végezzük. A találmány további alapja az a felismerés, hogy a kivonás útján kapott frakciók biológiai hatás szerinti elkülönülése fokozható, ha az adszorbens adagolása után a propolisz szerves oldószeres kivonatolását víz jelenlétében végezzük. A fentiek alapján a találmány javított eljárás a propolisz összes biológiailag aktív anyagának kivonatolására, azok hatás szerinti elkülönítésére és az egyes frakciók hatékonyságának növelésére szerves oldószerekkel, nyers vagy kivonatolt propoliszból vagy betöményített propolisz-kivonatból. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a kiindulási anyagként alkalmazott propoliszt vagy propolisz-kivonatot 0,1-15 sr gyógyászati szempontból felhasználható szerves alapú adszorbenssel és 0,1-15 sr vízzel elegyítjük, propolisz-kivonat alkalmazása esetén a keveréket oldószermentesítjük, és az így kapott pépes keveréket egy vagy több szerves oldószerrel +4°C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten, valamint 10-80°C közötti hőmérsékletű vízzel kivonatoljuk. Szerves, alapú adszorbensként célszerűen növényi cellulózt, előnyösen őrölt napraforgómaghéjat, poliszacharidot, előnyösen keményítőféleségeket, továbbá aktív-szenet alkalmazhatunk. Szerves oldószerként célszerűen alifás szénhidrogéneket, előnyösen petrol-étert, étereket, előnyösen dietil-étert vagy izopropil-étert, klórozott szénhidrogéneket, előnyösen diklór-metánt vagy kloroformot, ketonokat, előnyösen acetont, észtereket, előnyösen etil-13 1951 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
