194965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás előregyártott betonból, vagy hasonló anyagból készített építőipari térelemek előállítására és zsaluzat az eljárás kivitelezéséhez

A találmány tárgya eljárás előregyártott, betonból vagy hasonló anyagból készített építőipari térelemek előállítására és zsaluzat az eljárás kivitelezéséhez. Az előregyártóit elemeket felhasználó épí­tési módszerek fejlődése abba az irányba mu­tat, hogy az épiUet minél nagyobb hányadát gyári úton állítsák elő. Már régebb óta isme­retesek falakból és födémekből álló zárt tér­elemek, amelyeknél a falakban ajtó, ablak, valamint csatlakozó nyílások kerültek kialakí­tásra. Léteznek továbbá csőszerű térelemek, amelyeket egymásra helyezve liftaknák, lép­csőházak stb. alakíthatók ki. Ugyanakkor a nagyüzemi gyártási eljárásokkal igazodni kell a változatos piaci követelményekhez, amely különböző igények megfelelő színtű kielégíté­sét követeli meg. Az építőipar csak flexibilis, variálható építési rendszerek alkalmazásával képes lépést tartani a fejlődéssel. A térelemek gyártásában ezideig négy főbb irányzat alakult ki. Az egyik a síkzsaluzatos eljárás, ahol a térelemek mindegyik oldala külön-külön sík gyártótálcán készül és ezen részegységek összekapcsolásával áll elő a kész térelem. Ilyen megoldás ismerhető meg például a 359 268 sz. osztrák szabadalmi leírásból. Ez a módszer biztosítja ugyan a variációs lehe­tőségeket, a méretek viszonylag egyszerű vál­toztathatóságát, de a hat darabból (rész­­egységből) készülő térelemen sok a kapcso­lódó él (összesen tizenkettő), amelyek illesz­tése rengeteg élőmunkát igényel, és ez jelen­tősen megnöveli a költségeket. Az ilyen tér­elemek megfelelő merevségéhez az élek men­tén sűrű hegesztett kapcsolat szükséges, ami szintén emeli a végtermék árát. Egy másik ismert eljárás a palástönté­­ses technológia, ahol a födémlemezt és az aljzatlemezt külön gyártják, síkzsaluzat se­gítségével, míg az oldalfalak térzsaluban, a függőleges élek mentén merev kapcsolat­tal készülnek. Itt tehát a kész térelem három részegységből, összesen nyolc él mentén vég­zett hegesztéssel állítható össze. Hátránya, hogy az oldalfalak méretei nem variálhatók és minden egyes mérethez külön sablont kell készíteni. A harmadik ismert térelemgyártási mód­szernél, amely például a 3306354 sz. NSZK­­-beli közzétételi iratból ismerhető meg, a négy oldalfal és a födémlemez egy térzsaluban egy­szerre készül, sarokmerev kapcsolattal, ahol a födém a térzsatu belső részét képező mag­zsaluzat tetején kerül kiöntésre. Az aljzat­lemezt külön sík gyártótálcán készítik. Itt a két részegység ugyan mindössze négy él mentén kapcsolódik, azonban a sarok-me­­rev kapcsolatok miatt minden mérethez külön sablonra van szükség, mégpedig egy igen bonyolult és folyamatos karbantartást igény­lő magzsaluzatra, amelynek falai befelé csuklós szerkezetek révén elmozdíthatok. Emiatt a fenti módszer egyrészt drága, más­1 2 részt nem is biztosítja a méretek kívánt vari­álhatóságát. Végül a negyedik jellegzetes térelemgyár­tási mód a kehelyöntéses eljárás, amelyet például a 363 650 sz. osztrák szabadalmi le­írás ismertet. Itt egy közös térzsaluban együtt készül el a négy oldalfal és az aljzatlemez, merev sarokkapcsolatokkal. A födémlemez külön síkzsaluzatban kerül legyártásra. Az oldalfalak és az aljzatlemez által képzett kehelyszerű részegység és a födémlemez össze­kapcsolás négy él mentén végzett hegesz­téssel történik. Ezen eljárás előnye, hasonlóan a két meg­előző eljáráshoz, a viszonylag kevés csatlakoz­tatási él, ami csökkenti az élőmunka-igényt, valamint az így kapott térelem nagy merev­sége. Hátránya viszont, ugyancsak hasonló­an az előző két megoldáshoz, hogy a térzsa­luban csak kötött méretű elemek gyárthatók, így a másféle mérethez szükséges térzsalu elkészítése csak nagy sorozatú gyártás ese­tén gazdaságos. Az ilyen eljárás nem bizto­sítja az alaprajzi variálhatóságot, a méretek változtathatóságát, ezáltal nem tudja kielé­gíteni a piac által diktált változatos köve­telményeket. Léteznek kísérletek az említett hátrányok kiküszöbölésére, ilyenek például a vázból és ezt leborító burkolatból álló, műanyagból vagy fából készült térelemek. Ezek a típusok azonban csak nagy élőmunka-ráfordítás­sal, drágább anyaggal tudják biztosítani a már említett piaci követelményeket, ami gazdaságtalanná teszi a végterméket. A találmány által megoldandó feladat a korábbi megoldások hátrányainak a kiküszö­bölése és olyan eljárás, valamint ennek meg­valósításához szükséges eszközök létreho­zása, amelyek viszonylag kevés illesztéssel és széles mérettartományban lehetővé teszik különféle méretű és alaprajzú térelemek gaz­daságos gyártását ugyanazon egyszerű felé­pítésű, karbantartást gyakorlatilag nem igény­lő térzsalu segítségével. A kitűzött feladatot a találmány értel­mében azáltal oldjuk meg, hogy az aljzatle­mezből, födémlemezből és oldalfalakból álló térelemet három részegységből állítjuk össze, ahol az aljzatlemezt önmagában ismert módon sík gyártótálcán készítjük, míg a falak és a födémlemez gyártására szolgáló térzsaluban egyidejűleg a térzsalu egyik felén egy két szomszédos oldalfalból álló első részegysé­get, míg másik felén egy, a másik két oldalfal­ból és a födémlemezből álló második rész­­egységet öntünk ki, ahol a részegységek oldal­falainak függőleges csatlakozó végfelületeit vízszintes irányban önmagával párhuzamosan elmozgatható és a kívánt helyen rögzíthető elemmel határoljuk. A találmány értelmében célszerű, ha egy adott mérettartományhoz maximális méretű térzsalut készítünk és az ennél kisebb mére­tek létrehozására kirekesztő betételemeket építünk be. 2 194965 5 10 15 20 2 b 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom