194909. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4-helyettesített androsztén-dion-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
194909 L, észter-maradékot, például egy fentebb meghatározott R8-COO- általános képletű csoportot jelent, a XI általános képletíí vegyűlet — ahol Hal halogén-, mint bróm- vagy jódatomot jelent — ismert módon történő acilezése útján állítható elő. A VI és Via általános képlett! vegyületek a hasonló II, illetve 11a képlett! vegyületek előállítására leírt eljárással állíthatók elő. Közelebbről például a Via általános képletű vegyület a XII általános képletű vegyületből állítható elő epoxidképzés útján, a VII általános képletre leírt epoxidképző eljárás szerint. A VII, VIII, IX, X, XI és XII általános képletű vegyületek ismertek, vagy ismert vegyületekből ismert módszerekkel előállíthatok. Közelebbről például a VIII általános képletű vegyületek Camerino B. és munkatársai szerint állíthatók elő [II Farmaco 7, 19 (1956)]. A találmány szerinti vegyületek endogén androgének biotranszformációjának bénitói, vagyis szteroid-aromatáz-gátlók. Az aromatáz (ösztrogén-szintetáz) enzim felelős az ösztrogének bioszintézisének utolsó lépéséért: androgének ösztrogénekké való átalakulásáért, például androszténdion és tesztoszteron ösztronná, illetve ösztradiollá való átalakulásáért. Az aromatáz mikroszomális P450 enzimkomplex, amely az androgén-szubsztrátra fejti ki hatását. Minthogy az aromatáz hatásának termékei, az ösztrogének felelősek hormon-függő daganatok növekedéséért, az aromatázt gátló találmány szerinti vegyületek e daganatok kezelésére alkalmazhatók. Figyelembe véve a fentieket, a találmány szerinti vegyületek belsőelválasztású szervek eltávolításának, például petefészek, agyalapi mirigy vagy mellékvese műtéti eltávolításának helyettesítésére, előrehaladott hormonfüggő daganatok, például emlő-, hasnyálmirigy-, méhtest- és petefészekrák, különösen emlőrák kezelésére használhatók. Az I általános képletű aromatáz-bénítók a szaporodás szabályozására is alkalmazhatók: az ösztrogén-szint in vivo csökkenése gonád-gátló hatást és elégtelen méh-fejlődést eredményez; az aromatáz bénítok ugyanakkor gátolják a petesejt beágyazódását. A találmány szerinti vegyületek másik alkalmazását a túlzott ösztrogénképződéssel és az ösztrogén/androgén arány magas értékek felé való eltolódásával összefüggő porosztata-hipertrófia és -hiperplázia kezelése jelenti. Ezenfelül az ösztradiol-képződést csökkentő találmány szerinti vegyületek hím-meddőségi zavarok kezelésére is használhatók [Drugs 28, 263 (1984)]. Ismeretes, hogy az ösztradiol szerepel játszhat az ondósejtképződés szabályozásában és közvetve az ondósejtképződést is gátolhatja azáltal, hogy megakadályozza a Leydigsejtek maximális tesztoszteron-képzését az LH-hormon hatására. Ennek megfelelően az ösztradiol-képződés csökkenése — 9 6 ami a találmány szerinti vegyületek alkalmazása által elérhető — a spermium-szám és a fertilitás javulásához vezet oligozoospermia-okozta terméketlenségben szenvedő betegeknél. A találmány szerinti vegyületek aromatáz-bénítását in vitro (emberi placentaaromatáz) és in vivo (petefészek-aromatáz aktivitása) határoztuk meg. Példaképpen a 4-amino-androszta-4,6-dién -3,17-dion aktivitását (belső kód: FCE 24210) a jól ismert aromatáz-gátlók, mint 4-hidroxi-androszt-4-én-3,17-dion (4-(OH)-A), A1--tesztololakton és androszta-l,4-dién-3,17- -dion aktivitásával hasonlítottuk össze [Brodie A.M.H., Cancer Res. (Suppl.) 42, 3312 s (1982) ; Covey D.F. és Hood W.F., Cancer Res. (Suppl.) 42, 3327 s (1982)]. A következő próbákat hajtottuk végre: a) Aromatáz in vitro gátlása Az enzimrendszert emberi méhlepényszövet mikroszóma-frakciójából izoláltuk standard eljárással. Thompson és Siiteri próbáját alkalmaztuk [Thompson E.A. és Siiteri P. K., J. Biol. Chem: 249, 5364 (1974)], amely az aromatizálás mértékét a 4-[lß, 2ß-3H]androsztén-3,17-dionból való3H20 felszabadulása alapján határozza meg. Minden inkubálást 37°C-os rázó vízfürdőn, levegőn hajtottunk végre 100 mM KCl-ot, ImM EDA-t és 1 mM ditiotreitolt tartalmazó 10 mM kálium-foszfát-pufferben (pH 7,5). A kísérleteket 50 nM 4- [3H] androszténdiont, különböző koncentrációjú inhibitorokat 100 pM NADPH-t és 0,05 mg mikroszomális fehérjéket tartalmazó 1 ml inkubációs térfogatban hajtottuk végre. 15 perc inkubálás után a reakciót kloroform (5 ml) hozzáadásával leállítottuk. Centrifugálás (155 g, 5 perc) után a vizes fázis alrkvotjaiból (0,5 ml) határoztuk meg a képződött 3H20 mennyiségét. A kontroll aromatáz 50%-kal csökkentő vegyületkoncentrációkat (IC50) grafikusan határoztuk meg, a %-os gátlást az inhibitor koncentrációjának logaritmusával szemben ábrázolva. Minden vegyületnek a 4- (OH) -A-hoz viszonyított hatásosságát a következő összefüggésből számítottuk ki: Relatív hatásosság= 4- (OH) -A ICsn érféke vizsgált vegyűlet 1C50 értéke b) ln vivo aromatáz-gátlás patkánynál Érett nőstény patkányokat vemhes kancák szérum-gonadotropinjával (PMSG) (100 NE) 4 napos kihagyással két alkalommal kezeltünk szubkután, a petefészek aromatáz-aktivitásának fokozása céljából, Brodie eljárása szerint [Brodie A.M.H. és munkatársai, Streroids 38, 693 (1981)]. A második PMSG-kezelés után 3 nap múlva 6 állatból álló csoportoknak orálisan a vivőanyagot (0,5% methocel) vagy az inhibitort (30 mg per kg) adtuk be. A patkányokat 24 óra múlva megöltük, mikroszómákat izo-10 P, 10 15 20 2b 30 35 4C 45 50 55 60 65
