194956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mélyépítési műtárgyak és a környező talajok szilárdítására és vízzáróvá tételére
r értéke 0 és 5 közötti egész szám, azzal a feltétellel, hogy az (I) és (II) általános képletű vegyületek a jelenlévő -CH2S03M csoportoknál legalább eggyel több -CH2OH csoportot tartalmaznak, n értéke legalább m értékével egyenlő, és p értéke legalább 2r értékével egyenlő. Az (I) és (II) általános képletű vegyületeket a találmány szerinti célra önmagukban vagy hagyományos aminoplaszt-monomerekkel vagy -oligomerekkel elegyítve egyaránt felhasználhatjuk. Amennyiben az (I), illetve (II) általános képletű vegyületeket hagyományos aminoplaszt-monomerekkel vagy -oligomerekkel elegyítve használjuk fel, az utóbbiak az elegy legföljebb 70 súly%-át tehetik ki. Az (I), illetve (II) általános képletű vegyületekből, valamint azok hagyományos aminoplaszt-monomerekkel vagy -oligomerekkel készített elegyeiből savas anyag hatására rugalmas, vízzel érintkezve megfelelően duzzadó gél képződik, amely talajszilárdításra és vízkizárásra kiválóan alkalmas. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy ha az (I), illetve (II) általános képletű vegyületeket, vagy azok hagyományos aminoplaszt-monomerekkel, illetve -oligomerekkel készített, legalább 30 súly % (I) és/vagy (II) általános képletű vegyületet tartalmazó elegyeit legalább 1 súly % mennyiségben vízüveghez keverjük, a keverékből savas kezelés hatására olyan gél képződik, amelynek szilárdsága, rugalmassága és vízfelvevő képessége jelentősen meghaladja a tisztán vízüvegből képzett gélét. A találmány tárgya tehát javított eljárás mélyépítési műtárgyak és a környező talajok szilárdítására és vízzáróvá tételére. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a) egy vagy több (I) és/vagy (II) általános képletű vegyületet — a képletekben R, R,, m, n, p és r jelentése a fenti —, vagy b) egy vagy több (I) és/vagy (II) általános képletű vegyület és egy vagy több hagyományos aminoplaszt-monomer és/vagy -öli gomer legalább 30 sűly% (I) és/vagy (II) általános képletű vegyületet tartalmazó elegyét, vagy c) vizes vízüveg-oldat és legalább 1 súly%, az a) vagy b) pontban meghatározott anyag vagy anyagkeverék elegyét a kezelendő tárgyon, tárgyban vagy annak környezetében savas anyaggal hozzuk érintkezésbe. Az (I) és (II) általános képletű vegyületek ismert vagy ismert módon előállítható anyagok; előállításuk módját a példákban részletesebben közöljük. E vegyületek egy részét az eddigi gyakorlat szerint beton-plasztifikátorokként használták fel (Zement — Kalk- Gips 21, 415-419 (1968) és 22, 297-305 ( 1969) ). Közismert, hogy a beton-előkeverék erősen lúgos kémhaxású rendszer, ezért szakember a beton-plasztifikátorokkal szerzett tapasztalatok alapján semmi3 féle következtetést nem tudott levonni arra nézve, hogy az (I) és (II) általános képletű vegyületekből savas anyag hatására milyen tulajdonságokkal rendelkező gélek képződnek. A leírásban és az igénypontokban a „vízüveg" megjelölésén az alkálifém-szilikátokat és az ammónium-szilikátot értjük. Vízüvegként a legcélszerűbben nátrium-szilikátot használunk fel. A vizes vízüveg-oldat szárazanyag-tartalma előnyösen 35 súly% körüli érték lehet. A „savas anyag" megjelölésen savakat és savasan disszociáló sókat (például ammónium-kloridot) értünk. Savakként például ásványi savakat, így foszforsavat vagy hidrogén-sziliko-fluoridot, míg savasan disszociáló sókként például ammónium-kloridot vagy ammónium-sziliko-íluoridot használhatunk fel, célszerűen vizes oldat formájában. A savas anyag minőségének és mennyiségének megfelelő megválasztásával a gélesedési időt tág határok között (szobahőmérsékleten általában 10 perc és 10 óra közötti időtartamban) tetszés szerint szabályozhatjuk. Az anyagáramokat tetszés szerinti sorrendben hozhatjuk érintkezésbe egymással. Eljárhatunk például úgy, hogy először az oligomer- vagy monomer-oldatot (amely adott esetben vízüveget is tartalmaz) juttatjuk a kezelendő tárgyra, tárgyba vagy annak környezetébe, és ezután visszük fel a savas anyag oldatát. A savas anyagot adott és lehetséges eset'oen (például, ha savként hidrogén-sziliko-fluoridot használunk fel) gázalakban is érintkezésbe hozhatjuk a gélképző rendszer további komponenseivel. Természetesen eljárhatunk úgy is, hogy először a savas anyagáramot juttatjuk a kezelés helyére, és ezután vezetjük be az oligomert vagy monomert és adóit esetben vízüveget is tartalmazó anyagáramot, ez a megoldás azonban az előbbinél kevésbé előnyös. A kezelést szükség esetén egyszer vagy többször megismételhetjük. A savas anyagot az adott esetben vízüveget is tartalmazó monomer vagy oligomer gélesítéséhez szükséges mennyiséghez képest célszerűen fölöslegben alkalmazzuk. Amennyiben környezetvédelmi szempontok ezt kívánják meg, a savas anyag fölöslegét a felvitel helyén egyszerűen semlegesítjük úgy, hogy a kezelés helyére lúgos anyagot vezetünk. Lúgos anyagként különösen előnyösen alkalmazhatunk vízüveg-oldatot (amely adott esetben gélképző, vízben oldható szerves polimert vagy oligomert, ill. monomert is tartalmazhat), mésztejet, híg nátrium-karbonát-oldatot stb. Ezt az utókezelést célszerű öszszekötni a javított műtárgy vízzárósági vizsgálatával. A találmány szerinti eljárást előnyösen kombinálhatjuk a korábban idézett szabadalmi bejelentésekben, ill. szabadalmi leírásban ismertetett megoldásokkal. Egy igen előnyös módszer szerint először a 153 975 sz. ma-4 3 194956 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65