195081. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként N-fenil-karbamát származékokat tartalmazó kombinált gombaölőszerek
195081 A találmány tárgya hatóanyagként N-fenil -karbamát-származékokat tartalmazó kombinált gombaölőszerek. A benzimidazol-, illetve tiofanát típusú olyan gombaölőszerek, mint a benomil (metil-l-(butil-karbamoil) -benzimidazol-2-il-karbamát), fuberidazol (2-(2-furil)-benzimidazol), tiabendazol (2-(4-tiazolil)-benzimidazol), karbendazim (metil-benzimidazol-2-il-karbamát), tiofanát-metil (l,2-bisz(3-(metoxi-karbonil) -2-tioureido)-benzol), tiofanát ( 1, 2-bisz (3-(etoxi-karbonil)-2-tioureido) -ben - zol), 2-(0,S-dimetil-foszforil-amino) -1 -(3’-(metoxi-karbonil)-2’-tioureido)-benzol) és a 2- (0,0-dimetil-tiofoszforil -amino) -1 - (3’ - - (metoxi-karbonil) -2’-tioureido) -benzol arról ismertek, hogy számos, növényeket károsító gombára kiváló gombaölő hatást fejtenek ki és ezeket 1970 óta mezőgazdasági gombaölőszerekként széles körben használják. Mindamellett hosszú időtartamú folyamatos alkalmazásuk a fitopatogén gombákban rezisztenciát fejleszt ki, ami által a növényi betegségeket megelőző hatásuk jelentősen csökken. Ezen túlmenőleg azok a gombák, amelyek bizonyos fajta benzimidazol-tiofenátra rezisztenssé váltak, más benzimidazol-tiofenát gombaölő szerekre is rezisztenciát mutatnak. így e vegyületek alkalmasak kereszt-rezisztencia kiváltására. Ebből eredően, ha bizonyos parcellákon a gombaölő hatás csökkenését észlelik, e parcellákon alkalmazásukat be kell szüntetni. Gyakran az figyelhető, meg, hogy a szerre rezisztens szerveztek gyakorisága még jóval az alkalmazás megszakítása után sem csökken. Noha ilyen esetben másfajta gombaölő szereket kell alkalmaznunk, ezek közül a növénypatogén gombák ellen csak kevés olyan jó hatású van, mint a benzimidazol gombaölő szerek. Az olyan ciklusos imid gombaölő szerek, mint a procimidon (3- (3’,5’-diklór-fenil) - -l,2-dimetil-ciklopropán-l,2-dikarboximid), az iprodion (3- (3’,5’-diklór-fenil ) -1 -izopropil-karbamoil-imidazolidin-2,4-dion), a vinklozolin (3- (3’,5’- (diklór-fenil) -5-metil-5-vinil-oxazolidin-2,4-dion), az etil-(RS)-3-(3’,5’-diklór-fenil ) -5-metil-2,4-dioxo-oxazo 1 idin-5- karboxil át stb., amelyek különféle növényi betegségek ellen hatékonyak, különösen azok ellen, amelyeket a Botrytis cinerea okoz, ugyanazokat a hátrányokat mutatják, amelyeket fentebb a gombaölő szerek vonatkozásában már kifejtettünk. A C. R, Acad. Se. Paris, t. 289, Serie D, 691—693 o. (1979) közlemény leírja, hogy az olyan gyomirtó szerek, mint a barban (4-klór-2-butinil-N-(3-klór-fenil)-karbamát), a klórbufam ( 1 -metil-2-propinil-N- (3-klór-fenil) --karbamát), a klórprofam (izoproril-N - (3- -klór-fenil)-karbamát) és a profam (izopropil-N-(fenil-karbamát) bizonyos benzimidazol-, illetve tiofenát gombaölő szerekre rezisztens organizmusokra gombaölő hatást fejtenek ki. Mindazonáltal ezekre a rezisztens gombákra gyakorolt gombaölő hatásuk nem elég erős, 1 minek folytán gombaölő szerként nem használhatók. Üj típusú gombaölő szerek előállítására irányuló kutatásaink során úgy találtuk, hogy az (I) általános képletű N-fenil-karbamátok, ahol R1 és R2 azonos vagy eltérő és jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, R3 1—8 szénatomos alkilcsoport, 3—8 szénatomos alkenilcsoport, 3—8 szénatomos alkinilcsoport, 3—8 szénatomos halogén-alkinil-csoport, vagy fenil-(1—3 szénatomos)-alkil-csoport, Ÿ oxigénatom vagy kénatom; és Z hidrogénatom vagy -COR4 képletü csoport, ahol R4 1—4 szénatomos alkilcsoport, 3—6 szénatomos cikloalkilcsoport, fenil - csoport, vagy monohalogén-fenil-csoport, azzal a feltétellel, hogy ha R1 metilcsoport, R2 metil- vagy butilcsoporttól eltérő. Olyan növénypatogén gombák ellen, amelyeknél a benzimidazol tiofanát és a ciklusos imid-szerkezetü gombaölőszerekkel szemben rezisztencia fejlődött ki, kiváló gombaölő hatást mutatnak. Figyelemreméltó tény, hogy ezek gombaölő hatásának hatékonysága a benzimidazol tiofanát és/vagy ciklusos imid gombaölőszerekre (a továbbiakban „rezisztens gombák" vagy „rezisztens törzsek") rezisztens organizmusokra sokkal nagyobb, mint azokra az organizmusokra, amelyek a benzimidazol tiofenát és/vagy ciklusos imid típusú gombaölőszerekre érzékenyek (a továbbiakban „érzékeny gombák” vagy "érzékeny törzsek”). Egyes N- (3,4-dialkoxi-fenil) -karbamátokat már ezideig is előállítottak, például az N-(3,4-dimetoxi-fenil)-karbamátokat (C. A. 28, 2339; 50, 5674e), a 2-klór-etil-N- (3-metoxi-4-(oktil-oxi)-fenil)-karbamátot (C. A. 55, 13376f; 55, 21021b), a 2-klór-etil-N-(3-metoxi-4-butoxi-fenil) -karbamátot (C. A. 64, 8063g), az etil-N- (3-metoxi-4- (oktil-oxi)-fenil) -karbamátot (C. A. 68, 39300b) és hasonlókat már ismernek. Mindazonáltal ezek egyike sem mutat lényeges gombaölő hatást a rezisztens gombákra és gombaölő szerként sem használhatók. A találmány tárgya olyan gombaölő szer, amely hatóanyagként az (I) általános képlet szerinti N-fenil-karbamátot, valamint (A-l), (A-2) vagy (A-3) általános képletű benzimidazol-, anilin-, illetve ciklusos imid-származékot tartalmaz, és amely nemcsak az érzékeny gombákra, hanem a rezisztens gombákra is hat. A fenti képletekben R fúri 1 -, tiazolil- vagy (1—4 szénatomos alkoxi) -karbonil-amino-csoport, R’ hidrogénatom vagy (1—4 szénatomos a 1 koxi) -karbonil-amino-csoport, 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
