194911. lajstromszámú szabadalom • Eljárás L-alanil-D-izoglutaminil-amantil, valamint ilyen vvegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
194911 1 A találmány tárgya eljárás L-alanil-D-izoglutaminil-adamantil, valamint ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket az (I) általános képlettel írjuk le, amely képletben Ad jelentése 1-es helyzetében kapcsolódó adamantáncsoport. Az új dipeptidszármazékok (a továbbiakban ADP) igen jelentős immunitást fokozó, immunoadjuváns és immunitást stimuláló, immunostimuláns hatásuk van. Ismeretes, hogy viszonylag kevés olyan anyag áll rendelkezésre, amelyek a szervezet ellenállóképességét fokozni képesek. Erre a célra eddig általában különböző baktériumok által termelt anyagokat,vagy sejtfal-termékeket alkalmaztak, ezek hátránya azonban, hogy káros mellékhatásuk van. Az immunhatás növelésére alkalmazott, baktériumok által, így például Mycobacterium tubercolosis által termelt és gyakran ásványi olajokkal kevert anyagok esetében, ugyanez a helyzet. Jelentősebb előrelépést jelentett, amikor erre a célra különböző, enzimatikus és szintetikus úton előállított baktérium részeket kezdtek alkalmazni (F. Eilouz és mtársai, Biochem. Biophys. Res. Commun., 59, (1974), 1317). így például kísérleteket végeztek muramit-dipeptiddel (N-acetil-muramil-L-alanii-D-ízoglutamin, MDP), valamint különböző analógjaival (L. Chedid és munkatársai,Progr. Allergy, 25, 63, Karger kiadó, Bázel, 1978); C. Merser és mtársai, Biochem. Biophys. Rés. Commun., 66, (1975), 1316). Az analógokkal végzett kísérletek azt mutatták, hogy azok biológiai hatásainak mértéke különböző és az immunoadjuváns és immunostimuláns hatásért elsősorban a molekula peptidrésze, míg a hatásosságért többé-kevésbé a cukorrész tehető felelőssé. (L. Chedid és mtársai., C. Merser és mtársai, fenti hivatkozások K. Masek és mtársai, Experientia, 35, (1979), 1397,; S.Kotani és mtársai., Biken's J. 18, (1975), 105; A.Hasegawa és mtársai, Agric. Biol. Chem., 42(11), (1978), 2187). Ismert az is, hogy az MDP és egyes analógjainak hatása fokozott és stabilabb, ha ásványi olaj jelenlétében vagy liposzoma formájában alkalmazzák őket (J. Freud, K. Mc- Dermot, Proc. Soc. Expt. Biol.Med. 49, ( 1942), 548; K.Masek és mtársai, Experientia 34, (1978), 1363;). Az eddig vizsgált, szintetikus ütőn előállított anyagokról megállapították, hogy lázkeltő hatásúak, és így klinikai alkalmazásukra nem igen került sor. Ugyanakkor megállapították, hogy a hatásfokozó (adjuváns) hatásuk éppen a lázkeltő hatással függ össze. (S.Kotani és mtársai, Biken's J. 19, (1979), 9). A biológiai hatásban igen jelentős szerepe van a molekula lipofilitásának. Ezt például olyan analógok előállításával mutatták ki, amelyek a szacharidkomponens 5-ös helyzetében a hidroxilcsoporthoz kötve magasabb szénláncú alkilcsoportot tartalmaznak. (S.Ko- 2 2 tani és mtársai; fenti második publikációja). Hasonló hatás volt kimutatható, amikor az igolutamin y-karboxilcsoportjához liofil csoportot kapcsoltak (K.Masek és mtársai, első hivatkozás). Az új anyagtípus kidolgozásánál a feltalálók is ezen tapasztalatokból indultak ki, és ily módon felismerték, hogy ha az L-alanil-D-izoglutamin-dipeptid y-karboxilcsoportjához amidkötéssel az igen erősen lipofil tulajdonságú adamantáncsoportot kapcsolják, a fenti (I) általános képletnek megfelelő vegyületet nyerik, amelynek jelentős, a fentiekben leírt biológiai hatása van, egyszerű eljárással előállítható és nem rendelkezik mellékhatásokkal. Az (I) általános képletnek megfelelő ADP vegyületeket a peptidkémiában ismert eljárásokkal előállíthatjuk, így például védett L-alanil-D-izoglutamin és 1-amino-adamantán kondenzálásával. Célszerűen úgy járunk el, hogy (II) általános képletű dipeptidszármazékot — a képletben X jelentése savas hidrolízissel vagy hidrogénezéssel lehasítható védőcsoport — előnyösen terc-butil-oxi-karbon i 1-, benzil-oxi-karbonil- vagy nitro - fenil-tio-csoport — 1-amino-adamantinnal reagáltatjuk, majd a védőcsoportokat eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárást közelebbről a következő példákkal illusztráljuk. A példákban a következő rövidítéseket alkalmazzuk: BOC: benzoil-oxi-karbonil, Alá: alanil, Iglm: izoglutamin. 1. példa terc-Butil-oxi-karbonil-L-alanil-D-izoglutamin 19,6 g BOC-Ala-t és 12,3 g N-hídroxi-benztriazolt 280 ml dioxánban oldunk és — 10°C-on 20,3 g diciklohexil-karbodiimidhez adagoljuk. A reakcióelegyet 60°C-on szobahőmérsékleten keverjük, szűrjük, a szűrletet 60 ml vízben oldott D-izoglutaminhoz adagoljuk, majd a keverést egy éjszakán át folytatjuk. Ezután a reakcióelegyet szűrjük, a szűrletet bepároljuk, a visszamaradó anyagot etil-acetát-éter elegyéből átkristályosítjuk. Kitermelés 30,9 g (83%), op.: 98°C; [a] p° — 8,2 (c=l, metanol) terc-Butil-oxi-karbonil-L-alanil-D-izoglut-aminil-adarnantil-arnid 1,9 g 1-amino-adamantán-hidrokloridból 2 n nátrium-hídroxiddal a szabad bázist felszabadítjuk, majd kloroformmal extraháljuk. Betöményítés után 1,4 g (9 mmól) terméket nyerünk, amelyet 30 ml dimetil-formamidban oldunk,és az oldatot —10°C-ra lehűtjük. Ekkor hozzáadunk 2,1 g diciklohexil-karbodiimidet 10 ml dimetil-formamidban oldva, majd a kapott elegyhez 20 ml dimetil-formamidban oldott 1,6 g (5 mmól) BOC-L-Ala-D-Iglm-et, 1,3 g N-hidroxibenztriazol-t, 0,7 ml tri-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
