194962. lajstromszámú szabadalom • Hártyaszerkezet, különösen szövetszerű ponyvasátor, valamint eljárás annak előállítására
194962 1 A találmány tárgya hártyaszerkezet, különösen szövetszerű, hajlítási merevség nélküli izotróp vagy anizotrop fóliákból szabott, egymással anyagzáró módon egyesített síkbaterített felületelemekből álló ponyvaszerkezet sátorjellegű építményekhez. A találmány tárgyát képezi továbbá, egy a fenti hártyaszerkezetek előállítására alkalmas eljárás, amelynek során célszerűen számítógéppel végzett statikai számításokkal a hártyaszerkezet térbeli görbült felületét egy alaprajzi háló feletti magassági ponthalmazként meghatározzák, majd az alaprajzi háló feletti görbült térbeli felületelemeket előnyösen háromszögekre bontással, ugyancsak gépi úton síkba terítik. A szövetszerű ponyvából készült szerkezetek ismert módon anizotropok csekély nyírási merevséggel, ezért statikai szempontból átmenetet képeznek a membránhéjak és a kötésszerkezetek között. Az egyszer vagy kétszer görbült hártyaszerkezeteket, mint amilyenek a manapság legkülönbözőbb célokra elterjedt használt sátrak, ill. sátorszerkezetek burkolatai (uszodák, ideiglenes, ill. végleges raktárak, tárolók, műhelyépületek, felvonulási építmények stb.) célszerűen hajlítási merevség nélküli izotróp vagy anizotrop fóliákból lehet ismert módon előállítani úgy, hogy a térbeli felületet síkbaterített felületelemekből, elemsávokból állítják össze. Áz egyes elemsávokat egymással anyagzáró módon, különösen ragasztással, hegesztéssel, ill. ezek varrással való kombinálásával egyesítik. Az egyes elemsávok méretét — több más műszaki paraméter mellett — elsősorban a felület görbülsége határozza meg. Ugyanakkor, ill. másfelől az anyagpálya,ill. a használni kívánt szövet vagy fólia jellemző adata a gyártási méret, amely a hosszúság és a szélesség aránya. A fóliák általában szalagszerűek és a mindenkori gyártóberendezés adott paramétereivel meghatározott szélességgel készülnek. Ennek következtében a statikailag számított görbült térbeli felület síkbaterített elemeinek és a fólia gyártási méretének, különösen szélességének kölcsönös figyelembevétele hiányában a hártyaszerkezetek csak igen jelentős szabási hulladékkal előállíthatok, ami az ilyen jellegű termékek, különösen szövetszerű ponyvasátrak termelési költségét természetszerűleg hátrányosan, növelő módon befolyásolja. A konfekcióiparból ismert olyan módszer, amely szerint az ú.n. felfektetéskor, tehát a szabásmintáknak az anyagpályákra történő rendezett felhelyezésekor — a mindenkori kötöttségek ismeretében és figyelembevételével — arra törekednek, hogy azokat minimális szabási anyagveszteséget adó elrendezésben helyezzék el a mindenkori anyagpályán. E területen ez a tevékenység lényegében egy olyan geometriai elrendezési optimum keresését jelenti, amely a funkcionálisan és méretben egyaránt meghatározott, nem önkényesen „átdarabolható" alakváltoztatható szabásminták egy adott méretű (és gyakran meg-2 2 határozott mintázatú) anyagpályán való elrendezésével biztosítja a lehető legkisebb szabási hulladék követelményének elérését. Találmányunk célja olyan hártyaszerkezetek, valamint ennek előállítására szolgáló olyan eljárás kialakítása, amely az alkotó íelületelemek, ill. elemsávok geometriai alakjának befolyásolása útján képes elsősorban ponyvaszerkezetek, különösen ponyvasátrak eddigieknél gazdaságosabb előállítását a szabási hulladék lehető legkisebb értéke szorításával biztosítani. A találmány alapját annak felismerése képezi, hogy — merőben eltérően a konfekcióipari szabásminták anatómiai, esztétikai és méretkötöttségeitől — a ponyvasátrak pony va-, ill. hártyaszerkezetei esetében a statikai számítással ismert módon meghatározott görbült térbeli felületek felületelemekre, különösen elemsávokra bontásánál tágabbak a szabadságfokok, és egy a felületmeghatározást követő járulékos művelettel, ill. műveletsorral ezen alkotó elemsávok kiterített alakjai és méretei a rendelkezésre álló anyagpályák paramétereihez előnyösen hozzáilleszthetők. A fentiek értelmében a kitűzött célt olyan tárgyi hártyaszerkezet kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynél a hártyaszerkezetet alkotó síkbaterített elemsávokként kialakított felületelemek legalább kétharmadának egyik hosszoldala egyenes, és a felületelemek legnagyobb szélessége legalább részben a kiindulási anyagként szolgáló anyagpálya, különösen szövet- vagy fóliapálya gyártási anyag-szélességével egyenlő és/vagy annak egészszámú többszöröse és/ /vagy egészszámú törtrésze. Az ilyen, találmányunk szerinti hártyaszerkezet-kialakítás eredményeként minimális szabási hulladék keletkezik csupán, a statikai tulajdonságok lényegében nem változnak, és ehhez járulékos előnyként általában egy a csupán statikai számítással nyert elemsáv-felosztáshoz viszonyítva kedvezőbb esztétikai megjelenés társul. A találmány szerinti új hártyaszerkezet kialakítására kidolgozott tárgyi eljárás lényeges megkülönböztető jellemzője, hogy a felvett alaprajzi háló fölötti térbeli pontok összességeként statikailag meghatározott görbült térbeli felület felületelemeinek célszerűen elemi háromszögekre történt bontása és ezek egymás mellé illesztése útját síkbaterített felületelemekből először valós vagy imaginárius, célszerűen kicsinyített léptékű modellként a görbült térbeli hártyaszerkezetet rekonstruáljuk, majd azt.olyan új elemsávokra vágjuk szét, ill. bontjuk fel, amelyekre nézve az anyagpálya, különösen a szövet- vagy fóliapálya gyártási méretét, különösen szélességét is figyelembe vesszük olymódon, hogy az új elemsávok alakjait és méreteit úgy választjuk meg, hogy azok legalább kétharmadának síkbaterített egyik hosszoldala egyenes legyen, és a síkbaterített új elemsávok legnagyobb szélessége legalább részben a kiin-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
