194959. lajstromszámú szabadalom • Üvegelem
194959 A találmány terek bevilágítására és/vagy elhatárolására szolgáló üvegelemre vonatkozik. A síküveget legnagyobb mennyiségben épületek bevilágítására használják. Az üvegtáblák vastagsága felületi méretükhöz képest rendszerint igen csekély. Az üveg előírt biztonsággal figyelembe vehető szilárdsága a nagy szórást mutató belső feszültségek és mikroszkopikus felületi sérülések következtében viszonylag alacsony. A méret és szilárdsági követelmények következménye, hogy akár függőleges, akár dőlt síkú a lefedő, határoló, vagy bevilágító felület, az üveget rendszerint szilárd (teherviselő) anyagú vázszerkezetbe építik be, amely az üvegezés megtámasztó segédszerkezete, s ennek az üveg önsúlyából,a ráható szél- és hóteherből származó hatásoknak biztonsággal ellen kell állnia. A síküveg állandó terheket kisebb mértékben képes elviselni, mint a rövid ideig tartó terheket, például széllökéseket. Ennek következménye, hogy ferde vagy vízszintes síkban fekvő üvegtáblákat még sűrűbben kell bordákkal megtámasztani, vagy az üvegvastagságot kell nagyobbra választani, mintha ugyanolyan felületű tábla függőlegesen helyezkedne el. Előző esetben az önsúlyból is állandó jellegű nyomaték ébred a szerkezetben, utóbbinál hajlítónyomatékot csak az ideiglenes terhek okoznak. A fentiekből következik, hogy az üvegfelületek alkalmazásának előfeltétele a gyakorlatban a síküvegtáblákat alátámasztó vázszerkezet. A teherátvevő-hordó vázszerkezet általában fából, fémből, betonból, műanyagból készül. Következésként bevilágító felület készítéséhez az üvegező munkán felül a vázat elkészítő szakipart is be kell vonni. A vázszerkezeteknek felületegysé'gre vetített költsége töbtíszöröse magának az üveg költségének. Az üveget tartó váz megépítése időigényes. Más szakmák bevonása a munkafolyamatok egyez+etését, szabad munkaterület átadását követeli meg. Ebből sok időkiesés származik a felhasználás során, azonkívül, hogy a költségek is jelentősen megnőnek. Az általánosan használt fa- és fémszerkezet, — az alumínium kivételével, — felületkezelést kíván. Ez további szakipar bevonását igényli. Problémát jelent az is, hogy a korrózióvédelmet igénylő vázszerkezetek rendszeres felújításra szorulnak, karbantartásuk költséges. Az üvegezést alátámasztó vázszerkezet világítástechnikai hátránya a vázszerkezet árnyékoló hatása. Méretezésnél ezért a tényleges bevilágító felületet annyival kell nagyobbra méretezni, mint amennyi felületet a vázszerkezet takar. A vázszerkezet hőtechnikai hátránya pedig az acél, alumínium és beton anyagoknál a hőhíd, amit a szerkezeti anyagok jelentenek. 1 2 Különösen a hőszigetelő üvegeknél hátrányos ez a jelenség, ahol magának az üvegezésnek a hőátbocsájtási tényezője jelentősen kedvezőbb, mint a vázszerkezeté. Ebből indokolatlan hőveszteség keletkezik, a vázszerkezeten át kifelé irányuló hőáram következtében páralecsapódás jön létre, ez a hővészteség mellett gyakran megújítandó korrózióvédelmet jelent. Köztudott, hogy egységnyi felületű vízszintes helyzetű nyíláson többszörös fényenergia jut be a belső térbe, mint egy azonos méretű, de függőleges helyzetű nyíláson. Ennek tudható be, hogy a tetőbevilágító szerkezetek elterjedtek, használatuk gyakori. Nagymélységű helyiségek természetes megvilágítása csak tetővilágítókon át lehetséges. A tetővilágítók előnye az intenzív fényhozamon felül, hogy az oldalbevilágítókhoz viszonyítva jóval egyenletesebb megvilágítást lehet általuk elérni. A felülről jövő fény a munkavégzés szempontjából is kedvezőbb az oldalvilágításnál, mert azonos irányból meredek beeséssel érkezik, úgy, mint a szabad égbolt alatt és árnyékhatása is csekélyebb. A felső üvegezés biztonsági követelménye az üveg törésállósága, szilánkmentessége. Azaz, bármilyen okból bekövetkezett törés esetén az üveg nem hullhat le, nem okozhat sérülést vagy meghibásodást a berendezésben. Az üvegek közül csak a rétegelt-ragasztott és a huzalbetétes üvegek tesznek eleget a követelményeknek. Mindazonáltal a felülvilágítók használatát, — előnyeik ellenére, — a ferde síkú üvegezés teherbírási tulajdonságaival és a nélkülözhetetlen alátámasztó vázszerkezet kényszerű használatával kapcsolatban elmondottak nehezítik. Elsősorban e hatások kiküszöbölésére jelentek meg a különféle műanyagokból készült bevilágító idomok: kupola és donga elemek. A rendeltetésükből keletkező terhek viselésére vázszerkezet használata nélkül, alakzatuk által válnak alkalmassá. önhordóan képesek nyílásokat áthidalni úgy, hogy csak a peremük mentén nyernek alátámasztást. Az általuk áthidalt fesztáv rendszerint nagyobb, mint amit az azonos anyagú és vastagságú sík idommal le lehet fedni. A műanyag bevilágító szerkezetek hátránya és elterjedésük hátráltatója, hogy — időállóságuk korlátozott; a nap ultraviola sugárzása a műanyagban káros változást, öregedést okoz, amely elszíneződésben, repedések kifejlődésében nyilvánul meg; — bizonyos anyagoknál és nagyobb fesztávok áthidalására a szilárdítás céljából üvegszálszövetet építenek be, ami viszont csökkenti a fényátbocsájtást. — Ezek a szerkezetek a terheket általában hajlító igénybevétellel veszik fel. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
