195012. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés impedancia mérésére
195012 egyik bemenetére, valamint a harmadik bemenőellenállás egyik kapcsára van csatlakoztatva. A harmadik bemenőellenállás másik kapcsa a meghajtó vezetékre van kötve. A negyedik bemenő ellenállás egyik kapcsa a generátorvezetékre, másik kapcsa pedig második bemenő vezetéken keresztül a műveleti erősítő másik bemenetére, valamint a földelő ellenállás egyik kapcsára van csatlakoztatva. A földelő ellenállás másik kapcsa a földelő vezetékre van kötve. Nevezetesen célszerű az is, ha a különbségképzönek beállító erősítője is van. Célszerű továbbá az is, ha a beállító erősítőnek ötödik bemenő ellenállása, beállító ellenállása és harmadik erősítője van. Az ötödik bemenőellenállás egyik kapcsa a jelvezetékre, másik kapcsa pedig harmadik bemenő vezetéken keresztül a beállító ellenállás egyik kapcsára, valamint a harmadik erősítő bemenetére van csatlakoztatva. A harmadik erősítő kimenete a kimenő vezetéken keresztül a beállító ellenállás másik kapcsára van kötve. Célszerű továbbá még az is, ha a beállító ellenállás dekádikus. A találmányt részletesebben rajz alapján ismertetjük, amelyen az ismert és a találmány szerinti megoldás, illetve áramköri elrendezés néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti megoldás folyamatábrája; a 2. ábra a találmány szerinti megoldás alkalmazása során a mérés folyamán az áramköri elrendezésben megjelenő fontosabb jelalakok; a 3. ábra az ismert áramköri elrendezés; a 4. ábra a találmány szerinti áramköri elrendezés kiviteli alakja; az 5. ábra a találmány szerinti első visszacsatolt erősítő példakénti kiviteli alakja; a 6. ábra a találmány szerinti második viszszacsatolt erősítő példakénti kiviteli alakja; a 7. ábra a találmány szerinti különbségképző példakénti kiviteli alakjai. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Az egyirányú kapcsolatokat nyíllal, a kétirányú kapcsolatokat kettős nyíllal jelezzük. A találmány szerinti megoldás folyamatábráját az 1. ábra alapján ismertetjük. A megoldás során először a TI első időtartamban meghatározzuk a szükséges mérőfrekvenciát és annak értékét beállítjuk, majd következik a T2 második időtartam, amikor is kiegyenlítjük a hidat. A híd kiegyenlítés után 11 első időpillanat következik, amikor is megnézzük, hogy níncs-e szükség az érzékenység változtatására, amennyiben van, úgy T3 harmadik időtartam következik, amennyiben az érzékenység változtatására nincs szükség, T4 negyedik időtartam következik. A T3 har3 madik időtartamban megváltoztatjuk az érzékenységet, és ezután újra a T2 második időtartam következik. A T4 negyedik időtartamban behelyezzük a mérendő mintát, és ezután t2 második időpillanatban ellenőrizzük, hogy a mintabehelyezés megtörtént-e, amennyiben nem, úgy újra a T4 negyedik időtartam következik (azaz mindaddig, amíg a mintabehelyezés meg nem történik, a mérést nem lehet elkezdeni), abban az esetben, ha a minta a helyén van, alikor kerül sor t3 harmadik időpillanatra, amikor is megnézzük, hogy nem kell-e az érzékenységet állítani, amennyiben ez szükséges, ügy következik T5 ötödik időtartam, ellenkező esetben pedig T6 hatodik időtartam. A T5 ötödik időtartamban beállítjuk az érzékenységet a szükséges értékre és ezután ismét a t2 második időpillanat következik. A T6 hatodik időtartamban elvégezzük a mérést, majd T7 hetedik időtartamban rögzítjük a mérést, és ezután következik t4 negyedik időpillanat. A t4 negyedik időpillanatban ellenőrizzük, hogy a kijelző értékének a rögzítése megtörtént-e, amennyiben nem, úgy a T7 hetedik időtartam folytatódik tovább, amennyiben a rögzítés megtörtént, következik t5 ötödik időpillanat. A t5 ötödik időpillanatban megnézzük, hogy szükség van-e további mérésre, amenynyiben nincs, abban az esetben következik T8 nyolcadik időtartam, abban az esetben pedig, ha további mérésre vagy mérésekre szükség van, akkor következik tő hatodik időpillanat. A T8 nyolcadik időtartamban a mérési megoldás befejeződik. A tő időpillanatban megnézzük, hogy szükség van-e a mérőfrekvencia megváltoztatására, amennyjben igen, úgy újra a TI első időtartam következik, abban az esetben pedig, ha új mérőfrekvenciára nincs szükség, újra a T2 időtartam következik. A találmány szerinti megoldás realizálása során ajánlatos a mérendő és a vele ellentétes reaktanciájú impedanciákat visszacsatolt erősítők visszacsatoló ágába helyezni, és a visszacsatolt erősítőket sorbakötve állítani elő a szorzat jelet, és az így előállított jelet egy referenciajellel összehasonlítva mérni, ahol is a referenciajel a visszacsatolt erősítőket meghajtógenerátor jel többszöröse. Meghajtógenerátorként célszerű változtatható frekvenciájú generátort használni. A találmány szerinti megoldás alkalmazása során a mérés folyamán az áramköri elrendezésben megjelenő fontosabb jelalakokat a 2. ábra alapján ismertetjük az idő függvényében (ily módon az egyes jelek egymáshoz képesti fázisa is jól látható) vl első jel a generátor jele; v2 második jel a mérendő impedanciát tartalmazó egység kimenő jele, mely 90 fokkal késik vagy siet a generátor jelhez képest; v3 harmadik jel az ellentétes reaktanciájú impedanciát tartalmazó egység kimenő 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
