194959. lajstromszámú szabadalom • Üvegelem

194959 —Bizonyos műanyagok önmagukban színezet­tek. Az üvegszövet és a színezett anyag pá­ros használata jelentős fénycsökkentő ha­tású. Teljesen átlátszó műanyagokból csak kis fesztávok áthidalására készülnek szer­kezetek.- A műanyagok öntisztulása megoldatlan. Az elektrosztatikus feltöltődésük folytán erősen elporosodnak, mind külső, mind bel­ső felületükön. A külső csapadék, az eset­leges belső mikro-páralecsapódás az elektro­sztatikusán kötött port leköti. A repedések is feltöltődnek szennyezettséggel. Fény­­átbocsájtó-képességük ezáltal jelentősen tovább romlik a használat során. — A műanyag a fentiek miatt gyakori tisztí­tást igényel, azonban nem elég ellenállóak a mechanikus tisztító műveletekkel szem­ben, karcolódnak, ily módon fényátbocsáj­­tó-képességük tovább romlik. —A műanyagok a tűzvédelem követelményei­nek több szempontból nem felelnek meg, mert rendszerint éghető anyagúak, előse­gítik a tűz terjedését, égéskor olvadék for­májában lécsöpögnek, égésükkor esetleg mérgező gáz is keletkezik. A síküvegtáblás szerkezetek üvegtáblái tartószerkezeti szempontból lemezek, és a terhelések hatására hajlító igénybevétel lép fel bennük. Az üveg a nyomó-, illetve húzó­­igénybevételek viselésére nem egyforma mér­tékben képes. A síküvegtáblák teherbírását az üveg hajIító-húzó szilárdsága szabja meg. Ez a nyomószilárdságnak csupán a tizede körülj érték. A találmányi gondolat arra a felisme­résre alapozott, hogy az üveg teherbírás szem­pontjából is eleget tehet a megfogalmazott célkitűzésnek, ha a síküveg táblákat olyan görbült felületté formáljuk, amelyben, a rá­ható terhek következtében túlnyomórészt nyo­móigénybevétel ébred. A találmányi felismerés alapja az a ta­pasztalat, hogy az egyszerű, vagy rétegelt ragasztott, vagy a huzalbetétes üveg eleget tehet a célkitűzésnek, ha az ilyen üvegből ké­szített síküvegtáblákat másod vagy többed­­rendű olyan alakzatú héjfelületté formáljuk, amelyben a ráható erők hatására elsősorban nyomó erők ébrednek, s ezáltal maga az üveg­héj válik teherviselő, önhordó szerkezetté. A célkitűzést a találmány az üveg olyan, az íves peremek mentén alátámasztást nem igénylő, héjívelemekké való formálásával éri el, melyeknek hossztengel-yirányú alkotói egyenesek vagy görbevonalak, az ezekre me­rőleges, harántirányú keresztmetszet másod­rendű görbe, így az üveg héj ívelem egyszer vagy kétszer görbült felület, mely több réteg­számmal és rétegvastagságban előállítható és hőszigetelő üvegből is készíthető. A találmány üvegelem terek bevilágítá­­sára és/vagy elhatárolására, mely az alkotó iráayú élei, a boltváll mentén van megtá­masztva. Az üvegből készült teherviselő tu­lajdonságú testet az alábbi egyenletek által 3 leírt felületekkel határolt tartományokba eső alak elégíti ki: z, = C£2+D(l—|2) [cos2(rjk^-)] (l) Z||. = C [1— cos(^)] +D cos(£j) [cos2(T)k­■f)] II, ahol T]=X; k—1,2,3,... . Az elem bármilyen anyagú, színű, felü­leti kezelésű, bármilyen technológiával gyár­tott üvegből, bármilyen rétegszámmal és ré­tegvastagsággal előállított vagy hőszigetelő üvegből van készítve. A találmány előnye, hogy a héjívek köz­vetlenül egymás mellé illeszthetők, minden egyes elem maga továbbítja az önsúlyából, a hő- és szélterhelésből származó erőket az alátámasztásra. A találmány szerinti önhordó héjívelemek függőleges síkba is beépíthetők. Ilyen esetben elegendő csupán az alsó íves perem mentén alátámasztást létesíteni. A találmány kiviteli alakját a rajzok ke­retében mutatjuk be, ahol az 1. ábra a kép­leteknek megfelelő másodfokú parabola ve­­zérgörbéjű, egyenes alkotójú hengerfelületet szemléltet, a 2-3. ábra egy kiemelt változa­tot, a 4. ábra egy további kivitelt mutat be. A találmány olyan, — tartószerkezeti szempontból héj ívnek tekinthető — elem, amelynek az alakját a felvett térbeli derék­szögű koordináta rendszerben (x, y, z) az (I.)j illetve (II.) egyenlet határozza meg, az alábbiak szerint: t-\ = C|2 + D ( 1—£2) [cos2 (gk^) ] (I) zu=C [1—cos(l^)] +Dcos(E,i) [cos2(pk|j (II) ahol: 2p a héjív tésztává 2v a héjív szélessége C az íves peremek nyílmagassága az x=0; y=±v helyen D a 3 alkotó irányú görbe nyílmagassága x=0; y=0 helyen, viszonyszámok, k= 1,2,3,... . egész számok. Az (I.) és (II.) egyenletek mindegyike egy-egy összetett, két irányban görbült fe­lületet határoz meg. Az (I.) egyenletet rész­letesebben tárgyalva: D=0 esetén az egyenlet a következő alakot ölti: Z-Q2 és az 1. ábrán bemutatott, másodfokú para­bola vezérgörbéjű, egyenes alkotójú henger felületet adja. A fenti alakú, az 1 bolt váll mentén érintő irányban megtámasztott tar­tószerkezetben az önsúly és egyenletesen meg­osztó hóteher hatására gyakorlatilag csak nyomóigénybevétel ébred. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom