194956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mélyépítési műtárgyak és a környező talajok szilárdítására és vízzáróvá tételére
gyár szabadalmi leírásban közöltek szerint alakítunk ki szilikát-gélt a kezelés helyén vízüveg-oldatból és fluorid-gázból, ezután második műveletsorként végezzük el a találmány szerinti eljárást. Ha nagy térfogatú hézagokat vagy üregeket kívánunk teljes mértékben eltömni a találmány szerinti módon, a hézagokba vagy üregekbe előzetesen a gélképzési reakciót nem gátló szemcsés szilárd anyagokat (például perlitet. kvarchomokot, pernyét) tölthetünk, vagy ezeknek a szemcsés szilárd anyagoknak bármelyikét a vizes anyagáramhoz keverhetjük. A kialakuló gél rugalmasságának és deformációképességének fokozása céljából a gélképző rendszert latexszel is társíthatjuk. Ebben az esetben úgy járunk el, hogy a kezelendő tárgyra, tárgyba vagy annak környezetébe természetes vagy szintetikus kaucsuk latexet és/vagy egyéb víz- és vegyszerálló polimer latexet (így például akrilát-, uretánstb. alapú homo- és kopolimer latexet) viszünk fel, a latexet spontán koagulálni hagyjuk vagy savas anyaggal koaguláltatjuk, és csak ezután végezzük el a találmány szerinti kezelést. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a monomer- vagy oligomer-oldathoz 1 súlyrész szárazanyagra számítva 0,005-1 súlyrész, célszerűen 0,05-0,2 súlyrész szárazanyagnak megfelelő mennyiségű latexet keverünk, és ezt a keveréket hozzuk érintkezésbe a savas anyaggal. Végül úgy is eljárhatunk, hogy a találmány szerinti kezelés után visszük fel a latexet; ebben az esetben a latex a reagálatlan savas anyag semlegesítését is biztosítja a pótlólagos vízzáró réteg kialakításán túl. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 5 1. példa Laboratóriumi körülmények között, 80— 100°C közötti hőmérsékleten 1 mól melaminból és 3 mól formaldehidből kiindulva először trimetilol-melamint készítünk. Ehhez kis részletekben, intenzív keverés közben 1 mól nátrium-hidrogén-szulfitot adunk, amely a metilol-csoporttal elreagál. Ezt követően az oldathoz még fél mól karbamidot és 1,5 mól formaldehidet adunk, és a kondenzációs reakciót addig folytatjuk, amíg az oldat viszkozitása megközelíti a 100 cP-t. Ez az oldat szobahőmérsékleten hosszú időn át (több héten keresztül) változás nélkül tárolható. Amennyiben az oldat pH-ját foszforsavval 3-nál kisebb értékre csökkentjük, a kondenzációs reakció felgyorsul, és 1-2 órán belül átlátszó, nem szinerizáló, rugalmas hidrogél képződik, amely sem vízben, sem szerves oldószerben nem oldható, és vízkizárásra és talajszilárdításra kiválóan alkalmas. Ha a fentiek szerint járunk el, azonban a nátrium-hidrogén-szulfitos reakciót elhagy- 4 juk, tejszerü, zavaros oldatot kapunk, amely foszforsav hatására gyorsan gélesedik. A képződő gél erősen szinerizál, ezért vízkizárásra nem alkalmas. 6 2. példa Az 1. ábrán feltüntetett esetben egyszerre két, 2 és 3 akna között lévő csatornaszakaszt veszünk kezelés alá oly módon, hogy az előzetesen kitisztított szakaszt az aknáknál az 1 csőelzárókkal lezárjuk. Ezután a 4 ta-tályból a 2 aknán keresztül a csatornaszakaszt az 1. példa első bekezdése szerint készített oligomer-oldattal töltjük fel. Az 5 tömítetlenségekbe, repedésekbe, üregekbe, hibás csőilleszkedésekbe, járatokba, laza, pórusos csőfalba stb. való injektáláshoz szükséges nyomást az aknákban létrehozott „m" nyomómagassággal, feltöltéssel érjük el. Az „m" nyomómagasság a hibásodás mértékétől függően célszerűen 1-2 méter, melyet szükség szerint utántöltéssel biztosítunk. Amikor az aknákban az oligomer-oldat szintje már mm süllyed, vagy a süllyedés csak kismértékű (ez a hibásodás mértékétől függően általában 20-60 perc alatt következik be), a csatornaszakaszban lévő oldatot a 2 aknán keresztül a lehető leggyorsabban (5-10 perc alatt) visszaszivattyúzzuk a 4. tartályba. Ezt követően a 2. ábrán bemutatott módon a 2 aknán keresztül a 6 tartályból savas oldatot juttatunk a csatornába. A savas oldat 10%-os hidrogén-szilikofluorid-oldat és 30%-os foszforsav-oldat 1:1 arányú elegye. A savas oldatot a lehető legrövidebb idő (5-10 perc) alatt juttatjuk a csatornába annak érdekében, hogy minél kevesebb kiinjektálódott oligomer-oldat folyjon vissza a csatornába. A savas oldat „m" nyomómagasságát az aknában célszerűen az oligomer-oldat „m" nyomómagasságánál 0,5-1,0 m-rel nagyobb értékre állítjuk be. Az oldat szintmagasságát szükség esetén utántöltéssel biztosítjuk. Amikor az oldat szintje az aknában már nem süllyed (ez általában 20-60 perc alatt következik be), az oldatot a 2 aknán keresztül visszaszivattyúzzuk a 6 tartályba. Ezzel a csatornaszakasz javítása megtörtént. Abban az esetben, ha a savas oldat szintje az aknában 15 perc alatt nem süllyed, vagy csak o’yan mértékben süllyed, amelyet még a vízzárósági vizsgálatok előírásai megéngednek, a csatorna vízzárósági foka megfelelő. A javítással egyidőben tehát a csatorna vízzárósági fokát is megvizsgálhatjuk, így elkerülhetjük a javítás utáni (vízzel vagy levegővel végzendő) külön vizsgálatokat. A csatornaszakasz az elzárók eltávolítása után üzembe helyezhető. A javítás során a csatorna hiányosságain, rossz illesztésein, repedésein, szivárgási járatain kinyomódott, illetve a szivárgási járatokba, repedésekbe, üreges fugákba behatolt anyag begélesedik, megszilárdul, és ott 5 194956 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
